Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Milyen reakcióid vannak, amikor megtudod, hogy az egyik ismerősöd szorongásoldót, hangulatjavítót vagy antipszichotikumot szed? Sokan ösztönösen megijednek, megpróbálják lebeszélni a másikat, vagy elkezdik megváltoztatni a róla alkotott véleményüket: őrültebbnek, gyengébbnek, kevésbé beszámíthatónak gondolják ezután. A gyógyszerszedés miatti megszégyenítés és tabusítás viszont különösen problémás lehet. Egy mániás depresszióval diagnosztizált nő nyílt levélben mondja el, miért.
A The Mighty egy olyan nemzetközi, angol nyelvű digitális közösség, amelyet különböző egészségügyi kihívásokkal küzdő és fogyatékkal élő emberek számára hoztak létre azért, hogy kapcsolatba tudjanak lépni egymással, és megoszthassák a tapasztalataikat. Mára több mint 2 millió regisztrált felhasználója van az oldalnak, ami jelzi a témáról való őszinte beszélgetés iránti igényt. A felületen megjelenő cikkekben nagyon nagy erő van, mert szinte kizárólag olyan érintettek írják őket, akik a saját élményeikből kiindulva fogalmazzák meg az üzeneteiket.
Így tett Cherie Davis is, aki bipoláris zavarral diagnosztizált fiatal nőként a gyógyszerszedés miatti megbélyegzés negatív hatásairól beszél. Naponta beveszi a pszichiátere által felírt tablettákat, hogy a felszínen maradhasson. És nagyon elege van abból, hogy mások szerint szégyenkeznie kéne emiatt.
Mindig konzultálj szakemberrel!
Mielőtt elolvasnád Davis levelét, pár dologra szeretném felhívni a figyelmedet. Ezek közül a talán a legfontosabb az, hogy a gyógyszerszedést illetően minden lényeges pontnál elengedhetetlen a pszichiáterrel történő konzultáció: 1. mielőtt elkezdenéd, 2. ha növelnéd vagy csökkentenéd a dózist, 3. mielőtt abbahagynád. Fontos azt is számításba venni, hogy a tabletták leginkább a tüneteid átmeneti enyhítésében segítenek (ami maximálisan indokolt lehet), a negatív élményeid feldolgozása és a személyiséged fejlesztése viszont olyan önismereti munkával érhető el, amit segítő szakemberrel együttműködve tudsz elvégezni. Előfordulhat, hogy a gyógyszerszedést és a terápiát párhuzamosan javasolják a számodra, hogy minél jobban vissza tudd szerezni a belső stabilitásodat.
Előfordulhatnak visszaélések
Nem oké, ha bentlakásos intézetekben rutinszerűen gyógyszereket kell szedned azért, hogy nyugodtabb legyél, holott nincs olyan pszichiátriai diagnózisod, ami ezt indokolná. Azt is fontos kiemelni, hogy ha épp valamilyen nehéz időszakon mész keresztül, ne csak a patikusnál keresd az enyhülést: a megoldáshoz önismereti munkával fogsz közelebb jutni.
Léteznek ingyenes/kedvezményes önismereti lehetőségek
A segítő szakemberekkel (pszichológusokkal, coachokkal, terapeutákkal) történő konzultáció sok ember számára nehezen kigazdálkodható összeg, ezért érdemes lehet az interneten ingyenes lehetőségeket is keresni. Ilyen Budapesten például a Thalassa Ház, a Tündérhegy vagy a SOTE Klinika Pszichoterápiás Osztálya a Balassa utcában. Ezenkívül több olyan szakember is van, aki feltünteti a honlapján, hogy indokolt esetekben (például diák, álláskereső, nyugdíjas, gyesen levő személy) kedvezményes díjazás mellett is fogad klienseket, de másokat is felkereshetsz ez ügyben, hátha náluk is van lehetőség arra, hogy pár ügyféllel ilyen keretek között dolgozhassanak.
