Az elmúlt időszakban sok cikket olvashattunk arról, hogy a szülők és a pedagógusok számára milyen kínlódást, örömet, nehézséget jelentett a hirtelen jött digitális oktatás. A gyerekek, a történet főszereplői viszont kevesebbet nyilatkoztak. Gondoltam, izgalmas lenne őket is megkérdezni, hogyan élték meg az idei tavaszt.
A digitális átállás és a távoktatás tanulságairól szóló cikksorozatunk utolsó részében általános és középiskolában tanító pedagógusok osztják meg személyes tapasztalataikat és meglátásaikat.
2020 tavaszán a járványhelyzet átalakította a magyar lakosság életét, így egymással való kapcsolataikat is; ebben az időszakban felértékelődtek a digitális kapcsolattartási formák.
Minden ötödik ember a kijárási korlátozás időszakában kezdett el sportolni, míg csupán tíz százalékuk nem mozog továbbra sem – derül ki a Huawei Technologies Hungary online felméréséből. A válaszadók közel negyven százaléka többet is mozog, mint korábban, további negyven százalékuk pedig továbbra is ugyanannyit edz. A megkérdezettek ötöde arról is beszámolt, hogy a sportot ürügyként használja arra, hogy kimozduljon otthonából.
Pillants be egy állatkert mindennapjaiba, ha már falra mászol a szobafogságtól. Látogasd meg Yang Guangot, a pandát, vagy nézd meg, mit csinál éppen Bernhardine, az ázsiai elefánt és családja.
A home schooling/home office helyzet második hetében beszélgettem egy – férfi* – kollégámmal, aki kifejtette, hogy ezt csak úgy lehet csinálni, ha az egyik szülő dolgozik, a másik (a felesége) pedig a teljes idejét a gyerekek és a háztartás menedzselésével tölti. A válaszom az volt, két hét tapasztalatából: „lehet csinálni, csak nagyjából elviselhetetlen”. De hát szülő vagy, ezt vállaltad, megoldod a dolgokat, ne panaszkodj, mert mennyivel rosszabb lenne, ha nem lennének gyerekeid, akikre egyébként annyira vágytál. Most, hat, vagy ebben a végtelen összefolyt időben én már nem is tudom számolni, hány hét után meg kell követnem őt, és igazat kell adnom neki: ezt így tényleg nem lehet csinálni.
Az egész internetet bejárta a hír, miszerint Amerikában több menhely is kiürült, annyi kutyát fogadtak örökbe a karantén ideje alatt. De mi a helyzet az itthoni állatmenhelyekkel? Vajon minket is elért az örökbefogadási láz?
Gyűjtöttünk még néhány aranyköpést szülőktől, tanároktól és diákoktól.
Ahogy visszavonultunk otthonainkba a járványügyi figyelmeztetések után, megírtuk, hogy milyen klasszikus, méltán zseniálisnak tartott filmeket érdemes megnézni. Most jöjjenek a sorozatok.
A #Maradjotthon – hogy bírod? projektet már a Covid-19-járvány miatti iskolabezárások utáni első héten elindította az ELTE PPK Gyermekkori Pszichés Zavarok kutatócsoportja. Az ingyenesen igénybe vehető projekt kiemelt célja a fiatalok életminőségének felmérése és a pszichés jóllét segítése a Covid-19-járvány időszaka során.
A koronavírus új kihívásokat állított a családok elé. Ezek egyike, hogy sok szülő dolgozik úgy otthonról, hogy mellette iskoláskorú gyermeke távoktatását is egyengeti. A megfelelő munkaeszközök és a kellő sávszélesség mellett a nyugodt légkör is elengedhetetlen a hatékony home office-hoz. A zavartalan munka egyik záloga tehát, hogy a diákok önállóan is tudjanak tanulni. Az egyéni haladást segítik a digitálisan elérhető tananyagok és a különböző oktatási platformok is.
Ha használsz közösségi médiát, biztos te is találkoztál már ezekkel a posztokkal. Tudod, melyekről beszélek. A tökéletesre sült házi kenyérről és az autentikus babkáról készült büszke képről. Az egy hónapos fitneszkihívásokat sikeresen teljesítők posztjairól. A konmarisra fazonírozott gardróbról. A kertben a gyerekeknek ácsolt akadálypályáról és bunkerről. A mai „tíz kilométer pipa, ti is menjetek ki” posztokról.
