Az utóbbi évtizedekben látványosan megnőtt a különböző, gyerekeknek szóló fejlesztő foglalkozások választéka. A családok számára egyre szélesebb körű, élvezetesebb és valóban hatékony vezetett, csoportos tevékenységek váltak elérhetővé, ahol a gyerekek már egész kis kortól kezdve közös játékokon keresztül fejleszthetik a készségeiket, elmélyíthetik a szülővel való kapcsolatukat, és nem mellesleg levezethetik feleslegesnek vélt energiájukat. Miközben azonban ezek a kerekítő foglalkozások, babajógák, zenebölcsődék és egyéb hasonló vezetett elfoglaltságok egyre növekvő érdeklődésnek örvendenek, addig – szakértők szerint – vészesen csökken a gyerekek szabad játékra szánt ideje. Ez pedig komoly probléma, ugyanis a kettő nem váltja ki egymást. Bár a különböző fejlesztő foglalkozások sokszor tudnak segítséget nyújtani a gyerek megfelelő fejlődésében és a szülői önbizalom növelésében, a szabad játék fejlődésre ható ereje meghatározó. A gyerekek erre irányuló belső késztetéseinek meggátlása vagy túlzott visszaszorítása negatív hatással lesz az érzelmi és viselkedésbeli önszabályozásra, a problémamegoldó és élményfeldolgozó képességre, sőt akár az egész önértékelésre is.
Szerzőnkről
Tarkovács Cecilia szülő-gyerek coach, a kisgyermekkori fejlődés és nevelés elkötelezett szakértője. Több mint ötéves kisgyermeknevelői (bölcsődei) tapasztalata terelte a szülők célzottabb támogatásának irányába, majd saját praxisának megalapítására.
Szülőnek lenni állandó változást jelent, amivel nem mindig könnyű egyedül megbirkózni. Szülő-gyerek coachként célja támaszt nyújtani mindazoknak, akiknek küzdelmük, nehézségük vagy csak kérdésük adódik a gyereknevelés és a családi hétköznapok kérdéskörében.
Mi az a szabad játék?
A játék és azon belül is a szabad játék határozza meg leginkább a gyerekkort. Ez nem véletlen, hiszen ez a tevékenység a legfontosabb komplex személyiségfejlesztő eszközünk, amely minden apró mozzanatával a gyerek fejlődését szolgálja. Segít az élményfeldolgozásban, az érzelmek megélésében, a tapasztalatok rendszerezésében, a minták elsajátításában, vagy a kreatív gondolkodásban, csak hogy egy párat említsünk. Mindezt pedig bármiféle külső irányítás és terelgetés nélkül!
A szabad játék lényege, hogy külső céltól mentes, maga a tevékenység okozta élmény élteti, miközben az általa szerzett információk egyfajta sajátos (és rendkívül hatékony) tanulási folyamattá is formálják. A gyerekek egy belső, ösztönös játékra való késztetéssel jönnek a világra. Mindenben meglátják a játékot, maximum mi nem vesszük észre. Egy baba játékot lát abban, hogy tekintetével elmélyed a feje fölött lógó, színes füzér látványában, vagy hogy megpróbál elérni valamit, esetleg a saját hangjával ismerkedik. Nagyobbacskán már lehet, hogy a tükör előtt billeg, vagy éppen vonszolja magát a földön, esetleg minket utánoz.
Nekünk talán butaságnak, vagy még inkább unatkozásnak tűnik, de nekik ez játék. A fejükben lévő kis fogaskerekek bizony rendesen forognak. Gyakorolják a testük irányítását, a környezetre való ráhatásukat, az ismereteik helytállóságát, érzelmeik értelmezését és a fantáziájuk adta szabadságot. A szabad játék fontos szükségleteket elégít ki, és ezt irányított, játékos foglalkozással nem lehet pótolni. A gyerekeinknek is kell énidő. Olyan, ahol nem feltétlenül a figyelmünket kapják meg, hanem a megkívánt magányt.
Elhanyagolás vagy bizalom?
A szabad játék fontossága és előnyben részesítése nem azt jelenti, hogy a különböző vezetett, fejlesztő foglalkozások haszontalanok lennének. Megvan a maguk helye a gyereknevelésben, hiszen segítenek a fejlődésben történt elmaradások kiküszöbölésében, a gyerekek felgyülemlett energiájának levezetésében, sőt sokszor még a szülők szociális igényeinek kielégítésében is. Néha mégis az unalomtól félünk, a gyerekünk elhanyagolásától, a saját játszótársi szerepünk alkalmatlanságától, s ezért akarunk megszabadulni az üresnek vélt percektől. Nem szeretnénk, ha magányos lenne a gyerekünk, vagy épp antiszociális, ahogy azt sem, hogy azt gondolja, nem törődünk vele.
A szabad, önálló játék a gyerekeknek márpedig öröm. Nem csupán elviselik, hanem igénylik is, amennyiben már idejekorán volt lehetőségük gyakorolni passzív szórakoztatás (képernyőzés) helyett. Elvonulnak egy sarokba mesekönyvet nézni, magukban beszélnek az állataikkal játszva, dobálóznak a kockákkal, vagy csak némán hemperegnek a szőnyegen a plafont bámulva, s közben: elsajátítják a felnőttektől látottakat, feldolgozzák az őket érő eseményeket, kifejezik felgyülemlett érzéseiket, és összhangba kerülnek önmagukkal. A szabad játék által gyakorolják önmaguk megértését, a problémáik önálló megoldását, valamint készségeik fejlesztését.
Ennek biztosítása elhanyagolás lenne? Nem. Sőt, a támogatása árulkodik arról, hogy a szülő bízik a gyerekben: a találékonyságában, talpraesettségében, önszabályozó képességének fokozatos és folyamatos fejlődésében.
Ne sürgessük a gyerekeinket! Se a fejlődésüket, se a teljesítményüket, mert a kapkodás, a túlzsúfoltság sosem hoz potenciális eredményt! Az alapokat megfelelően kell lefektetni, amihez idő, türelem és nyugalom kell. Felgyorsult a világunk, s benne egyre inkább mi is, pedig nincs rá szükségünk, a gyerekeinknek pedig pláne nincs. A szabad játék képes a legbiztosabb alapokat kialakítani, a szülő nyújtotta biztonságos és bizalmas háttérrel közösen. Ehhez pedig kellő időt kell szánnunk arra, hogy mindez megvalósulhasson feszített tempó és külső irányítás nélkül.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
