A koronavírus-járványnak életünk minden területére hatása van: az egészségügyre, oktatásra, gazdaságra, közlekedésre satöbbi, satöbbi… Mindezzel együtt jelentős és negatív hatása van az általános mentális egészségi állapotra is, ami mellett nagy hiba lenne szó nélkül elmenni.
A menopauzával kapcsolatban általában a testünk átalakulásáról beszélünk, pedig a folyamat során tapasztalt hormonális változások a mentális egészségünkre is jelentős hatást gyakorolnak.
Kutatások szerint az emberek közel 20 százaléka éjjeli bagoly, egy másik 20 százaléka hajnali pacsirta, a maradék 60 százalék pedig valahol a kettő között helyezkedik el. Ma már se szeri, se száma azoknak a tanulmányoknak, amelyek a különböző kronotípusok (azaz hogy általában mikor fekszik és kel valaki) pszichés jóllétre gyakorolt hatását vizsgálják. Ám most egy spanyol tudós közelebb került annak megfejtéséhez, hogy miért is okozhat hosszú távon problémákat, ha rendszeresen sokáig maradunk fenn.
A gyerekek még összemossák a képzelt világot a valósággal. Kiszínezik a történteket, és olykor képzelt lényekhez, személyekhez beszélnek. De vajon meddig számít ez normálisnak?
A jövővel kapcsolatos nagyfokú bizonytalanság, a kényszerű otthon maradással járó fizikai izoláció, az eddigi szokásaink radikális átalakulása komoly megterhelést jelenthet a pszichés rendszerünkre. Ebben a kihívásokkal teli időszakban különösen fontos, hogy oda tudjunk figyelni a testi-lelki jóllétünkre, és gyakoroljuk az öngondoskodást. Ebben sokat segít az, ha rendszeresen be tudunk csekkolni magunkkal, hogy hogy vagyunk.
Egy világjárvány árnyékában lehetetlen elkerülni a stresszt. Ugyanakkor az elmúlt két évtized pszichológiai kutatásai megmutatták, hogy nemcsak a stressz mennyisége és típusa számít, hanem az is, hogy mit gondolunk róla, és miként vagyunk képesek kezelni. Mit lehet tenni azért, hogy ebben a rendkívül nyomasztó helyzetben is megóvjuk a mentális egészségünket és az emberi kapcsolatainkat?
2018-ban több mint 1 millió 900 ezer embert fenyegetett Magyarországon a lecsúszás veszélye, a legszegényebbek pedig mindössze havi 66 ezer forintból gazdálkodtak. Az állandó létbizonytalanság – amely a koronavírus-járvány miatt várhatóan még többeket fog érinteni világszerte – összetett módokon károsíthatja a mentális egészségünket. Elegendő szerepvállalás a pszichológia részéről, ha feltárja ezeket a negatív hatásokat, és különböző stratégiákkal kivédeni igyekszik azokat? Vagy aktívabban kéne kiállnia a nyilvánosságban a gazdasági egyenlőtlenségekkel szemben?
A netes mémek nemcsak az online kommunikáció szerves részét képezik manapság, hanem egyre több pszichológiai kutatás is irányul a működési mechanizmusaik feltárására. Első pillantásra nem is gondolnánk, hogy az egyszerű képek és feliratok mögött egészen komplex lélektani jelenségek is meghúzódhatnak. Hogyan befolyásolja a személyiségünk, a mentális állapotunk, hogy miként észleljük őket? Ezt igyekezett feltérképezni egy nemrég publikált izgalmas kutatás.
Egyre inkább a zsebünkben hordjuk a pszichológusunkat? Lesz egy jó applikációnk a meditációra, a dohányzásról való leszokásra, az étrendünk megtervezésére? Elvégezhetünk egy másik földrészen található egyetemet úgy, hogy mindvégig egy robot helyettesít minket? A jövő pszichológushallgatói a virtuális térben szereznek majd saját élményeket a különböző fóbiákról, hallucinációkról, figyelemzavarokról? Az Amerikai Pszichológiai Társaság 2020-ra vonatkozó trendjelentéséből minden kiderül.
Milyen reakcióid vannak, amikor megtudod, hogy az egyik ismerősöd szorongásoldót, hangulatjavítót vagy antipszichotikumot szed? Sokan ösztönösen megijednek, megpróbálják lebeszélni a másikat, vagy elkezdik megváltoztatni a róla alkotott véleményüket: őrültebbnek, gyengébbnek, kevésbé beszámíthatónak gondolják ezután. A gyógyszerszedés miatti megszégyenítés és tabusítás viszont különösen problémás lehet. Egy mániás depresszióval diagnosztizált nő nyílt levélben mondja el, miért.
Majdnem mindennap látjuk őket, fontos feladatokon dolgozunk együtt, belső poénjaink is vannak. Az irodáktól a raktárakig, az éttermektől a szalonokig, az iskoláktól a hivatalokig, sokszor több időt töltünk a kollégáinkkal, mint a saját családunkkal. Nem mindegy tehát, hogy miként viszonyulunk ezekhez az emberekhez. De érdemes barátkoznunk is velük?
Nem kellene alábecsülnünk a zöld oázisok jelentőségét a betondzsungelben. Egy kanadai kutatás szerint azonban az emberek többsége mégis ezt teszi, és nem csak azok a környezetvédelmi politikára érzéketlen térkőkirályok, akik az elmúlt években döntöttek a városaink sorsáról. Milyen előnyei lennének, ha a mindennapi életünkben végre nagyobb teret kapna a természet?
