megküzdés - Dívány

Ritkán merül fel a kérdés a vacsoraaszaltnál vagy egy baráti összejövetelen, hogy ki mit gondol a halálról, vagy hogyan vagyunk együtt a halál biztosan bekövetkező tényével. A halál inkább tabunak számít kultúránkban, miközben velünk van egész életünk során, és a szorongásunk ősforrása lehet. Járjunk utána, hogyan is segíthet mégis paradox módon megélni az életünket, ha helyet adunk a halálnak is az asztalnál.

Azt, hogy veszíteni tudni kell, elméletben mindannyian bólogatva nyugtázzuk – az viszont már nehezebb ügy, hogy az alapelvet a gyermeknevelés mindennapjaiban miként tudjuk alkalmazni.

Egy héttel ezelőtt egy emberként rázta meg a világot a hír, miszerint Oroszország háborút indított Ukrajna ellen. Ilyen helyzetekben teljesen természetes, hogy elveszítjük a biztonságérzetünket, valamint szorongással és félelemmel telnek meg a mindennapjaink. Mit tehetünk saját lelki egészségünkért? Hogyan nyerhetünk némi biztonságot a bizonytalanság közepén? Pszichológusok ajánlásai.

Sonali Beaven pszichológia és gender studies szakos hallgató az Egyesült Államokban. Mint mondja, amióta az eszét tudja, depressziós, így ez az állapot mélyen összefonódik az identitásával. Élete nagy részében ezért nemcsak a nehézségeit szégyellte, hanem végső soron azt is, aki ő valójában. Ez a mentális betegségek körüli stigmák egyik tragikus következménye. A megbélyegzés miatt azt hitte, egyedül van a problémáival, és el kell rejtenie a tüneteit, hogy másoknak jobb legyen. De ma már egészen máshogy vélekedik a kérdésről.

Napjainkban komoly társadalmi megszállottság figyelhető meg a boldogsággal kapcsolatban. A jelenséget részben meglovagolja, részben gerjeszti a kapitalizmus, amely azt ígéri, hogy gyanús szolgáltatások, gyógyító kristályok, instant tanácsok megvásárlásával is közelebb juthatunk a vágyott célhoz. Annak ellenére, hogy annyit hajszoljuk, mégis keveset tudunk a boldogságról. Ha többet tudnánk róla, talán nem is üldöznénk ennyire.

A kisgyerekekben olykor idő előtt kialakul annak félelme, hogy elveszítik a szüleiket. Élénk fantáziájuknak és a világ működéséről szerzett kevés tapasztalatuknak köszönhetően rémisztő összefüggéseket tudnak alkotni. A szülők megnyugtató szavai ilyenkor rendszerint kevésnek bizonyulnak. A kellő érthetőség és a hatékonyság érdekében még inkább az ő nyelvükön kell beszélnünk. Ehhez pedig a fantáziánkra lesz szükség.

Létezik egy olyan szorongástípus, amely nem megbénítja az embert, hanem épp ellenkezőleg, örökké mozgásban tartja, hajtja előre. A személy azt éli meg, hogy állandóan tennie kell valamit, különben haszontalan. Úgy érzi, egyre többet és többet kell teljesítenie, hogy értékes legyen. Kívülről nézve minden rendben van vele, sőt szinte tökéletesnek tűnik. Sikeres, egyben van, nyugodt. Ám a belső megélése ettől meglehetősen különbözik: rendkívül nehezen húzza meg a határait és retteg a kudarctól. Miről lehet felismerni?

Május 30-tól elérhető a Netflixen Visky Ábel kreatív dokumentumfilmje, a Mesék a zárkából, amely nemrég nyerte el a legjobb magyar alkotásnak járó díjat a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon. Súlyos testi sértésért, rablásért elítélt apák írnak benne meséket otthon lévő gyerekeiknek. Azt is nyomon követhetjük, ahogy a történetekből a stáb segítségével csodálatos animációs filmek készülnek – a fogvatartottak és gyerekeik, hozzátartozóik főszereplésével. Viharral küzdő halászok, a szüleit kereső malacka, túrógombóc, kolbásznak való sárkány és egy rejtélyes hatalommal bíró királyi fogsor. Képesek-e a mesék áthidalni a civil élet és a börtön világa közti szakadékot? Milyen változásokat indíthat el a közös alkotás élménye? A film kapcsán Fiáth Titanilla korábbi börtönpszichológussal beszélgettünk.

Bölcsesség? Manapság túl porosnak, misztikusnak, átfogónak hangzik. Megszoktuk, hogy olyan korban élünk, amikor maximum egy szűk területen vagyunk képesek szakértelemmel bírni, míg más kérdések kapcsán könnyen elveszünk az információk áradatában. Holott a bölcsesség elérése évszázadokon keresztül az emberi élet egyik csúcsteljesítménye, végcélja volt – nem véletlenül. Mennyire jellemző ránk, és miben érhető tetten?

A koronavírus okozta aggodalom, az anyagi problémák, az el- és összezártságból eredő feszültségek komoly megterhelést rónak a romantikus kapcsolatokra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne volnának olyan párok, akik ne funkcionálnának a nehéz körülmények ellenére is kiválóan. Sőt, egy amerikai kutatásban a megkérdezettek 41 százaléka arról számolt be, igazából elégedettebb a párkapcsolatával most, mint a pandémia előtt volt. Mi lehet a sikeres párok titka?

Az utóbbi évtizedekben akkorát fordult a világ, mint előtte ilyen rövid idő előtt sohasem – nem csoda, ha ez szorongást kelt az emberben. Fel vagyunk-e készülve arra, hogy ezt jól kezeljük? Pszichológus szakértőink segítenek a válaszban.

Jellegzetes fényeivel és hangjaival közeledik a karácsony. Bár idén a pandémia miatt máshogyan fogunk ünnepelni, mint eddig, egyvalami biztos: amíg a boltok nyitva tartanak, addig óhatatlanul hallani fogjuk az örökzöld karácsonyi zenéket, amikor elmegyünk ételt, italt, ajándékot vásárolni. Miért ennyire idegesítő a Feliz Navidad, a Last Christmas vagy a műfaj überelhetetlen magaslatát jelentő All I Want for Christmas is You, és mit lehet tenni, hogy ne menjenek teljesen az agyunkra?