A világon élő éhező emberek száma egyre csak nő, számuk az UNICEF szerint már 870 millióra rúg, közülük 129 millióan öt éven aluli gyerekek. A helyzet pedig nemhogy javulni látszik, de egyre csak rosszabb lesz.
Azt az ember biztosan tudja, hogy a házi csirke és a biozöldség mindig okosabb választás, mint a boltban előkészített lasagne és a hónapok után is finom, puha pékáruk. Most viszont az is kiderült, miért nagyon nem jó ötlet a feldolgozott ételek mellett dönteni, főleg akkor, ha igyekszel egészségtudatosabban élni.
A szakember igyekszik eloszlatni az élelmiszerekben található tartósítószerekkel kapcsolatos tévhiteket.
Mindannyian elszörnyülködtünk már azon, hogy a vidéket szinte soha nem látott gyerekek egy része azt hiszi, hogy a tehenek valójában reklámlilák. Vagy akár azt, hogy a tej zacskóban vagy dobozban terem a boltok polcain. Az utóbbi években sem lett jobb a helyzet, sőt!
Az élelmiszerek többségénél a hűtés nagyon is indokolt, hiszen enélkül könnyen megromolhatnak, de azért akadnak kivételek is.
Rendszeres kóstolások, szigorú laborvizsgálatok és szuper gyors logisztikai lánc. Ezek kellenek ahhoz, hogy a Lidl polcai mindig tele legyenek friss, minőségi magyar árukkal.
Hazafelé az élelmiszerboltból újra csak morgolódtam az árak miatt. Nem vettem luxustermékeket, nincs lazac vagy biotermék a szatyromban, mégis kétszer annyit fizettem, mint amennyire eredetileg számítottam. Tojást közel 600 forintért vettem, húsz deka mozzarellát 800 forintért, megengedtem magamnak egy minőségi pálcikás jégkrémet 600 forintért (a fene a nagy igényeimet!). Tettem még a kosaramba kettőt a legolcsóbb tubusos sajtkrémből, egy fej karfiolt (900 forint!), egy kiló citromot (900 forint!), húsz deka „utáljuk, de legalább olcsó” csirkemellfelvágottat és egy csomag zsemlemorzsát (400 forint!). Kicsit több mint 5000 forintot fizettem összesen. És ebből nem egy hétig eszünk ám, csupán két-három napig. Mi lett volna, ha egy kiló húst és némi gyümölcsöt is veszek?! Újra és újra összeülünk a párommal, hogy megnézzük, hol tudnánk meghúzni a nadrágszíjat, de már nemigen tudunk mit kitalálni. Mégis mik ezek a horror árak? Mikor és miért lett szinte minden ennyire drága?!
A legjobb szándékunk ellenére mindannyian elkövetünk valamilyen hibát a gyerekünk etetése kapcsán: hagyjuk, hogy a tévé előtt vacsorázzon, csak megvesszük neki az édességet, amiért órák óta nyavalyog, büntetünk és jutalmazunk az ennivalóval, vagy épp nem tartjuk tiszteletben a csemete önrendelkezési jogát. Aztán bűntudatosan veszünk valami bioélelmiszert, hogy helyrehozzuk a károkat. No de elég ez?
Valószínűleg már veled is előfordult, hogy az ebéd utáni kajakóma hatására nem tetted el a maradékot a hűtőbe, vagy csak órákkal a bevásárlás után vetted észre, hogy valami a szatyorban maradt, ezért kétségeid támadtak a fogyaszthatósága felől.
Szeretünk tervezni, de gyakran csábítanak el minket az akciók, a mirelit és a félkész ételeket pedig a legtöbben csak időhiány miatt vesszük. Korábban közzétett kérdőívünkben olvasóink alapélelmiszerekre vonatozó vásárlási szokásaira voltunk kíváncsiak, most elemezzük az eredményeket.
A bioterméket legkönnyebben arról ismered fel, hogy drágább, hiszen szinte kézműves áru – de vigyázz, a biocsoki is hízlal, a biobor is megárthat. Dietetikusunk rendet tesz öko-bio témában...
Ha legalább egy hetet töltesz távol, egyáltalán nem mindegy, hogy mit hagysz a hűtőben, hiszen rengeteg olyan élelmiszer van, ami ennyi idő alatt romlásnak indul.
