Gyűjtöttünk még néhány aranyköpést szülőktől, tanároktól és diákoktól.
„A legjobb a Zoom-os szülői értekezlet, amikor megtudja a gyerek, hogy válik anyából boszorkány.” Akadnak még poénok az online otthon oktatás érintettjeinek tarsolyában.
Szülő: Nálunk az utóbbi időben mindig akkor válik szűk határidőssé a beadandó, amikor porszívózni kellene. Mintha kialakult volna egyfajta pavlovi reflex.
Kislányom elsős. Nézem a Krétát, majd bekiabálok a szobájába: Gyermekem, megjött a tesiházid! Erre a kicsi: „Ó, még ez is? Most komolyan, ez a Piri néni ennyire unatkozik?!”
Kérdezem a hatéves fiamat: Szeptembertől iskolás leszel, izgulsz? Erre a gyerek: „Hát, ha még akkor is karanténozni kell és te leszel a tanulótársam...”
Tanár: Az én csoportomba tartozó angolosoknak üzenem, hogy a megoldókulcs a PDF alján van!
Kisfiam az esti híradó után: „Anya, az operatív törzs egy ősi magyar népcsoport?”
Középiskolás lányom rohan le a lépcsőn: „Anya, bejöttél a matekórámra!” Én: „Bocs, véletlen volt! Sehogy nem tudok kimenni, nem működik az X!”
Háromévesem reggel: „Mit csinálsz, anya? Krétázol? Lépj ki és jöhet a kakaó!”
Szülő a két kamasznak: „Kértek netes palacsintát?” (Nutellás akart lenni.)
Szülő: A lányom éppen olaszt tanult videócseten a tanárnővel, amikor a macskánk bájosan odahányt mellé az ágyra.
Szülő: Kérdezem a gyerekem, mit főzzek ebédre, mire a válasz: „A konyhásnénik sem szokták megkérdezni, hogy mi legyen a kaja a menzán.” Jogos!
Egész napos tanulás végén:
Hatodikos fiú: „Egy baj van, Orsi néni. Mire ennek az egésznek vége lesz, vállig fog érni a hajam!”
Diák: Jelentem anyának, hogy elmarad az egyik órám, mire ő: „Hát ezért mentél ma iskolába?”
Fiam online zongoraórája után keresem a konyhaszéket, amikor odajön az ovis húgi segíteni: „Bevittük a szobába, az volt a Csilla nénié!” (Arra polcolták föl az okostelefont, hogy lássák egymást.)
Tanár: Németóra videócseten hat diákommal. Egyszer csak kikiabál a kisfiam a fürdőből: „Végeztem! Kakiltam! Végeztem, kakiltam!”
Jönnek a házik az ötödikeseimtől, az egyik e-mailben ezzel a megszólítással: „Drága szép Laura nénim!”
Apuka: A feleségem ma megkapta élete első gyerekfőnöki dicséretét!
Diák: Csókolom, a szüleim még dolgoznak. Meddig kell leadni ezt a feladatot?
Matekóra van, anya! Hagyjál most a krumplipucolással!
Reggeli készülődés, sürgetem a fiamat, hogy mosson fogat a 8.30-as bejelentkezés előtt, mire megjegyzi: „Nyugi, Zoomon keresztül nem érződik a szájszag.”
Szülő: Remekül használja a gyerek a némítógombot. Lehalkítja magát, majd közli: „Anya, most kiabálhatsz!”
Kisdiák: Mi van, ha kikapcsolom a gépet? Vége a tanításnak?
Lányom: Hol van a Művészetek könyve? Én: Abból van a lecke? Lányom: Nem, arra akarom a laptopot tenni.
11:00-kor kezdődik egy Zoom-óra, az egyik diákom nincs jelen. Két órával később ez az üzenet jön tőle: „Elnézést, Anita néni, de anyukám elvette este a telefonom, ezért nem szólt reggel az ébresztő.”
Szülő: Tetszik tudni, felvettük mi, ahogy a gyerek tornázik. De aztán ki is töröltük, mert olyan szöveg volt rajta, hogy jobb, ha azt a tanár bácsi nem hallja.
Diák: „Tanárnő, futni vagyok, nem baj, ha később adom be az órai munkát?"
11. osztályos lány: Az a jó a karanténban, hogy smink nélkül egész nap szellőzhet az arcom.
Diák: Egyik este, amikor a kollégiumi társakkal Zoomon beszélgettünk, felfedeztük a háttérváltás funkciót, és hát persze mindenfélét kiraktunk magunk mögé: a kolitársakat, a koronavírust, tengerpartot, aztán persze a kollégium igazgatóját is. Jó móka volt. Másnap reggel Zoomon belépek a spanyolórámra, köszönök, hogy Buenos días, tanárnő, tetszik-e látni? Tanárnő válaszol, hogy Igen, látom, de valami nem stimmel a képpel. Hát persze, hogy ott volt mögöttem az igazgatónk! Gyorsan pironkodva leszedtem, de addigra már az egész csoport és a tanárnő is látta. Csak remélni merem, hogy nem ismerik egymást. Tanulság: a Zoomon minden beállítás automatikusan elmentődik.
Szülő: Elkészült az ebéd, szóltam a gyerekeknek, jöjjenek enni. Kettő jött, kettő nem, hozzájuk benyitottam. Az egyikük azt mondta, dupla órájuk van, majd később eszik. A másik beszaladt a konyhába, hogy nagyon éhes, de neki is órája van, bevinné a szobájába az ebédet. Erről persze szó sem lehet. Egy perc múlva megjelent az asztalnál a laptoppal, hozta ebédelni az egész osztályt. Lenémította magát, és csak akkor kapcsolta be a mikrofont, amikor hozzászólt a dolgokhoz.
Egy nagymama jegyzetei: nyelvtan, matek és recept egy helyen:
Szülő: Mi képesek vagyunk elkésni vagy lekésni az órát még úgy is, hogy a laptop az ágy végében van. Illetve szokni kell a tudatot, hogy a tanárnő mindent lát. De a 3. osztályos anyagot legalább már apa is jól tudja. A matematika összehozza a családot, komoly teszteket adunk egymásnak, és a segítség egyenesen Strasbourgból érkezik: még a nagypapa is velünk matekozik.
A kamaszom közli, hogy ő elment órára, azaz a szobájába. Valamiért be kellett mennem hozzá, megláttam a képernyőn a tanár urat, köszöntem, hogy jó napot kívánok, erre a gyerek: „Anya, ez YouTube-videó, ő nem lát minket!”
Tanár: Én a Classroomot úgy tanultam meg használni, hogy amikor már létre tudtam hozni osztályt, két e-mail-címről beléptem tanítóként, és diákként egy kamu tanterembe, hogy próbálgassam a funkciókat. Egy idő után egészen jól megvoltunk egymással, én és én. Ha jól válaszoltam, megdicsértem magam tanítóként és elégedetten nyugtáztam a dicséretet diákként. Egy pedagógus hozzászólása: Ugyanezt csináltam, és jól szórakoztam, amikor e-mail jött tőlem nekem, hogy késve adtam be a feladatot magamnak.
„Annyira hiányzik a suli! Nagyon mennénk már!” – mondogatja felváltva a két lányom. „Mit szólsz ehhez, István? A lányok hogy mennének...” – kérdezem az elsős fiamat, mire ő: „Menjenek csak, én elvagyok itthon.”
