Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Míg a nyugati világban a szerelmesek napját februárban, a fogyasztói társadalom csillogása és vörös rózsák kíséretében ünnepeljük, létezik egy ország, ahol a szerelem ünnepe egy szívszorító, évezredes legendáról és a nyári égbolt ragyogásáról szól. Japánban minden év július 7-én az egész nemzet díszbe öltözik, hogy együtt érezzen két égi szerelmessel, akiket a kegyetlen sors és a Tejút ezüstös folyója választ el egymástól az év 364 napján.
A szigetország lakói számára július 7-e nem egy egyszerű nyári dátum, hanem az a spirituális pillanat, amikor a tudomány és egy régi legenda egybeolvad. A Tanabata, vagyis a csillagünnep idején az utcákat elárasztják a kívánságokkal teli bambuszágak, a japánok pedig feszülten figyelik az időjárást: ha ugyanis elered az eső, a szerelmesek könnyei árasztják el a világot, és a várva várt, egyetlen közös éjszaka örökre elvész.
A jelenség hátterében egy valós csillagászati együttállás áll: a Lant csillagkép legfényesebb pontja, a Vega, valamint a Sas csillagkép büszkesége, az Altair ezen a nyári éjszakán tűnnek a legközelebbinek egymáshoz az északi féltekén.
Ezt a két égitestet a valóságban is a Tejút hatalmas sávja választja el, a látvány pedig már az ókorban megihlette a megfigyelőket. A csillagok mozgásából született meg a Tanabata évezredes legendája, amely az ókori Kínából szivárgott át Japánba, hogy a császári udvar érintésével végül a mai napig az egyik legfontosabb népünnepéllyé nője ki magát.
Az égi szövőlány és a pásztorfiú tragédiája
A történet főszereplője Orihime, az ég urának lánya, aki az Amanogava (vagyis a Tejút) partján gyönyörű ruhákat szőtt az isteneknek. Apja, látva lánya magányát, megismertette őt Hikobosival, a szorgalmas tehénpásztorral.
A két fiatal között azonnal lángoló, mindent elsöprő szerelem szökkent szárba, és hamarosan össze is házasodtak.
A boldogságuk azonban túl intenzívnek bizonyult: a házasság után mindketten elhanyagolták a munkájukat. Orihime abbahagyta a szövést, a mennyei udvar ruhák nélkül maradt, Hikobosi állatai pedig szabadon kószáltak a csillagok között. Az ég uralkodójának haragja kegyetlen volt:
büntetésből a kozmikus folyó két ellentétes oldalára száműzte a szerelmeseket.
Látva lánya vigasztalhatatlan zokogását, az apa végül megkegyelmezett, és csupán egyetlen engedményt tett: ha egész évben keményen dolgoznak, az év hetedik havának hetedik napján átkelhetnek a folyón és találkozhatnak.
A madarak szárnyaikból építenek hidat
A legenda szerint július 7-én éjjel a varjak és szarkák serege repül fel az égbe, hogy szárnyaikat egymásba fonva hidat képezzenek a Tejút felett a szerelmeseknek. Van azonban egy fájdalmas bökkenő: ha ezen a napon esik az eső, a folyó megduzzad, a madarak nem tudnak hidat alkotni, a találkozó pedig elmarad. Ilyenkor a japánok az esőcseppeket „Amigavanak”, vagyis Orihime és Hikobosi könnyeinek nevezik, és az egész ország velük szomorkodik, hiszen a párnak újabb egy évet kell várnia a boldogságra.
Színes papírcsíkok és bambuszerdők
A Tanabata ma Japán egyik legszínesebb, legélőbb és leghangulatosabb fesztiválja. Ilyenkor az utcákat, a vonatállomásokat, az iskolákat és a házak udvarait hatalmas, frissen vágott bambuszágakkal díszítik fel. A fesztivál legfontosabb kellékei a tanzaku-k: ezek olyan kisméretű, színes papírcsíkok, amelyekre az emberek felírják a legféltettebb vágyaikat, álmaikat vagy szerelmi kívánságaikat, majd felkötik őket a bambusz leveleire.
A hagyomány szerint a tanzakunak öt különböző színben (zöld/kék, vörös, sárga, fehér, fekete/lila) kell pompáznia, amelyek az öt ókori kínai elemet jelképezik. Az ünnep végén a kívánságokkal teli bambuszágakat gyakran folyóba dobják vagy elégetik, hogy a fohászok biztosan eljussanak az égi szerelmesekhez. Az utcákon hömpölygő tömeg ilyenkor tradicionális nyári pamutkimonót, jukatát visel, a levegőt pedig belengi a sült tészta (jakiszoba) és a jégkása illata.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
A Tanabata nem csupán egy látványos fesztivál, hanem betekintést enged a japán néplélekbe is. Megmutatja, hogyan gondolkoznak a szerelemről: hiába mély és igaz, nem létezhet felelősség és kötelességtudat nélkül. Orihime és Hikobosi tragédiája és az egyetlen napért való egész éves kitartása a türelem, az áldozathozatal és a remény szimbóluma.
Ha július 7-én tiszta az éjszakai égbolt, Japánban milliók néznek fel a Tejútra, és miközben a Vegát és az Altairt keresik a sötétben, kicsit mindannyian hisznek abban, hogy a távolság és az idő semmit nem von le az igazi kötelékek értékéből.
Míg a legendás szerelmeseknek az égen esélyük sem volt tartani egymással a kapcsolatot egész évben, addig párjaik a földi világban túlfűtött levelezéseket folytattak egymással.
