A legfontosabb: nem kell megijedni, ha vannak különbségek akár temperamentumban, akár bizonyos helyzetek megítélésében, mert ennek így kell lennie.
Sokszor küzdelmes, olykor nem is érti az ember, másoknak ez hogyhogy megy, miközben ő folyton kudarcot vall.
Régen természetes volt, hogy más is rászólhat a gyerekre, nevelheti, ha szükséges, míg ma kikérik maguknak a szülők az ilyesmit. És jogosan.
Önök a nevelés, az etetés, az iskola vagy éppen a munkájuk miatt szoktak rosszalló pillantásokat kapni?
A munka és az anyaság annyira más világ, hogy az egyikből másikba váltás elképesztő pszichés rugalmasságot kíván az embertől.
Érdemes megkérdezni: valójában mivel jár jobban a család, kinek az igényéről van szó? Néha jobb egy laza, kicsit önző anya, mint egy makulátlan.
A kétszemélyes helyzet hirtelen háromszemélyessé válik, és ez egy sor olyan döntést igényel, változást hoz, amire nem lehet tudatosan felkészülni.
Vannak érzékenyebb és kevésbé érzékeny gyerekek, de aligha kerülhető el az élmény: az ember néha akaratán kívül megsérti a csemetét.
Miközben tele a világ kétes hasznú önsegítő könyvekkel, a boldogabb élethez való legjobb minta otthon mászkál. 60-130 centis, és örül az életnek.
Elég jól csinálom? Ez az örök kérdés mindenkit kínoz, de aki mindent jól akar csinálni, és retteg a hibáktól, annak különösen gyötrő.
Apuka ordítva kérte ki magának, hogy az úszómester rászólt a medence szélén rohangáló gyerekére. Jó vagy rossz ez? A pszichológus véleménye.
Nem a rosszalkodást kell helyeselni, vagy elmosni a jó és a rossz határát. Viszont a rosszaság igazi oka sokszor jogos, csak az eszközök rosszak.
