Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
A népszerű, közmondássá lett hiedelem szerint a Magyar Királyság egyik legdicsőségesebb időszakában, I. (Nagy) Lajos uralkodása idején három tenger mosta az ország határait – az Adriai-, a Fekete- és a Balti-tenger. De vajon tényleg igaz a büszke állítás?
Az Adria tényleg a miénk volt
A három tengerről szóló hiedelmet többek között Petőfi Sándor is versbe foglalta, amikor A hazáról című költeményében úgy fogalmazott: „Oh nagy volt hajdan a magyar, Nagy volt hatalma, birtoka; Magyar tenger vizében húnyt el Éjszak, kelet s dél hullócsillaga”, az állítás azonban erős túlzás. A 14. században, Anjou Károly Róbert és fia, Nagy Lajos uralkodása idején Magyarország valóban igazi nagyhatalommá lett, mely aktív és kezdeményező szerepet töltött be az európai politikában, az említett három tenger közül azonban valójában csupán egy, az Adria tartozott ténylegesen hozzánk.
Szent László király 1091-ben foglalta el az uralkodó nélkül maradt Horvátországot, és tette a Magyar Királyság tartományává, mely viszonylagos önállósággal bírt, és közigazgatásilag különállt az ország többi részétől; kezdetben a magyar királyi család egy tagja, a 13. századtól azonban már bánok (helytartók) irányították, akiket a magyar uralkodó nevezett ki tisztségükbe. A Velencei Köztársaság évszázadokig harcolt a dalmáciai területek megszerzéséért, és éppen Nagy Lajos volt az, aki a velenceieket kiűzve megszilárdította a magyar hatalmat – vagyis az Adria ténylegesen hozzánk tartozott ekkoriban.
A másik két tenger viszont sosem tartozott hozzánk
Egészen más a helyzet a Lengyelország partjait mosó Balti-tengerrel: Nagy Lajos 1370-ben valóban megörökölte a lengyel koronát nagybátyjától, az örökös nélkül elhunyt III. (Nagy) Kázmértól, a balkáni uralkodók (a bosnyák, szerb, bolgár, havasalföldi és moldvai fejedelmek) pedig mind elismerték a fennhatóságát – írja Hahner Péter történész, a Rubicon Intézet főigazgatója –, Lengyelország azonban nem tartozott magyar uralom alá, önálló nemzetnek számított, csupán a király személye volt ugyanaz. És még ha Lengyelország Magyarország része lett volna, akkor sem beszélhetnénk a magyarok tengeréről, ekkoriban ugyanis a Balti-tenger felett a Német Lovagrend gyakorolt uralmat, a lengyelek csak száz évvel később, 1466-ban foglalták el a tengerpartot.
A harmadik, a Fekete-tenger szintén nem volt soha a miénk: ez Moldva határait mosta, melynek élén egy Nagy Lajos által trónra ültetett máramarosi vajda, Dragos ült, aki vazallusként megfizette a rá kirótt adót a magyar király számára, egyébként viszont önálló uralkodónak számított. Moldva csak hűbérese volt Magyarországnak, de sohasem volt annak része.
Sohasem mosta tehát három tenger Magyarország partjait, ez azonban semmit sem von le Károly Róbert és Nagy Lajos dicsőségéből, joggal lehetünk büszkék a 14. századi uralkodók nagyságára, akik egy szétesőben lévő királyságot Európa egyik legfontosabb nagyhatalmává változtatták.
Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.
