Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hazafelé az élelmiszerboltból újra csak morgolódtam az árak miatt. Nem vettem luxustermékeket, nincs lazac vagy biotermék a szatyromban, mégis kétszer annyit fizettem, mint amennyire eredetileg számítottam. Tojást közel 600 forintért vettem, húsz deka mozzarellát 800 forintért, megengedtem magamnak egy minőségi pálcikás jégkrémet 600 forintért (a fene a nagy igényeimet!). Tettem még a kosaramba kettőt a legolcsóbb tubusos sajtkrémből, egy fej karfiolt (900 forint!), egy kiló citromot (900 forint!), húsz deka „utáljuk, de legalább olcsó” csirkemellfelvágottat és egy csomag zsemlemorzsát (400 forint!). Kicsit több mint 5000 forintot fizettem összesen. És ebből nem egy hétig eszünk ám, csupán két-három napig. Mi lett volna, ha egy kiló húst és némi gyümölcsöt is veszek?! Újra és újra összeülünk a párommal, hogy megnézzük, hol tudnánk meghúzni a nadrágszíjat, de már nemigen tudunk mit kitalálni. Mégis mik ezek a horror árak? Mikor és miért lett szinte minden ennyire drága?!
Újra és újra összeülünk a párommal, hogy megnézzük, hol tudnánk meghúzni a nadrágszíjat, de már nemigen tudunk mit kitalálni. Mégis mik ezek a horror árak? Mikor és miért lett szinte minden ennyire drága?! Agrárközgazdászt kérdeztünk az okokról és a következményekről.
„Az áremelkedéseket a nemzetközi élelmiszerpiaci hatások gerjesztik. Minden olyan alapvető élelmiszernél megfigyelhető áremelkedés, amelyek valamilyen kapcsolatban vannak a világ különböző árutőzsdéin jegyzett termékekkel. Ilyenek például az olajos magvak, a sertés- és marhahús, a cukor, a búza, a kukorica. Alapvető termékekről, nyersanyagokról van szó, áraik az ebből készített termékek árára is hatással vannak – a búza ára a kenyérre, a kukorica a baromfi- és sertéshúsra, az olajos magvak jegyzése a napraforgóolajra” – magyarázza dr. Raskó György agrárközgazdász, s hozzáteszi, hogy az alapvető termékek világpiaci árszintje májusban tetőzött, azóta ugyan kissé csökken, de a magas árszint még most, augusztus-szeptemberben is jellemző.
Zöldség, gyümölcs és péksütemények horror áron
A közgazdász elárulta, hogy a hazánkban dolgozó idénymunkások (akik például a spárgát, a málnát, az epret, a cseresznyét is szedik) órabére az elmúlt 5 évben a duplájára, az állandó alkalmazottak keresete mintegy 60 százalékkal emelkedett, e költségtétel is felfelé nyomta a friss gyümölcsök kiskereskedelmi árát.
„Magam is látom, tudom, hogy a friss zöldség és gyümölcs olyan mértékben drágult, hogy a magyar lakosság jelentős része kénytelen lemondani a fogyasztásukról. A hús, liszt és az étolaj árszintje már elérte a nyugati árszintet, itt a közeljövőben nagy emelkedésre, reálértékben, nem kell számítanunk. Ugyanakkor a péksütemény, a kenyér, a tejtermékek esetében biztosan drágulás várható reálértékben is. Kizárt, hogy ezeknek az élelmiszereknek az árszintje 1 év alatt nominálisan csökkenjen. A péksütemények egyébként is kézimunka-igényes élelmiszerek, előállításuk is nagyobb költséggel jár. Persze a magyar ember inkább spórol, és megveszi a boltok által akciósnak hirdetett vizes zsemlét és tejes kiflit, ami valljuk be, teljes mértékben egészségtelen és korántsem tápláló. További rossz hír, hogy a jövőben az egészséges élelmiszerek árszintje sokkal nagyobb ütemben fog nőni, mint az egészségteleneké.”
A gazdagok asztalára friss gyümölcs és minőségi hús, a szegényekére krumpli, zsiradék és tészta jut
„Ami relatíve olcsó marad, azok a zsiradékok, a tésztafélék és a cukor. Egyik egészségtelenebb, mint a másik. Az a szülő, aki a kamasz gyerekét jól akarja lakatni, de a szegény réteghez tartozik, sajnos minőségtelen, tápanyagokban szegény ételben kell gondolkodjon. Hiába akarna a gyereknek málnát vagy őszibarackot venni, nem teheti meg, hiszen drága. Idén például az eper kilója a szezon végére sem csökkent 2000 forint alá. Ismerek olyan édesanyát, aki gyerekkel jövet elkerüli a gyümölcsösstandokat, mert tart attól, hogy a gyerek meglátja a csábító epret, barackot, meggyet, követelné, hogy vegyen belőle, s azt nem akarja mondani, hogy nem telik rá.”
