2018-ban több mint 1 millió 900 ezer embert fenyegetett Magyarországon a lecsúszás veszélye, a legszegényebbek pedig mindössze havi 66 ezer forintból gazdálkodtak. Az állandó létbizonytalanság – amely a koronavírus-járvány miatt várhatóan még többeket fog érinteni világszerte – összetett módokon károsíthatja a mentális egészségünket. Elegendő szerepvállalás a pszichológia részéről, ha feltárja ezeket a negatív hatásokat, és különböző stratégiákkal kivédeni igyekszik azokat? Vagy aktívabban kéne kiállnia a nyilvánosságban a gazdasági egyenlőtlenségekkel szemben?
A szegénység világnapja alkalmából 2019. október 17-én publikálta az Európai Unió az előző évi Eurostat felmérés eredményeit. Az adatok szerint a magyar állampolgárok 19,6 százalékát érintette közvetlenül a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség, amellyel a középmezőnyben helyezkedett el az ország. A Qubit beszámolójából az is kiderült, hogy az elszegényedés kockázata továbbra is magasabb volt a nők, az idős emberek, a családos felnőttek, illetve a munkanélküliek körében. A lakosság 43 százaléka jelezte például, hogy nem engedhet meg magának egy egyhetes nyaralást, bár ez a szám az azt megelőző évekhez képest így is csökkenő tendenciát mutatott.
A 2018-as év a maga gazdasági nehézségeivel boldog békeidőnek tűnik ahhoz képest, amit a koronavírus következményeként jeleznek előre a szakértők. Hacsak nem történik gyors és hatékony állami beavatkozás, tömegek veszíthetik el a munkájukat és a bevételük jelentős részét. A szegénység következményei azonban annál is jóval súlyosabbak, mint hogy valakinek átmenetileg nélkülöznie kell. Az alábbiakban a Research Digest gyűjtése alapján foglaljuk össze, milyen komplex veszélyeket hordoz magában a szegénység az emberek mentális egészségére nézve.
#1 A szegénység miatt máshogy fejlődhet a gyerekek agya
A nincstelenség olyan környezetet hozhat létre a gyerekek számára, amely gátolhatja a testi, a mentális, az érzelmi és a spirituális fejlődésüket – hangsúlyozza több közleményében az UNICEF. Egy 2009-es kutatás különböző szocioökonómiai státuszú gyerekeket hasonlított össze. A szocioökonómiai státusz (röviden SES) egy olyan mutató, amelyet többek között az egy háztartásra jutó jövedelemből, a szülők iskolai végzettségéből és foglalkozásából képeznek. Kiderült, hogy az alacsony SES-pontokat kapott 9-10 éves gyerekeknek máshogy működött a prefrontális kérge, mint a társaiknak. A szerzők szavaival élve, úgy reagáltak a különböző feladatokra, mint ahogy a stroke-on átesett emberek szoktak. Az agyi aktivitásbeli eltérések mellett fiziológiai, szerkezeti különbségek is megfigyelhetők voltak.
Mindez azért is komoly probléma, mert a homlokunk mögött elhelyezkedő prefrontális kéreg az a terület, amely a célirányos viselkedésért, az önkontrollfunkciókért, a tervezésért vagy éppen a késleltetés képességéért felel. Nem csoda, hogy a fenti problémával érintett gyerekeket aztán könnyen viselkedészavarokkal diagnosztizálják, hiszen eleve más biológiai lehetőségeik vannak. Egyes tanulmányok arra hívták fel a figyelmet, hogy a szegénységnek kitett gyerekek téri és vizuális emlékezete is zavart szenvedhet, illetve a szabálytalan agyi fejlődés a temporális (halántéki) lebenyre, valamint a hippokampuszra is kiterjedhet. Ez is magyarázhatja, hogy egyes vizsgálatok szerint ők miért érnek el kevesebb pontot a matematikai és olvasási képességeket mérő feladatokban a társaikhoz képest.
