Egy őszinte bocsánatkérés rengeteget segíthet egy megromlott kapcsolaton, és bár a korábbi eseményeket nem teszi meg nem történtté, a felek közti bizalom helyreállításában hatalmas szerepet játszik.
2018-ban több mint 1 millió 900 ezer embert fenyegetett Magyarországon a lecsúszás veszélye, a legszegényebbek pedig mindössze havi 66 ezer forintból gazdálkodtak. Az állandó létbizonytalanság – amely a koronavírus-járvány miatt várhatóan még többeket fog érinteni világszerte – összetett módokon károsíthatja a mentális egészségünket. Elegendő szerepvállalás a pszichológia részéről, ha feltárja ezeket a negatív hatásokat, és különböző stratégiákkal kivédeni igyekszik azokat? Vagy aktívabban kéne kiállnia a nyilvánosságban a gazdasági egyenlőtlenségekkel szemben?
Voltál már olyan helyzetben, amikor valaki elvileg önzetlenül segített neked, mégis az első adandó alkalommal a fejedhez vágta, hogy mennyi mindent tett érted? Ez a dinamika még akkor is frusztráló, ha felnőttekről van szó. Hát még egy gyerek számára, aki nem választotta a szülővel való kapcsolatot, és nem is áll hatalmában kilépni belőle.
A szexuális zaklatási ügyek kapcsán három hullámban szokott tetőzni bennem a szomorúsággal vegyes felháborodás. Az erőszakos tettektől való viszolygásomat tovább súlyosbítják az elkövetők vállalhatatlan reakciói, majd a velük mégis szolidaritást mutató kommentek sokasága. Hogyan tudott volna Kiss, Marton, KERO, Kenderesi vagy éppen Vári úgy bocsánatot kérni, hogy az valóban az igazság helyreállítását szolgálja?
A pszichológia hagyományosan az önmagunkhoz és a társainkhoz való viszonyunkat vizsgálja, de a természeti környezetünkkel szembeni abnormalitásunkról mélyen hallgat. A közelgő ökológiai katasztrófa korában azonban egyre nehezebb nem tudomást venni arról a pusztításról, amit a fogyasztási őrületünk művel ezzel a bolygóval. Meddig lehet fenntartani a természethez való kizsákmányoló vagy éppen túlidealizáló hozzáállásunkat? Dr. Kőváry Zoltán szerint a klímaszorongás egyik legnagyobb hozadéka éppen az lehet, hogy végre létezéspartnerünkké tesszük a természetet. A Körúti Szalon eseményén jártunk.
„A klímakatasztrófa elkerüléséért folytatott harcnak addig volt értelme, amíg voltak győzelmi esélyeink” – vallja Jonathan Franzen. Az amerikai író szerint egy olyan korszakban élünk, amikor újra kell magunkban definiálni a reményt. El kell fogadnunk végre, hogy ezt a csatát elvesztettük. Ez a felismerés nem tétlenségbe sodor majd minket, hanem lehetővé teszi, hogy a karbonsemlegesítés mellett azoknak a cselekvési terveknek a jelentősége is felerősödjön, amik a küszöbön álló válság kezelésére irányulnak.
