munkahely 8 - Dívány

Szeretem a munkám, de nem tudok beilleszkedni. Szuper a közösség, de magával a munkával van baj. Minden jó lenne, de a főnököm megkeseríti az életemet. Ismerős? Vagy más a baj? Vagy nem is tudod, hogy mi a baj? Pszichológusok segítenek megérteni a munkahelyi problémák természetét, és elmondják, merre indulj, ha hatékony megoldásra vágysz.

Az irodában ülsz egy kollégáddal. Ma új munkatárs kezd nálatok, az ablakon keresztül már látod is, ahogy átsétál a folyosón. A kollégád elmondja, hogy egy suliba járt vele, az illető igazi zseni, ő volt az évfolyam legtehetségesebbje. A legnehezebb feladatokat is hamar megoldotta, sokkal gyorsabban, mint bárki más. A tanárok összes kérdésére tudta a választ, nem lehetett zavarba hozni. Milyennek képzeled az új munkatársat? Férfinak vagy nőnek? Magának valónak vagy olyannak, aki jól kijön az emberekkel? Mennyire lehet versengő vagy stréber? És vonzó?

A pszichopaták nem szükségszerűen bűnözők: gyakran sikeres emberek, akik között sokan vezető beosztásban dolgoznak. Ha nem tudsz elmenekülni a velük való napi interakciótól, akkor különösen fontos a mentális izmok építésén dolgozni. Alább néhány trükk arra, hogyan érdemes kezelned őket.

Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt a munkánk és a magánéletünk között, ezen pedig nem segít az sem, hogy az utóbbi hónapokban egyre népszerűbb megoldássá vált a home office. Sőt. Csak még egy mailt megírsz, mielőtt megfürdetnéd a gyereket, csak egy telefont elintézel, mielőtt levinnéd a kutyát sétálni. Ismerős helyzetek, ugye?

Ami a felszínen korrekt kommunikációnak tűnik, sokszor valójában nem az. A passzív-agresszív ember kerüli a nyílt konfrontációt, inkább rejtett eszközökkel akar irányítani. Bűntudatkeltéssel, provokációval, intrikákkal. Hogyan alakul ki a passzív-agresszív önérvényésítés, és mit tehetsz ellene?

Miért van az, hogy nehezen viseljük a munkatársainkat? Egyáltalán lehet ebben általánosítani, másokkal is így van? És mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni? Ma erről kérdeztük pszichológus szakértőinket.

Rengeteg időt töltünk a munkahelyünkön, és barátságos emberi lényekként legtöbben igyekszünk nemcsak dolgozni, de emberként is közelíteni egymáshoz. Pláne ha a munka és a család annyi energiánkat leköti, hogy más barátainkra nem is igazán marad idő. De talán sokan tapasztalhattuk, hogy a szoros munkahelyi barátság vissza is üthet. Ha túlságosan bevonódunk egy ilyen kapcsolatba, akkor előfordulhat, hogy több érzelmi energiát fordítunk rá, mint amennyink van. Hogyan lehet észrevenni, ha egy munkahelyi barátság már túl sokat kivesz belőlünk, és mit tehetünk ez ellen?

Ann Hopkins 1989-ben perelte be munkáltatóját, a Price Waterhouse könyvelőirodát, mert nem tették meg partnerré. A cég elismerte, hogy képzettsége és addigi munkája alapján felmerült Hopkins kinevezése, de ezt végül a nő „személyközi problémáira” hivatkozva vetették el. Úgy gondolták ugyanis, hogy több sminket kellene használnia, nőiesebben kellene járnia és beszélnie. Nem csoda, hogy Ann felháborodott, és jogi útra terelte a konfliktust. Ügye az amerikai jogfejlődésre és a pszichológiára egyaránt nagy hatással volt.

A tekintélynek való behódolást sokáig olyan személyiségvonásnak tekintették, amely annyira mélyen gyökerezik az emberi lélekben, hogy nem igazán lehet megváltoztatni. Ezen elméletek szerint elemi igényünk, hogy egy külső hatalom irányítson minket, és megmondja, hogy mi legyen. Ám egy új kutatás most azt állítja: ez maximum addig van így, amíg érdemi tapasztalatokat nem szerzünk a részvételi demokráciáról. Amint megéljük, hogy meghallják a hangunkat, onnantól kezdve az életünk valamennyi területén aktívabbá válhatunk.

Szétvet az ideg mások bunkó viselkedése miatt? Átgázol rajtad a főnököd vagy egyenesen terrorizálnak a munkahelyeden? Sajnos néha tényleg az a bölcsebb és biztonságosabb opció, ha az ember lapít, kushad és várja az alkalmat, hogy elhúzhasson a francba, ezért érdemes megválogatni, hogy melyik csatát vívjuk meg és melyiket nem. És persze az sem mindegy, hogy milyen eszközöket vetünk be a remélt siker érdekében.

Sokféle oka lehet annak, ha valaki felmond. Előfordulhat, hogy az illető kap egy jobb ajánlatot, saját vállalkozásba kezd, visszaül az iskolapadba, vagy világ körüli utazásra indul. Megeshet, hogy megváltoznak a prioritásai, a körülményei, netán az egészségi állapota. De az is lehet, hogy azért távozik, mert túlságosan törődik a munkahelyével, és nem bírja nézni, ami ott zajlik. Ironikus, nem? Pedig sokkal többször megtörténik, mint gondolnád.

Dolgozni – néhány különleges kivételtől eltekintve – mindenkinek muszáj. Nemcsak azért, mert a munkánkért anyagi ellenszolgáltatást kapunk, ami nélkül nem tudnánk fenntartani magunkat, de azért is, mert a munka kitölti az ember életét, és jó esetben értelmet is ad a mindennapoknak.