Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Rengeteg időt töltünk a munkahelyünkön, és barátságos emberi lényekként legtöbben igyekszünk nemcsak dolgozni, de emberként is közelíteni egymáshoz. Pláne ha a munka és a család annyi energiánkat leköti, hogy más barátainkra nem is igazán marad idő. De talán sokan tapasztalhattuk, hogy a szoros munkahelyi barátság vissza is üthet. Ha túlságosan bevonódunk egy ilyen kapcsolatba, akkor előfordulhat, hogy több érzelmi energiát fordítunk rá, mint amennyink van. Hogyan lehet észrevenni, ha egy munkahelyi barátság már túl sokat kivesz belőlünk, és mit tehetünk ez ellen?
Kezdjük az elején: lehetséges-e egyáltalán barátságot kialakítani egy munkahelyen? A tapasztalataim azt mutatják, hogy igen. Vannak olyan kapcsolatok, amik jónak számítanak, naponta találkozunk, megbeszéljük azt is, hogy kivel mi történik otthon – de aztán azt vesszük észre, hogy bár nem vesztünk össze, de a kapcsolat nem állja ki az idő és a távolság próbáját, például egy áthelyezés vagy munkahelyváltás nyomán szépen leépül. De olyan barátságok is létrejöhetnek, melyek évtizedekkel túlélik az esetleges elszakadást, felületes jóban levésnél jóval többek. Egyikkel sincs baj, és mindkettő rámutat arra, hogy nem lenne jó visszahúzódni a munkahelyen a kapcsolódástól és csak a feladatra koncentrálni a másik ember helyett – hiszen életünk értékes kapcsolatainak nem adnánk így esélyt. Arról nem is beszélve, hogy egy barátságos környezetben, ahol közösség van, ahol igazán érdekli másokat, hogy mi van velem, jobban is megy a munka, magasabb a bizalom, könnyebb az együttműködés, nagyobb a kedv bejárni.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Ha jóban vagyunk a kollégákkal, néhányat még a barátunknak is tekintünk, akkor természetes, hogy empátiával fordulunk feléjük. Az empátia fontos építője a jó közös munkának, és a barátság érzése megkönnyíti ezt. De előfordul, hogy az empátiából is túl sokat adunk. Amy Gallo a Harvard Business Review-ban közölt cikkében szervezeti viselkedés szakértők segítségével tárja fel, hogy mikor kell észrevenni, hogy a másik iránti barátságunk mélysége már árt saját magunknak.
Mikor van a barátság a kárunkra?
Nagyon jó érzés, ha valakinek szüksége van ránk, tisztel minket. Könnyen lehet, hogy mi vagyunk a tapasztaltabbak, és eleinte könnyedén eligazítottuk őt a felmerülő problémái erdejében. De egy idő után azon kaphatjuk magunkat, hogy „ránk szokik”, olyan rendszerességgel kér tőlünk segítséget, hogy már inkább az ő munkáját végezzük a sajátunk helyett. Idegesek vagyunk, ha ő is ideges, szomorkodunk, ha valami nem sikerült neki, és mérgelődünk, ha ő bosszús valami miatt. Az ilyen, egyrészt munkavégzésbeli, másrészt érzelmi bevonódás már sok, nem tartjuk a saját határainkat, olyan pluszterheket cipelünk, amiket nem kéne.
Minősítetten nehéz esete a munkahelyi barátságoknak, ha a barátod a beosztottad, vagy előléptetésed nyomán beosztottaddá válik – és viszont. Előjöhet a kivételezés vádja, vagy konkrétan is megjelenik, hogy másképp kezeled őt, mint a többieket, hiszen sokkal jobban tisztában vagy azzal, hogy milyen nehézségei vannak egyébként az életben, mint a többiekkel kapcsolatban.
Ha vannak a munkahelyeden olyanok, akiket közelebbi barátaidnak tartasz, őszintén válaszold meg magadnak a következő kérdéseket:
- Ez a kapcsolat segít nekem abban, hogy elérjem a munkahelyi céljaimat (vagy inkább hátráltat)?
- Mindketten ugyanannyi energiát teszünk bele?
- Könnyedén el tudom mondani azokat a gondolataimat és érzéseimet, melyek különböznek az övéitől?
- Látom az általa elővezetett problémának a többi oldalát is, vagy nagyon erősen hat rám az ő szempontja?
