Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A cseh Hunyadiként is emlegetik Luxemburgi Zsigmond király ádáz ellenfelét, Jan Žižka huszita hadvezért, aki több száz csatában vett részt, és egyet sem veszített el. Utolsó éveiben egy sérülés következtében megvakult, de még ez sem akadályozta meg benne, hogy harcba vezesse seregét.
Parasztokból kovácsolt ütőképes hadsereget
Az 1360 körül, egy cseh köznemesi család sarjaként született Jan Žižka – vagy magyarosan Zsizska János – életének első negyven évéről keveset tudni, mindössze annyi bizonyos, hogy IV. Vencel cseh király testőrségében szolgált, ahol alaposan kikupálódott kardforgatás és harcászat terén, majd zsoldosnak állt. Magyarországon harcolt a török ellen, részt vett az 1410-es grunewaldi csatában, ahol a lengyeleket, és az 1415-ös azincourt-i ütközetben, ahol az angolokat segítette tudásával; még fiatalon, szintén csatában elveszítette az egyik szemét, bajtársai és ellenfelei könnyen felismerték őt szemfedős ábrázatáról.
Žižka élete akkor vett gyökeres fordulatot, amikor a katolikus egyház 1415-ben kivégezte Husz János cseh teológust, aki – a későbbi Lutherhez hasonlóan – egyedül Krisztust ismerte el az egyház vezetőjeként, megkérdőjelezte a pápaság intézményét és ellenezte a pénzért vásárolt feloldozást. Husz mártírhalála hatalmas lavinát indított el, a katolikus egyház tekintélye pedig sohasem látott mélységbe zuhant, a kivégzett teológus hívei, a husziták hosszú éveken keresztül anarchiába süllyesztették Európát. A Franciaországból hazatérő Žižka is csatlakozott a huszitákhoz, 1419-ben vezetésével a tömeg megostromolta a prágai városházát és kidobta az ablakon a tanácsosokat.
Néhány hónappal később meghalt Vencel király, így a cseh trón öccsére, Zsigmond magyar királyra szállt; az új uralkodó a huszitizmus megrögzött ellenfeleként tűzzel-vassal üldözte a mozgalmat, ezért a konfliktus véres háborúvá eszkalálódott. Žižka – aki kiváló hadvezéri képességeinek köszönhetően hamar a husziták egyik vezérévé lépett elő – elhagyta Prágát és lelkes toborzásba kezdett, hamarosan már több tízezres sereget tudhatott magáénak. A főként földművesekből és kisebb részben városi polgárokból álló önkénteseket Žižka fegyelmezett katonákká képezte ki, és bevehetetlen erődítményt épített fel Tábor hegyén, mely a huszitizmus egyik központjává vált.
Hiába vakult meg, továbbra is zseniális hadvezér maradt
Hősünk hadászati zsenije jócskán megelőzte a saját korát, számos kiváló invencióval rukkolt elő, egységeit úgy állította össze, hogy a gyalogság, a lovasság és a tüzérség egymással szorosan együttműködve küzdött. Szintén zseniális húzásának bizonyult a híres huszita harci szekér megalkotása, mely kibírta a nyílvesszők és a muskétagolyók támadását, és elég nagy volt ahhoz, hogy nyílpuskás, botpuskás, sőt, ágyús katonák is szép számban felférjenek rá. A csatákban a harci szekereket kör alakzatban állították fel, így egy masszív, szinte áthatolhatatlan védőfalat hoztak létre, melyről lepattantak az ellenfél támadásai.
Ezeknek az újításoknak és vezérük taktikai képességeinek köszönhetően a huszita sereg a jóval nagyobb túlerőben lévő ellenfelekkel is sikeresen felvette a versenyt, Zsigmond pedig meghátrálásra kényszerült, miután Prágát ostromló csapatait Vítkovnál legyőzték Žižka erői. A husziták szinte teljes Csehország felett átvették a hatalmat, és ugyan eredetileg azt tervezték, hogy egy lengyel herceget ültetnek a trónra, végül saját maguk alakítottak ideiglenes kormányt, melynek Žižka is tagja lett.
A legendás hadvezér nem csak a távolból irányította a katonáit, ő maga is részt vett a csatákban, lóháton vágtatott az ellenfél felé az ütközetek kellős közepén – vakmerőségének következtében a Pilzentől délre fekvő Rabí várának 1421-es ostromakor nyílvessző találta el épen maradt szemét, és teljesen megvakult. Žižka még ekkor – szeme világát elveszítve – sem volt hajlandó nyugdíjba vonulni és feladni a harcot, továbbra is a huszita hadak vezetője maradt, a csatákban alvezérei segítségére hagyatkozott, akik pontosan elmondták neki a helyzetet és a hadak állását.
Az ellenség nem, csak a pestis győzte le
1422-ben a husziták döntő vereséget mértek Zsigmond seregére, majd bevonultak Magyarországra és Alsó-Ausztriába, ahol jelentős pusztítást végeztek; hamarosan azonban belső konfliktus támadt a Žižka vezette, radikálisabb irányzatot képviselő táboriták és a katolikus egyházzal való kiegyezést szorgalmazó mérsékeltek között. Hősünk természetesen ezúttal sem éppen csendes, megalkuvó természetéről adott bizonyságot, a táboriták vezéreként harcba indult a mérsékeltek ellen, megtizedelte és teljesen megalázta őket, ezzel mintegy egyeduralomra jutott. A huszita mozgalmat újraegyesítve Žižka azt tervezte, hogy Morvaország ellen indulnak, ez a terv azonban végül nem valósulhatott meg.
Přibyslav város ostroma közben, 1424. október 11-én Žižka a táborban tomboló pestisjárvány áldozata lett, halála akkora felháborodást váltott ki hívei körében, hogy rohamot indítottak a város ellen, melyet felégettek, a lakókat pedig mind egy szálig lemészárolták. A hadvezér utolsó kívánsága a (valószínűleg csak) legenda szerint az volt, hogy lenyúzott bőréből készítsenek harci dobot, melynek hangjára csatába vonulhatnak a táboriták.
Žižka élete során 16 jelentősebb és legalább száz kisebb ütközetben vett részt és – hihetetlen módon – egyszer sem veszített csatát; egyetlen kudarcos vállalkozása a Magyarország ellen indított támadó hadjárata volt, ahonnét kénytelen volt visszavonulni. A csehek egyik legnagyobb nemzeti hősének számító huszita hadvezér tiszteletére emelték Prágában a világ legnagyobb lovas szobrát: Jan Žižka alakja kilencméteres óriásként tekint le a cseh fővárosra a tiszteletére elnevezett Žižka-hegyről.