#2 A hatások gyakran egy egész életre szólnak
Több utánkövetéses kutatás tanulsága, hogy a gyerekkorban megtapasztalt nélkülözés mentális egészségre gyakorolt hatása hosszú távon is fennmarad. Gary Evans és kollégái például azt találták, hogy a szegény családokból származó felnőttek később is memóriadeficittel küzdöttek, nagyobb mértékű distressz (negatív hatású stressz) volt jelen az életükben, több ún. externalizáló tünetet mutattak (amikor a belső feszültség a külvilágon csapódik le, például agresszió formájában), valamint gyakrabban jellemezte tehetetlenség a viselkedésüket. 2019-ben pedig egy olyan kanadai vizsgálatot publikáltak, amely közel 4000 család életét követte nyomon 30 éven keresztül. Az egyik megdöbbentő eredmény az volt, hogy ha szegényes városi környezetben nőtt fel valaki, az megduplázta annak az esélyét, hogy középkorú emberként pszichotikus állapotba kerül, vagy bipoláris zavarral (mániás depresszió), skizofréniával diagnosztizálják.
Mi lehet védőfaktor szegénység esetén?
A fenti kutatások nagyon sötét képet festenek a szegénység hatásairól. Fontos azonban arról is beszélni, hogy vannak olyan gyerekek, akik meglehetősen reziliensek, azaz a szegénység ellenére is jól funkcionálnak. Kiknek sikerülhet ez a pozitív kimenet? Nagy különbséget jelenthet például a családban tapasztalható általános stressz-szint mértéke és a gyereket körülvevő felnőttek viselkedése. Egy korábbi kutatás elgondolkodtató adata, hogy az extrém szegénységben felnövő gyerekek 30 millióval kevesebb szót hallanak 4 éves korukig, mint a középosztálybeliek. Lényeges, hogy ebben a rendkívül nehéz helyzetben is, amennyire csak lehet, a nélkülözés mégse járjon együtt a fizikai és a társas környezet ingerszegénységével.
Ezért a szülőket támogatni kell abban, hogy:
- gondoskodók, figyelmesek, érzelmileg elérhetők tudjanak maradni a gyerekeik számára;
- minél többet foglalkozhassanak a gyerekeikkel, beszéljenek hozzájuk, játsszanak velük, olvassanak fel nekik (ami nyilván nehéz, ha több műszakban gályázik valaki);
- ápoljanak kapcsolatot a helyi közösségekkel, rokonokkal, civil szervezetekkel, amelyeknek az önkéntesei ingyenesen mentorálják a gyerekeket, játékos foglalkozásokat tartanak nekik.
#3 Egy kicsit már az is segít, ha fákat ültetnek a sulihoz
Ming Kuo és munkatársai, az Illinois-i Egyetem kutatói 318 olyan amerikai általános iskola zöldterületeinek a nagyságát mérték fel, ahova minimum 87 százalékban hátrányos helyzetű, alacsony jövedelmű családokból származó diákok jártak. Azt az érdekes eredményt kapták, hogy minél több fa volt az iskola környékén, annál jobbak voltak a tanulók olvasásban és matekban. Egy brit tanulmány is hasonló következtetésekre jutott. Összesen 4758 gyereket vizsgáltak, 11 éveseket, akik városi környezetben nevelkedtek. Azt találták, hogy azok, akik zöldebb övezetekben laktak, magasabb teljesítményt nyújtottak a téri memóriát igénylő feladatokban. Ez az összefüggés attól függetlenül fennmaradt, hogy mennyire volt fejlett az az adott kerület vagy városrész, ahol a tanulók éltek. Úgy tűnik, a természet közelsége pozitívan befolyásolja a kognitív működést, feltehetőleg azért, mert pihentető hatással van az agyra, így könnyebbé válik a mentális energiákkal való gazdálkodás, elérhetők maradnak a koncentrációhoz szükséges tartalékok.