Levél mindazokhoz, akik megszégyenítenek másokat
Cherie Davies 2017 novemberében fogalmazta meg a pill shamingről, azaz a gyógyszerszedés miatt történő megszégyenítés jelenségéről szóló üzenetét. A The Mighty csapata azonban idén is fontosnak tartotta feleleveníteni a levelet, amelynek szövegét fordításban, változtatás nélkül közöljük. A pszichés nehézségek betegségként való megközelítése számos problémát felvet (például a túlzott biologizáció veszélyét, az előítéletek erősítését), így a legtöbb kontextusban érdemes mellőzni ezt a szemléletet. A következő sorok a levél szerzőjének szóhasználatát követik, aki sokszor a testi és a lelki betegségek közti párhuzamokat hangsúlyozza, hogy érzékeltesse, mindkettő egyformán természetes.
„Három éve diagnosztizáltak szorongással és depresszióval, illetve mostanában tudtam meg, hogy bipoláris zavarom van. A napi 6 gyógyszer, amit beveszek, segít a felszínen maradni. Ha az írásommal csak egy embernek segítek, hogy összeszedje a bátorságát, és segítséget kérjen, akkor már megérte. Vagy ha elkezd beszélni, és megtöri a mentális egészséget övező hallgatást.
A gyógyszerek miatti megszégyenítés toxikus, és ideje, hogy lebontsuk ezt a társadalmi tabut. Önmagában épp elég nehéz, ha mentális betegséged van, erre rakódik rá az a megbélyegzés, ahogyan mások a tabletták szedésére reagálnak. Annyi téves információ kering az antidepresszánsokról és az antipszichotikumokról. Például hogy függőséget okoznak, és hogy gyenge vagy azért, mert szeded őket. Szerintem egyáltalán nem erről van szó, ez így nagyon pontatlan. Edzeni, egészségesen táplálkozni és elfoglaltságokat keresni néhány embernek elég, de vannak, akiknek extra segítségre van szükségük, hogy képesek legyenek »normális«, boldog életet élni. Nem ezt érdemeljük mindannyian? Olyan életet, amit nem a félelem irányít, és a depresszió sem zúz darabokra. Azért, hogy jobban láss, szemüveget viselsz. Ugyanígy beveszel egy gyógyszert (vagy esetemben hatot), hogy megadd magadnak azt a támogatást, amire az elmédnek szüksége van. És ez teljesen oké.
Csak azért, mert a mentális betegség nem fizikai, nem látható, nem megfogható, hajlamosak vagyunk úgy kezelni, mintha valami bűnös dolog lenne, mintha kevésbé számítana, mint a látható betegségek. Pedig nem szégyen elfogadni a gyógyszerek nyújtotta támogatást. Nem tesz téged kevesebbé, gyengébbé vagy kevésbé képessé arra, hogy ellásd a munkádat, megírd a beadandókat vagy elvégezd a tanulmányaidat – ahhoz hasonlóan, ahogy azt egy mentális betegségekkel nem rendelkező ember tenné. Az, hogy felismered a helyzetedet, és elfogadod a gyógyszerek által nyújtott támogatást, szerintem csodálatos! Mert sokszor azok az emberek szednek gyógyszereket, akik igazán erősek és küzdeni akarnak.
PTSD, depresszió, szorongás, bipolaritás, borderline személyiségzavar… ezek a diagnózisok nem jellemhibák, ne szégyenkezz miattuk.
Képezd magad, tudj meg minél többet ezekről a betegségekről, mielőtt felszállnál a stigma nevű paripára, és elvágtatnál a napnyugtába a többi seggfejjel. Az embereknek nem kéne szégyenkezniük vagy bűntudatot érezniük amiatt, hogy mentális betegséggel küzdenek, segítséget kérnek és gyógyszereket szednek. Szerintem azoknak a barátoknak, partnereknek, családtagoknak, főnököknek kellene szégyenkezniük, akik a naivitásukkal és az arroganciájukkal hozzájárulnak a mentális egészséget övező stigmák folyamatos növekedéséhez!
Mindazoknak, akik most épp nehéz időkön mennek keresztül, azt üzenem, hogy veletek vagyok. Beszéljetek, szedjetek gyógyszert, ha szükségetek van rá, kocogjatok, sétáltassatok kutyát, menjetek terápiára, igyatok gyógyteákat. Nem passzolhat mindenkire ugyanaz a kesztyű, de egy próbát minden megér, nem igaz? Ne féljetek – keressetek segítséget. És vessetek véget a megbélyegzésnek.”
