Az egyiptomi múmiák napjainkban műkincsnek számítanak, a múltban azonban az európaiak sem a holtak nyugalmát, sem az ókori kultúra szentségét nem tisztelték: a múmiákat rengeteg, mai szemmel bizarr módon hasznosították, például megették őket a jó egészségük érdekében.
VIII. Ince pápa nyolc éven át tartó uralkodása nem tartozik a katolikus egyház legfényesebb időszakai közé: a 15. századi egyházfő gátlástalanul pumpolta a Vatikán vagyonát, hogy saját magát és rokonait még gazdagabbá tegye, nyíltan felvállalta törvénytelen gyerekeit, és hírhedt bullájával a csúcsra járatta a boszorkányüldözést. Azonban még ezeknél is durvább, hogy – legalábbis, ha hihetünk a legendának – a pápa „vámpírként” kisfiúk vérét itta, hogy életben maradjon.
Szégyen, nem szégyen, de nekem a középkorról a Monty Python vicces jelenetei ugranak be először. Az emberi civilizációnak ezen siralmasan sötét korszakát a Gyalog galopp című film a lehető legmókásabb formában ábrázolja. Igazán felejthetetlen jelenet, mikor egy szekeret húzó ember óbégatva szólítja fel a falu lakóit, hogy hozzák ki a halottaikat. Amire aztán felkerül egy még élő, szerencsétlen flótás is, akitől rokonai próbálnak megszabadulni.
A középkori ember számára a sikert az utódlás jelentette. A törvény és a rend középpontjában az öröklés állt, ez a királytól kezdve a társadalom összes rétegére érvényes volt. Amint a gyermek elérte a házasodókort – volt, hogy még azelőtt is –, a termékenysége került a reflektorfénybe.
Az emberiség a történelem kezdete óta fogyaszt alkoholos italokat, a ma ismert sör és bor azonban csak jóval később került a képbe: feltalálásuk előtt a legősibb ital a méz erjesztésével létrehozott mézsör volt, melyet az ókori népek, a vikingek és a középkori Európa lakói is imádtak.
A közismert babona szerint a fekete macska balszerencsét hoz, rossz ómen például, ha egy sötét szőrű cica előtted megy át az úton, de a hiedelmek szerint egyéb szerencsétlenségeket is okozhatnak szegény kisállatok. Honnét erednek a fekete macskákkal kapcsolatos – gyakran igen káros – babonák, és miért kapcsolta össze a köztudat ezeket az állatokat a boszorkánysággal és a nagybetűs Gonosszal?
Szó sincs arról, hogy valós gyakorlat lett volna az erényöv használata: a középkorban is inkább csak poénnak vehették az eszközt, mely a szexualitás megfékezésére szolgált volna, ha létezik.
Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
Úgy érzed, borzalmas a munkád, legszívesebben azonnal felmondanál, vagy minimum kiugranál az ablakon? Hidd el, néhány régmúlt korokban létezett szakmához képest bármilyen mai munkakör álommelónak hat. Nem volt könnyű sorsa annak, aki csatornabúvárként vagy hivatásos kutyakakigyűjtőként kereste a kenyerét – összeszedtük a történelem legborzalmasabb munkáit.
Kék vér folyik az ereiben – gyakran így jellemezzük azokat az előkelő, arisztokrata személyeket, akik évszázadokra visszanyúló, igazi patinás nemesi családból származnak. De tényleg más színű a vére az arisztokratáknak, mint a „közönséges” embereknek? Honnét ered ez a jól ismert kifejezés?
A középkori Európában a házasulandó fiatal nők legfontosabb értékének a szüzességük számított, a közkeletű nézet szerint ugyanis csak az ara érintetlensége garantálhatta, hogy a születendő gyerekek a férj vér szerinti, törvényes utódai legyenek. A menyasszonyokat ezért gyakran szüzességi teszteknek vetették alá, sokan pedig drasztikus lépéseket tettek, különböző trükköket alkalmaztak, hogy meghamisítsák a vizsgálat eredményét, és elhitessék leendő férjükkel, még nem érintette őket férfi.
Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