#4 A szegénység csapdahelyzet, nehéz kitörni belőle
Az anyagi nehézségek persze felnőttkorban is meghatározzák, hogy valaki egyáltalán mit tehet meg az egészségéért: például az általa fogyasztott táplálékok minőségét, a sportolási lehetőségeit, vagy hogy megengedhet-e magának egy költséges pszichoterápiát. Ráadásul az állandó létbizonytalanság olyan stresszforrás, amely komoly mentális terheket ró az emberekre. Pénzügyi tartozásaik gyakran annyira felőrlik az érintetteket, hogy egy idő után teljesen kiapadnak a mentális erőforrásaik, ami zavart okoz a pszichés működésükben, a döntéshozatali folyamataikban, valamint egy olyan apatikus, tehetetlen állapothoz vezethet, amelyben elkezdenek elmaradni a helyzetből való kilábalásra tett erőfeszítések.
Ezzel szemben ha valakit anyagilag támogatnak, például rendezik a tartozását vagy annak egy részét – ahogyan azt egy nemrég publikált vizsgálatban egy jótékonysági szervezet tette –, akkor az érintettek szorongása csökken, ismét javul a kognitív működésük, így 3 hónappal később mérhetően jobb pénzügyi döntéseket tudnak hozni. Azok az emberek egyébként, akiknek hitelük van ugyan, de nem fenyegeti őket szegénység, általában nem tapasztalják meg a fenti pszichés terheket. Mindebből az következik, hogy már az is rengeteget segíthet, ha teljesen elengedni nem is, de némileg észszerűsíteni tudjuk az emberek tartozásait annak érdekében, hogy mentálisan újra nagyobb eséllyel legyenek képesek kezelni a helyzetüket.
#5 A szegénységet nem stigmatizálni kell, hanem felszámolni
A szakellátásba kerülő gyerekek egyharmadát szegénység miatt szakítják el a hatóságok a családjuktól. Ezt még 2017 végén állapította meg átfogó jelentésében az ombudsman, s egyúttal azt is kijelentette, hogy az anyagi okból történő gyermekkiemelés mind a gyerekek alapvető jogait, mind a gyermekvédelmi törvény alapelveit sérti. Jogtalansága ellenére egy máig létező gyakorlatról van szó, amely ellen a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű jogvédő civil szervezet is évek óta dolgozik. Honlapjukon sok értékes cikket olvashatsz a szegénységgel küzdő embereket érő rendszerszintű problémákról, jogsértésekről, illetve arról, hogy mit lehet tenni ezek előfordulása esetén.
Nem lehet tehát eléggé hangsúlyozni, hogy a szegénységgel sújtott embereket egyáltalán nem lenézni, hibáztatni, megbélyegezni vagy büntetni kellene, hanem segíteni nekik. A pszichológiának továbbra is fontos feladata lesz, hogy feltárja azokat a sokrétű és komplex módokat, ahogyan a nélkülözés veszélyezteti az emberek testi-lelki jóllétét, illetve azonosítsa azokat a tényezőket, amelyekkel ezek a negatív hatások jobb esetben kivédhetők, rosszabb esetben legalábbis mérsékelhetők.
Azt is gondolom azonban, hogy nem lenne szabad itt megállni: bár sokan ódzkodnak a tömegeket érintő közügyekkel való foglalkozástól, mert azt tévesen a szakmával összeegyeztethetetlen pártpolitizálásnak vélik, a társadalmi felelősségvállaláshoz az is hozzátartozna, hogy nemcsak segítjük a rendszer leginkább kiszolgáltatott tagjait, hanem minden erőnkkel és szaktudásunkkal kiállunk a rendszer igazságtalanságaival szemben. A jövőben pedig még nagyobb jelentősége lehet annak, hogy a segítő szakmák ne csak egyénekben gondolkozzanak, hanem nyíltan sürgessék minden olyan intézkedés bevezetését, amely az emberek megélhetésének biztosítása érdekében hozható.
