Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
Minden magyar diák jól ismeri a történetet, miszerint a magyarok egyik legdicsőségesebb csatájában, Nándorfehérvár 1456-os török ostromakor a védők egyike, Dugovics Titusz saját élete árán akadályozta meg, hogy egy oszmán katona kitűzze a félholdas zászlót a vár egyik tornyára: inkább önmagát is a mélybe vetette, magával rántva az ellenséget. De vajon mennyi igaz a legendából, létezett-e egyáltalán a híres nándorfehérvári hős?
Több híres ostrom kapcsán is felbukkant a történet
A csatát megörökítő megannyi kortárs forrás közül mindössze kettő említ hasonló hőstettet, és ezekben is név nélkül szerepel az azt végrehajtó vitéz. Az első az itáliai Antonio Bonfini, aki Mátyás király megbízásából írta meg Magyar történet című művét: a krónikás nemcsak a nándorfehérvári ütközet kapcsán, de (a mai Bosznia-Hercegovina területén található) Jajca várának 1464-es török ostrománál is megemlít egy magyar katonát, aki magával rántotta a halálba török ellenfelét. Mivel Bonfini műve egyrészt 30 évvel Nándorfehérvár után íródott, másrészt a motívum többször is megjelenik benne, valószínűsíthető, hogy inkább egy, a nép ajkán terjedő legendáról lehet szó, mintsem valódi történelmi eseményről.
A második forrás Michailovic Konstantin szerb katonatiszt, aki a 15–16. század fordulóján örökítette meg a törökellenes háborúk históriáját – a két szöveg Európa-szerte megjelent különböző fordításokban, nem meglepő, hogy sokan és sokat merítettek belőlük. Johannes Dubravinus cseh történetíró 1552-ben megjelent könyvében már cseh nemzetiségűnek írja le a hős vitézt, a következő századokban pedig viták tárgyát képezte, vajon magyar vagy cseh hősről van-e szó, de az is, Jajca vagy Nándorfehérvár ostrománál történt-e a híres önfeláldozó tett. A 18–19. század fordulóján a nacionalizmus és a nemzeti romantika előretörésekor már „köztudottnak” számított, hogy „természetesen” magyar vitézről volt szó, és Nándorfehérvárnál esett meg a dicső öngyilkosság – a hős nevét azonban még ekkor sem ismerték.
Hamis dokumentumokkal „igazolták” a nándorfehérvári hős kilétét
A Dugovics Titusz név csak 1824-ben vált ismertté, amikor Döbrentei Gábor író a Tudományos Gyűjtemény című folyóirat hasábjain hihetetlen felfedezésről számolt be: a szerző három oklevelet ismertetett, melyeket Vas megye egyik esküdtje, a Nemesdömölkön élő Dugovics Imre adott át neki. Az első egy Mátyás királytól származó adománylevél volt, a második egy 16. századi okmány, a harmadik pedig Bercsényi Miklós 1705-ös menlevele, melyek azt igazolták, hogy a tulajdonos annak a Dugovics Titusznak a leszármazottja, aki annak idején Nándorfehérvárnál magával rántotta a mélybe a zászlós törököt.
A dokumentumok hitelességét senki sem kérdőjelezte meg – akik mégis, azok is csak csendben és nagy ellenállás közepette –, Dugovics Titusz pedig bevonult a magyar nemzeti hősök panteonjába: festmények (köztük Wagner Sándor jól ismert alkotása), színdarabok, regények, költemények születtek emlékére és dicsőségére.
A kortárs történészek azonban alaposabb vizsgálatok során arra jutottak, hogy a Döbrenteinek átadott három irat valószínűleg hamis: a Mátyásnak tulajdonított oklevél, melynek csak a Kresznerics Ferenc sági plébános által készített másolatát ismerjük, mindenben követi egy ugyanarra a napra (1459. június 22-re) dátumozott másik okirat szövegét, melyben a király Sitkei Bertalannak adományoz egy ismeretlen nevű birtokot. A Kresznerics-féle átiratban a Pozsony megyei Tejfalu szerepel, amely azonban csak a 18. században került a Dugovicsok birtokába, Mátyás korában még nyoma sincs a családnak a környéken.
A második, 1588-ra datált okirat azt állítja, hogy a Dugovics család nemesi származású, azonban a família csak 90 évvel később, I. Lipót által nyert nemességet, míg a harmadik, Bercsényinek tulajdonított levél közismert tényként számol be a híres Dugovics ős önfeláldozásáról, holott akkor még senki sem ismerte a történetbeli alak kilétét. Sőt, a Dugovics családnak csak egy 1816-os perben sikerült bizonyítania, hogy nemesi származásúak, és ekkor sem említették meg állítólagos ősük hőstettét, pedig az elég sokat nyomott volna a latba egy efféle eljárás során – írja Hahner Péter történész.
Valószínűsíthető tehát, hogy Dugovics Titusz alakja a közismert formában egyáltalán nem létezett; az viszont továbbra is kérdés, vajon a törököt magával a mélybe rántó vitéz tényleg véghez vitte hőstettét Nándorfehérvárnál vagy Jajcánál, esetleg csupán a népi fantázia és a legendagyártás „termékeként” született meg figurája.
Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.