Susan David, az emocionális agilitás koncepció kialakítója szerint a rossz hír az, hogy nincs direkt definíció ezen a téren abban, hogy mi a túl sok és mi a még megfelelő – de ha bármelyik kérdésre NEM a válasz, akkor valószínűleg érdemes új határokat húzni a kapcsolatban.
Ne hibáztasd a másikat
Nagy a kísértés, hogy ha felismerjük, hogy a másikkal az egészségesnél szorosabb a kapcsolatunk, őt okoljuk ezért, mondván: belerángatott ebbe. Ezzel az a gond, hogy ha magunkra áldozatként tekintünk, akkor elveszítjük az erőt ahhoz, hogy változtassunk. Ennél sokkal hasznosabb azt kérdezni magunktól, hogy mi vitt bele minket abba, hogy ilyen, számunkra kedvezőtlen dinamika alakuljon ki. Vonzott a személyisége? Jókat nevetünk együtt? Átmentünk valami nagy megmérettetésen közösen, és ettől véd- és dacszövetség alakult ki köztünk? A bennünk rejlő ok megtalálása segít, hogy a megfelelő módon kezelhessük a helyzetet, és máskor óvatosak legyünk hasonló szituációkban.
Ne vess véget teljesen a kapcsolatnak
Semmi szükség arra, hogy durván és drasztikusan megszakítsd a jó kapcsolatot. „Barátok voltunk, de mostantól többet nem is ebédelek veled!” – ez nem igazságos vele szemben, neked sem válik hasznodra. Elveszítenél egy értékes és alapvetően jó kapcsolatot. Ahhoz, hogy egy kapcsolat dinamikája megváltozzon, nem kell megszakítani, elég csak módosítani a kereteken, esetleg a közös témákon.
Változtass a beszélgetéseiteken
Ha a másik kiemelkedő érzelmi intelligenciával rendelkezik, és tényleg mély a bizalom és elfogadás közöttetek, akkor meg lehet próbálkozni azzal, hogy őszintén feltárod neki, hogy mire jutottál: miért gondolod, hogy változtatni kellene a munkahelyi kapcsolódáson, és megbeszélhetitek, hogy legyen. Mindezt sértődés és rossz érzések nélkül. Általában azonban ezt nehéz elmondani és befogadni is. Annie McKee, a How to Be Happy at Work című könyv szerzője a fokozatos változtatást javasolja ehelyett. Lehet például a kommunikációs csatornán változtatni. Ha eddig személyesen beszélgettetek, akkor ezt átterelni telefonra. Ha telefonáltatok, akkor e-mailre. A cél az, hogy nagyobb legyen a távolság. Emellett pedig érdemes a munkahelyi beszélgetéseken a munka fontosságát kiemelni. Arra terelni a szót, a feladatra koncentrálni.
Szűkítsd a területeket, ahol segítesz
Ki lehet találni, hogy hol húznád meg a határaidat. Megint csak nem mindenben és szigorúan – hanem inkább kiválasztani egy-két témát, amiben szívesen meghallgatod és szívesen segítesz neki, a többit meg átirányítani. Inkább azt erősíteni benne, hogy ő is meg tudja oldani a problémáit, vagy rámutatni olyan személyekre, akik inkább segíteni tudnak neki az adott dologban, mint te.
Tarts ki
A kialakult mintákat megváltoztatni nem egy perc, és általában a másik ellenállásába ütközik. Minden ember alapból ellenáll a változásnak, pláne ha arról van szó, hogy úgy változtatnál a kapcsolaton, ami esetleg számára rövid távon előnytelenebb. Ezért legyél türelmes és kitartó. Természetes, hogy abba az irányba nyomnak majd, amin változtatni szeretnél, de ez nem ok arra, hogy feladd. Ha például azt kérdi a másik, hogy miért nem ebédeltek együtt, mondhatod azt: „Nekem is hiányoznak a beszélgetéseink, csak látod te is, mennyi feladatom van. Most úgy gondolom, ezekre kell figyelnem.” Vagy fordíthatod a beszélgetést olyan irányba, hogy az tényleg a közös munkátokról szóljon.
Összefoglalva: az a lényeg, hogy a munkahelyi barátság jó, de érdemes észrevenned, ha túl sokat vesz ki belőled, és a saját dolgaidat hanyagolod amiatt, hogy a másikéval foglalkozz. Ebben az esetben ne hibáztasd a barátod, de jelölj ki magad számára határokat abban a kapcsolatban, amit a munkahelyen tartotok, és ezekhez finoman és határozottan tartsd magad.
