Ha szeret valaki pszichológiai témájú cikkeket olvasni, akkor manapság a kedvenc és/vagy leggyakrabban olvasott szava lehet a narcisztikus. Ha a sikeres életről keresgél könyveket, akkor meg az önbizalom fog sűrűn szembejönni. De nincs átfedés a kettő között? Nem az van, hogy túltoltuk az önbizalomra nevelést, és itt állunk sok ifjú narcisztikussal?
Tehetséges vagy, jó képességekkel rendelkezel, és sokat küzdesz a céljaid eléréséért – mégsem vagy sikeres. Vajon mi lehet az oka, hogy kudarcot vallasz, amikor minden megvan benned, ami ahhoz kell, hogy felérj a csúcsra?
Mindannyian tapasztaltunk már ilyeneket: belépünk egy terembe, minden fej felénk fordul, és hirtelen csend lesz. Egy liftbe kerülünk a nagyfőnökkel. Barátunk bemutat az ő barátainak, majd továbbmegy… Érezzük, hogy kivörösödünk, szorítani kezd a gallér, tudjuk, hogy jó fej módon kéne megnyilvánulni, de semmi ötlet, hogyan tegyük ezt. Ez a társas szorongás. Ellen Hendriksen összegyűjtött pár tippet, hogy mit tehetünk ellene.
Mindenkivel előfordul, hogy olykor túlbecsüli saját képességeit, és úgy gondolja, igazán jó valamiben, valójában azonban tévesen méri fel a helyzetet. A túlzott önbizalomnak vannak előnyei, hosszútávon azonban visszaüthet.
Ezeket a destruktív nevelési módszereket soha, semmilyen körülmények között nem szabadna alkalmaznia egyetlen szülőnek sem, ha jót akar a gyerekének.
A plasztikai sebészet nem csupán a mellnagyobbításról és a zsírleszívásról szól, ennél jóval szerteágazóbb, és szélesebb réteget is érint, köztük gyerekeket is. Balesetek nyomai, születési rendellenességek után éppúgy végeznek helyreállító műtéteket, mint ahogy egy elálló fül, nagy méretű anyajegy miatt. Kérdés, hogy ha csupán esztétikai célja van az operációnak, valóban szükség van-e rá?
Életed minden pillanatában igent mondasz valamire, ami egyben azt jelenti, hogy nemet mondasz rengeteg más dologra. Választásaid alapvetően határozzák meg, ki is vagy, ezért ügyelj, mire bólintasz rá.
Számos kultúrában ma is gyakori szokás az előre elrendezett házasság, amikor a szülők találnak párt gyermekük számára. Ilyenkor a fiatalok sokszor nem is ismerik egymást mielőtt összekötnék az életüket. Megtalálhatják-e mégis a szerelmet egy efféle kapcsolatban a felek? És hogyan segíthet a boldogság elérésében önmagad szeretete?
A gyerekeknek szükségük van a kalandokra. Nemcsak azért, mert izgalmasak, hanem azért is, mert az idegrendszer, a mozgás fejlődése szempontjából nagyon hasznosak. Egyszerűen szükségük van rá, hogy pörögjenek a hintával, egyensúlyozzanak a járdaszegélyen, fejjel lefelé lógjanak a mászókáról, vagy épp a kormányt elengedve biciklizzenek.
Általános tévedés, hogy a sikeres, kedves, jó fej emberek mindenre igent mondanak. Ha mindig így tennénk, lehetetlen lenne, hogy a legjobb formánkat hozzuk és megfelelően teljesítsünk minden területen, végül pedig szépen lassan tönkremennénk.
Sok apának nehézséget okoz, hogy kapcsolódjon a lányával, különösen kamaszkorban, amikor a kis hercegnőből egyre inkább független nő lesz. Pedig az apáknak már az első pillanattól hatalmas szerepük van a lányuk személyiségének alakulásában. Rajta is múlik nemcsak a férfiakba vetett bizalma, de az is, hogy hogyan látja saját magát mint nőt, és mennyire lesz magabiztos.
Szülőként igyekszünk minél előbb megtanítani a gyerekeinknek, hogy kedvesek legyenek. A pincérekkel, taxisokkal, nagyszülőkkel, más gyerekekkel, lényegében mindenkivel, akivel találkoznak. De biztos, hogy ez a kedvesség legfontosabb formája?
