Az úszás manapság kedvelt időtöltésnek számít, az emberi faj pedig alapvetően remek úszási képességekkel rendelkezik. A középkori Európában mégis ritkaságszámba ment, ha valaki vízi jártassággal rendelkezett.
Egy tizenkilenc éves parasztlány, akit máglyán égettek meg boszorkányság vádjával, a franciák legnagyobb nemzeti hősévé vált.
Talán soha nem volt olyan alacsony a botrányingerküszöb, mint az erősen vallásos, szigorú szabályokkal tarkított, kötött társadalmi rendszerrel dolgozó középkorban. Az emberi természetet persze akkor sem lehetett megzabolázni, törvények és katolikus vallás ide vagy oda.
De hogyhogy senkinek se tűnt fel, hogy egy gyerek nem így néz ki?! A magyarázat: szándékosan festették őket középkorú férfinak, mondjuk is, miért.
Kevesen gondolnák, de a középkorú ember agya működik a legoptimálisabban: a csúcsformáját 40 és 68 év között éri el. Ekkor jóval lényeglátóbbak vagyunk, és könnyebben oldunk meg problémákat, nő a kreativitásunk. Persze nem árt, ha magunk is teszünk azért, hogy agyunk kondiban maradjon: a New York Times szerkesztőjének új könyve erre is ad tippeket.