Összességében elmondható, hogy a szegény rétegek jóval több kenyeret, tésztát, zsiradékot fogyasztanak a szükségesnél, és egyre kevesebb húst, tejterméket esznek, mert ezekre sincs pénzük.
S mi a helyzet a tehetősebbekkel?
A felső középosztálytól felfelé az árérzékenység kvázi nulla, azaz ha drágul is a zöldség, a gyümölcs, akkor is annyit vesznek belőle, amennyire szükségük van. Kevesebb cukrot, zsiradékot és cereáliát esznek, hiszen ők egyre tudatosabban étkeznek, s ma már keresik a biotermékeket is.
„Engem is megdöbbentett, hogy a gyümölcs esetében 80 százalékkal magasabb a felsőbb osztályok tagjainak fogyasztása, mint a szegényeknél. Zöldségeknél is igaz ez, itt 50 százalék a különbség. 2019-ben a húsfélék fogyasztása a legszegényebb 10 százaléknál mindössze 57kg/fő, a leggazdagabb 10 százaléknál pedig 71 kg/fő, azaz 24,6 százalékkal több” – mondja dr. Raskó György, egyúttal felhívja a figyelmet arra is, hogy ez a negatív változás súlyos társadalmi problémához vezethet. Az egészségtelen táplálkozás miatt a szegényebb rétegek körében több lehet a túlsúlyos, krónikus beteg, így ők hamarabb kiesnek majd a munkából. Mivel a megfelelő egészségügyi ellátás egyre többe kerül, lesznek olyanok, akiket nem lehet megmenteni, s elhaláloznak.
Befolyásolja-e a koronavírus-járvány az élelmiszerárakat?
A közgazdász szerint a pandémia eddigi két évében az élelmiszer-termelés semennyire nem csökkent hazánkban. Nyugaton persze más a helyzet, ott szinte kizárólag vendégmunkások szedik le a gyümölcsöt, takarítják be a spárgát és más olyan zöldségeket, melyek kézimunka-igényesek. A pandémia óta ezek a munkások a határok lezárása miatt nem tudtak utazni, leállt a munkaerő-áramlás, nem volt, aki leszedje időben a termést, így aztán kevesebb jutott a piacokra, a hiány pedig felverte az árakat.
Lehet még egyáltalán Magyarországon „okosan”, spórolósan vásárolni élelmiszert?
A közgazdász figyelmünkbe ajánlja a Szedd magad lelőhelyeket, melyek friss gyümölcsök beszerzésére kiválóan alkalmasak, s ahol például a barack és az eper beszerzése töredékébe kerül, mint egy zöldségesstandnál vagy egy szupermarketben. 400 forintért például extra minőségű őszi- és sárgabarack szerezhető be így, ami a szupermarketekben 1500 forint lenne. Érdemes többen összeállni, ládákat venni, s annyi gyümölcsöt szedni, ami belefér, aztán befőzni és eltenni a lekvárt télire.
„Egy Szedd magad akcióval lehet spórolni, jó dolognak is tartom – ismeri el a közgazdász –, de az igazi az állami szintű megoldás lenne, mert ha minden úgy marad, mint most, akkor a társadalmi feszültségek egy idő után robbanhatnak. Nem kellene megvárni a robbanást. Nemzetgazdasági érdek, hogy a kormány jobban törődjön a szegényebb rétegek egészségügyi helyzetével. Adhatna például Erzsébet-utalvány helyett olyan utalványokat, amelyeket friss gyümölcsre, zöldségre és alapvető élelmiszerekre lehetne beváltani.
Sajnos világelsők vagyunk a fogyasztási cikkekre kivetett áfa nagyságában. Igaz, az utóbbi években néhány alapvető élelmiszer (baromfi- és sertéshús, tejtermékek, kenyér) áfáját a kormány levitte 5 százalékra, de a zöldségekre és gyümölcsökre kivetett áfa most is 27 százalék. Ilyen magas forgalmi adó sehol a világon nincs! Amennyiben a kormány csökkentené a friss zöldségre és gyümölcsre kivetett áfaszintet 27-ről 5 százalékra, az mindenképpen fogyasztásserkentő hatású lenne, mert a szegény rétegek és az átlagkeresettel rendelkező családok is megengedhetnék magukat, hogy egészséges élelmiszereket fogyasszanak.”
