Hány olyan embert ismersz, aki bátran belevágott a céljai megvalósításába, pedig nálad lényegesen kevesebb tudással rendelkezik az adott területen? Lehet, hogy gátlástalannak tartod őket, te viszont évek óta egy helyben toporogsz. Ez pedig senkinek sem jó.
Sok apának nehézséget okoz, hogy kapcsolódjon a lányával, különösen kamaszkorban, amikor a kis hercegnőből egyre inkább független nő lesz. Pedig az apáknak már az első pillanattól hatalmas szerepük van a lányuk személyiségének alakulásában. Rajta is múlik nemcsak a férfiakba vetett bizalma, de az is, hogy hogyan látja saját magát mint nőt, és mennyire lesz magabiztos.
Szülőként igyekszünk minél előbb megtanítani a gyerekeinknek, hogy kedvesek legyenek. A pincérekkel, taxisokkal, nagyszülőkkel, más gyerekekkel, lényegében mindenkivel, akivel találkoznak. De biztos, hogy ez a kedvesség legfontosabb formája?
A lelkierő a fizikai teljesítőképességhez hasonlóan működik: nem születünk vele, de sokat tehetünk a mentális izmok fejlesztéséért. Az „edzésprogram” pedig nemcsak a jó szokások gyakorlásából áll, hanem a károsak azonosításából és elhagyásából. Akkor is, ha nőként gyermekkorunktól kezdve belénk ivódnak bizonyos gondolkodásbeli minták, amelyeket olykor már észre sem veszünk.
Az nem tévhit az önbizalomról, hogy jó, ha van. Akik nem elég magabiztosak, sokat szoronganak a teljesítményükön vagy a megítélésükön, azok pontosan tudják, hogy önbizalomra lenne szükségük. Hitre abban, hogy ők rendben vannak, teljesen okék olyannak, amilyenek. Van viszont pár mítoszként élő gondolat az önbizalomról, mely egész egyszerűen nem igaz. Ha ezeket táplálgatja valaki magában, akkor ahelyett, hogy közelebb kerülne a vágyott, önbizalommal teli állapothoz, egyre távolodni fog tőle.
Tart a jobban öltözött, csinosabb, izmosabb, tapasztaltabb, ügyesebb vagy idegesítő vendégektől? Nem kell.
A fogyasztói kultúra túl nagy hangsúlyt fektet a megjelenésre, külsőnk jelentősége toxikus mértéket öltött.
Nem a nagy változások azok, amelyek sokáig is tartanak - ezt már régóta tudjuk. Most konkrét kis lépéseket mutatunk, amelyek hosszú távon nagyon is messzire visznek!
Sok munkahelyen hallani panaszokat arról, hogy a "mai fiatalok" azt hiszik, hogy mindenre képesek, önzők, csak magukkal foglalkoznak, nem lehet velük együtt dolgozni. Vannak, akik en bloc lenarcisztikusoznak egy egész generációt. Ez túlzás, de ténynek tűnik, hogy a narcisztikus személyiségjegyek, tehát nem a kóros nárcizmus, tényleg magasabbak a fiataloknál. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lehetne velük nagyon is sikeresen együtt dolgozni.
A túl nagy magabiztosság nem mindig jó, van, hogy a győzelemhez kell egy csipetnyi kétség.
Felnőttkori önértékelésünk sokban múlik azon, hogy gyerekként milyen hatások érnek minket. Nemcsak a tévében látott dolgok, de a családi háttér is sokat számít, abban, hogy a gyerekek pozitív véleménnyel legyenek magukról.
Akit gyerekkorában sokszor szégyenítettek meg a szülei, az felnőttkorában sem szabadul az érzéstől. A szégyen, és annak elkerülése élete részévé válik. Mindenki szokott szégyenkezni, de ha kisgyerekként túl sokszor tapasztaltatták meg veled ezt az érzést, akkor megsérültél, ez pedig számos formában kijöhet rajtad, és megnehezítheti az életedet.
