A karácsony elvileg a szeretetről szól és arról, hogy végre együtt a család. Pont ez az együttlét sodor elénk néha olyan szituációkat, amik veszélyeztetik a karácsonyi békét és szeretetet.
Gyereket nevelni egyszerre csodálatos és iszonyatosan fárasztó. Nem feltétlenül csupán a napi teendők és a felelősség súlya miatt: ha jó szülők akarunk lenni, sok esetben fájdalmas belső folyamatainkra kell rálátnunk, és azok segítségével változnunk.
„Vitte magával a fürdőszobába, a vécére, a munkahelyi raktárba, a boltban a tejespulthoz, mindenhova. Formára filigrán érzés, de masszív. Nagy, kerek fejű hiány, amiről nem szokás beszélni [...]” – írja a negyvenes nők gyermektelenségéről Szaniszló Judit nemrég megjelent könyvében. A három generáció sorsát felölelő családregény, a Leli élete változatos eszközökkel mutatja meg a mindennapok költőiségét, miközben olyan témákat sem hallgat el, amiket máig hajlamos tabusítani a társadalom. Mi van akkor, ha nemi erőszakból, nyitott hátgerinccel vagy egyáltalán nem születik gyerekünk? Ha közben Falustyánban élünk a ‘40-es években, egy miskolci lakótelepen 30 évvel később vagy napjaink Budapestjén? Az élet esetlegességéről és egymásba csúszó szerepeiről kérdeztem a Petri-díjas írót.
A legtöbb szülő tettei azon alapulnak, hogy jót szeretnének a gyereküknek, és szeretnék megkímélni a kellemetlenségektől. Vannak azonban olyan jó szándékkal elkövetett dolgok, amelyek inkább többet ártanak, mint használnak.
Miután Barack Obama az Egyesült Államok elnökeként elhintette, hogy a kedvenc kortárs irodalmi művei között szerepel a Gilead, tovább növekedett a Marilynne Robinson munkásságát övező figyelem. A legtöbben a Pulitzer-díjas író regénytrilógiájáról (Gilead, Lila, Itthon) beszéltek, ám létezik a szerzőnek egy 1981-ban megjelent első könyve is, amelyet sokan szintén igazi mesterműnek tartanak. Az árván maradt Ruth és Lucille hipnotikus erejű története, a Háztartás végre magyarul is olvasható a Magvető Kiadó jóvoltából, Szabadkai Bernadett fordításában.
Sok írás volt már a leállás mikéntjeiről, a használóra gyakorolt következményeiről, a hozzátartozók szerepéről. A mai témám, hogy hogyan hat a szülők használata a családra, különös tekintettel a gyerekekre, és milyen hatást fog gyakorolni a későbbi életükre.
Hány éves kortól kéne részt vennie a gyereknek a háztartásban? Vajon milyen feladatokat bízhatunk rá? És persze a legfontosabb kérdés: tényleg jár érte pénz, vagy éppen azzal rontjuk el egy életre a gyereket?
Sok más tényező befolyásolja a személyiségfejlődést, de a születési sorrendnek is lehet beleszólása.
Szülőként olyan üzeneteket kell átadnunk a gyerekeinknek, amik segítenek nekik abban, hogy egészséges és örömteli legyen a kapcsolatuk az evéssel. Sem a negatív kritika, sem a kontrollgyakorlás nem vezet jóra.
Miért beszéljek a szüleimmel arról, hogy mi történt gyerekkoromban? Semmi értelme. Vagy mégis? Pszichológus szakértőinket kérdeztük.
Nem kötelező a családoddal, szüleiddel kapcsolatot tartani – és ezt sokkal többen felismerték már, mint ahányan beszélnek róla.
Világszerte más-más időpontban, de sokfelé szentelnek ünnepnapot az édesapáknak is. Itthon minden évben június harmadik vasárnapja az övék, 2020-ban így június 21-én köszönthetjük őket.
