Harci tigrisek a gyermekorvosi rendelőben
Az édesanyák, ha gyermekeikről van szó, könnyen tomboló anyatigrissé válnak.
Az édesanyák, ha gyermekeikről van szó, könnyen tomboló anyatigrissé válnak.
Nyűgös, nem akar enni, éjszakánként felsír, piros a popsija, hőemelkedése van, nyáladzik.
A történetünk ott kezdődik, hogy megszületik mérges, lila és eldeformált fejjel valaki, akiről gőzünk sincs, hogy milyen csomaggal érkezett közénk.
A képernyőről jól ismert mesehősök, Thomas és barátai február 10-étől a Közlekedési Múzeumba költöznek, ekkor nyílik meg az az egy hetes kiállítás, amelyen gyermekek által háztartási hulladékokból készített gőzmozdonyok tekinthetők meg.
Sekélyes személyiségemről tesz tanúbizonyságot, hogy milyen idiótaságokkal vagyok képes időt tölteni.
Január utolsó két hétvégéjén tűzi műsorára a Filmmúzeum az Arabela című 13 részes csehszlovák mesefilmet.
Van olyan anyuka ismerősöm, aki soha, semmilyen körülmények között nem hagyja másra a gyerekét.
Ha gyermekünk/barátaink gyermekének apja vagy anyja, illetve mind a kettő számítógépközeli munkát végez, ne adj' isten programozó, blogger vagy simán webguru, és a thinkgeek.com-ról szokott magának karácsonyi ajándékot rendelni, akkor biztos mosolyt csalhatunk a szülők arcára egy pár vicces feliratú bodyval és rugdalózóval, melyet a Cafepress.com-on találunk.
És nagyon durva? – kérdezi aggódva az én két Ildi barátnőm, mindjárt szül mindkettő másodikat.
Hajnal van, épp a másik oldalamra fordulnék, amikor a gyerekszobából neszt hallok.
Zord tekintetem és önhibámon kívüli fitymáló szájtartásom az oka, hogy hozzám soha jönnek oda a szintén GYES-es anyukák barátkozni a játszótéren.
Az első szerelmet nem lehet elfelejteni.