Ha azt hiszed, hogy csak Amerikában indítanak pereket meglehetősen furcsa ügyekben, nagyobbat nem is tévedhetnél: az európai középkor állatperei felülmúlják képzeleted legvadabb álmait is!
A cseh Hunyadiként is emlegetik Luxemburgi Zsigmond király ádáz ellenfelét, Jan Žižka huszita hadvezért, aki több száz csatában vett részt, és egyet sem veszített el. Utolsó éveiben egy sérülés következtében megvakult, de még ez sem akadályozta meg benne, hogy harcba vezesse seregét.
A keresztény hagyományban a mennyország a végleges üdvösség helye, Isten országának megtestesülése, ahová az erényesen, Krisztus tanításának megfelelően élő hívek kerülhetnek haláluk után – a középkori folklórban azonban egy egészen másféle mennyország is létezett, ahová a jobbágyok vágytak sanyarú földi életüket követően. Isten transzcendens szeretetben gazdag országával ellentétben Cockaigne földjén a végtelen testi örömök várták az elhunytakat.
„Nem vagyok én apáca, nem élhetek bezárva” – a Zalatnay Sarolta örökbecsű slágerében foglaltakat már a 14. században magáénak vallotta egy angol hölgy, bizonyos Leedsi Johanna, aki meglepően furfangos tervet eszelt ki, hogyan szökhet meg az apácazárdából, és kezdhet titokban új életet.
Az anorexiát vagy a bulimiát tipikusan modern kori betegségnek gondolnánk, holott történelmi bizonyítékok azt mutatják, hogy már az ókorban is léteztek étkezési zavarok, csupán egészen mások voltak a kiváltó okok.
Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
Az igaz szerelem a sírig, sőt, olykor még azon túl is tart – utóbbiban hitt I. Péter középkori portugál király, aki kihantoltatta, feleségül vette és hivatalosan is királynéjává emelte meggyilkolt szeretőjét. A bizarr eset hátterében szappanoperába illő intrikák álltak.
Senki sem vágyik műfogakra, és ez sokszorosan igaz volt a régi korok emberére, akinek nem voltak olyan korszerű lehetőségei a fogpótlásra, mint amilyen megoldásokat a mai modern fogászat kínál.
A világtörténelem alakulására ugyan kevés befolyással bírt, hogy hordtak-e zoknit, vagy hogy tudták-e, milyen évet írunk, mégis érdekes belegondolni a középkori emberek mindennapjaiba.
A barbershopok, vagyis borbélyszalonok divatossá válásának és szélesebb körű elterjedésének köszönhetően idehaza is egyre gyakrabban találkozhatunk az utcán vagy épp a plázákban a főként angolszász országokban elterjedt piros-fehér, olykor piros-fehér-kék csíkos, forgó „borbélyrúddal”. De vajon mit jelképez pontosan ez a furcsa cégér? Most megtudhatod a választ.
Noha a köztudatban elterjedt, hogy régen a rossz fogakat egyszerűen kihúzták, a valóságban egészen elképesztő és sokféle módon igyekeztek meggyógyítani a szuvas fogakat.
A középkorban nem állt rendelkezésre mikroszkópokkal felszerelt laboratórium, mégis találtak egy hatásos módszert, amivel akár még helyes diagnózist is felállíthattak. Nem kellett más hozzá, csak egy kulacs vizelet.
