Ezért olyan rondák a csecsemők a középkori festményeken

Nem érti, hogy a középkori festményeken miért néznek ki úgy a gyerekek, mintha csúnya, középkorú férfiak lennének? Ennyire nem lehettek kontárok a régi festők, nem? És az hogy lehet, hogy sem ők, sem a nézők nem vették észre, hogy a megfestett gyerekek véletlenül se hasonlítanak normális gyerekre? Természetesen mindezekről szó sincs erről, és a Vox szuper ismeretterjesztő videójából az is kiderül, mi volt ennek a teljesen tudatosan alkalmazott húzásnak az oka. A megfejtés röviden: a művek többségén a Kisjézus szerepel, akt az alkotók a Homunculus-elmélet alapján festették meg. Ez mit jelent?  A homunculus latin szó, jelentése "kis ember", és úgy tartották,  hogy Jézus tökéletesnek született, nem változott a korrral, vagyis a gyermek Jézus tulajdonképpen a felnőtt Jézus kicsi mása volt.

A reneszánsz persze mindent megváltoztatott, igaz, nem egyik pillanatról a másikra, hiszen míg Itáliában ez a mozgalom már a 14. századra kialakult, addig Európa többi részére csak lassan terjedt el, nagyjából a 16. századra vált ott is elfogadottá a reneszánsz emberábrázolás. Közel két évszázadnak kellett tehát eltelnie, mire az apró felnőttek helyét átvették az angyalarcú gyermekek. A változás egyik mozgatórugója egyébként az volt, hogy ekkorra már nem csak a templomok engedhették meg maguknak, hogy festményeket készíttethessenek, a magán megrendelők viszont természetesen azt várták el a pénzükért, hogy a saját gyermekeikről készült műalkotások minél jobban hasonlítanak a modellre. És persze nem elhanyagolható az sem, hogy a reneszánszra nagy hatással volt az ókori római és görög kultúra, márpedig akkoriban, ha idealizált formában is, de ragaszkodtak a valósághoz. Kivéve, ha péniszekről volt szó, de erről bővebben majd holnap.

Mustra