Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Szó sincs arról, hogy valós gyakorlat lett volna az erényöv használata: a középkorban is inkább csak poénnak vehették az eszközt, mely a szexualitás megfékezésére szolgált volna, ha létezik.
Mind úgy tudhattuk, hogy a feleségüket hosszasabb ideig magukra hagyó, féltékeny férjek úgy mentek biztosra a középkorban, hogy távozásuk előtt erényövet adtak feleségükre, melynek kezükben tartott kulcsa volt a hűség jelképe. Évszázadokon át szóltak a leírások az eszköz használatáról, a British Museum is őriz belőle egy példányt. Minden, amit eddig tudtál róla, voltaképpen átverés, egy hoax: erényöv sosem létezett.
Így nézett volna ki egy erényöv
Az elképzelt eszközt az ábrázolások, valamint a fennmaradtnak tartott példányok alapján egy fémből készített bikinialsóként képzelhetjük el. Ezen elöl nyílás található, melyen keresztül a vizelet távozott, a hüvelynyílást azonban elzárta a kíváncsiskodó elől. A szerkezetet egy vaskos lakat zárta le, így vált lehetetlenné a bejutás alá.
Ha jobban belegondolunk, az eszköz használata minden higiéniát nélkülözött volna, ha tényleg létezik, emellett nevetséges és barbár dolog lehetett volna, ugyanakkor a középkorról igen sok mindent el tudunk képzelni – egy ilyen szerkezet is belefér. Évszázadokon át terjedt a történet, melyet tízből tizenegy ember tarthatott valósnak, holott az egész csak mese habbal.
Nincs bizonyíték a létezésére
Az Arizonai Egyetem germanisztika tanszékének professzora, Albrecht Classen ugyanakkor a középkor kutatójaként úgy döntött, elege van a mitikus tárgy leírásából. Megkeresett hát minden lehető forrást, melyben az erényövről említést tesznek, annak érdekében, hogy a mítoszt lerombolja. A következőket találta:
- Nem maradt fenn túl sok kép vagy beszámoló az erényövek használatáról, és meglepően kevés darab van belőlük.
- A témával foglalkozó kötetek egymást hivatkozzák, nem esik róla túl sok szó.
- Az utalások az eszközre vagy allegorikusak, vagy szatirikusak.
Az első rajz a Bellifortis nevet viselő, 1405-ből származó hadviselési kódexből származik, amely illusztrációként mellékel is egy képet az erényövről: ebben a könyvben ugyanakkor több olyan dologról is írnak, amit nem kell teljesen komolyan venni.
Írásbeli említése egyébként már az 1100-as években van a tárgynak, de azok mind allegorikus, teológiához köthető utalások,
nem pedig egy valódi tárgyra utalnak, amikor az erényövről írnak.
A tiltott szex miatti félelem miatt maradt fenn a mítoszuk
A 16. században azonban megszaporodtak azok az ábrázolások, amelyeken erényövet láthatunk: Classen szerint ennek oka a férfiak félelme volt azzal kapcsolatosan, hogy hiába létezne valóban erényöv, ahhoz bármikor lehetne egy másik férfinak még egy kulcsa, így az általuk biztosnak vélt helyzet azonnal kétfenekűvé válik.
Ezért is szerepel a legtöbb ilyen képen egy erényesnek tűnő asszony, aki távozó férjének búcsút int, erényövet viselve, míg a háttérben egy kajánul vigyorgó másik férfi rejtezik, a kulcs másodpéldányával a kezében.
A ma megtekinthető erényövekkel kapcsolatosan a British Museum szakértőinek is az a véleménye, hogy vagy azért készültek, hogy nevethessenek rajtuk az emberek, vagy pedig ízléstelen tréfák keretén belül nyújtották át azokat.
A kutató szerint a tárgy létezéséről szóló mendemondák csak azért maradhattak fenn ilyen hosszasan, mert a szexuális fantáziák sorába tartozik az erényövön, annak működésén és kinézetén elgondolkodni. Senki sem használt ugyanakkor ilyesmit – kár is ebben hinni.
