Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Régóta tartja magát az elképzelés, miszerint a gyerekek felpörögnek, ha túl sok édességet kapnak. Mások szerint a cukortól nem éberek és hiperaktívak, hanem éppen fáradtak és tompák lesznek. Vajon melyik az igaz, és mennyire követünk el égbekiáltó bűnöket heti néhány túrórudival?
Amikor valaki édességet eszik, a benne lévő glükóz közvetlenül a véráramba kerül, melynek hatására a vércukorszint hirtelen megugrik. A véráramból a glükóz elér a sejtekhez, így azok energiához jutnak. Mivel a cukor, mondhatni, a sejtek fő tápláléka, logikusnak tűnhet, hogy a több cukortól több energiánk lesz, ám ez nem feltétlenül így van.
A szervezet számára ugyanis létezik optimális vércukorszint: ha ennél alacsonyabb a vér glükóztartalma, az ingerlékenységhez vezet, ha pedig hosszú időn keresztül túl magas, az valamennyi szervre károsan hat.
Amikor a gyerekek sok cukros ételt fogyasztanak, megvadulnak, ezt a legtöbb szülő tanúsítja. De mit mond a tudomány? Növeli-e a cukor a gyermekek hiperaktivitásának kockázatát? Talán meglepő, de az adatok azt mondják, hogy „valószínűleg nem”.
Ez jó eséllyel mindenki számára meglepetés, aki részt vett már olyan összejövetelen, ahol édes finomságokat lehet fogyasztani, úgyhogy merüljünk el a bizonyítékokban, vagy azok hiányában.
Cukor és hiperaktivitás gyermekeknél
Az a kérdés, hogy a cukor befolyásolja-e a gyerekek viselkedését, az 1990-es években kezdett az érdeklődés középpontjába kerülni, és számos tanulmány született a témáról. 1995-ben közzétettek egy metaanalízist, amely 16 tudományos közlemény 23 kísérletének eredményeit fésülte át.
A szerzők csak olyan tanulmányokat vizsgáltak, amelyekben placebót alkalmaztak, és az érintett gyerekek, szülők és tanárok nem tudták, ki kapott cukrot és ki kapott placebót. Az adatok elemzése után a szerzők következtetésre jutottak:
„Az eddig közölt tanulmányok metaanalízise úgy találta, hogy a cukor (főleg szacharóz) nincs hatással a gyermekek viselkedésére vagy kognitív teljesítményére.”
A szerzők azonban megjegyzik, hogy nem tudják kizárni a „kis hatás” lehetőségét. Mint mindig, most is elmagyarázzák, hogy további nagyszabású tanulmányokra van szükség a témában.
Fennáll ugyanakkor annak a lehetősége is, hogy a gyermekek egy része másképp reagál a cukorra.
Összességében a tudósok azt állítják, hogy a hatás biztosan nem olyan mértékű, mint amilyenről sok szülő beszámol.
Vannak gyerekek, akik érzékenyebbek a cukorra?
Egyes szülők úgy vélik, hogy gyermekük különösen érzékeny a cukorra. Annak tesztelésére, hogy ez lehetséges-e, a kutatók két gyermekcsoportot hasonlítottak össze:
- 25 „normál” 3–5 éves gyerek
- 23 gyermek, 6–10 évesek, akiket a szüleik cukorérzékenynek minősítettek
Mindegyik család három kísérleti diétát követett felváltva, 3 héten át. A diéták a következők voltak:
- magas szacharóztartalom, mesterséges édesítőszerek nélkül
- alacsony szacharóztartalom, de édesítőszerként aszpartámot tartalmaz
- alacsony szacharóztartalom, de édesítőszerként szacharint – placebót – tartalmaz
A tanulmány aszpartámot is felhasznált, amint azt a szerzők kifejtik, mivel arra is „a gyermekek hiperaktivitásának és egyéb viselkedési problémáinak lehetséges okaként tekintettek”. Mindhárom diéta mentes volt mesterséges színezékektől, adalékanyagoktól és tartósítószerektől. A tudósok minden héten felmérték a gyerekek viselkedését és kognitív teljesítményét. Az elemzés után a szerzők arra a következtetésre jutottak:
„A cukorérzékenyként leírt gyerekek esetében nem volt szignifikáns különbség a három étrend között a 39 viselkedési és kognitív változó egyikében sem. Az óvodáskorú gyermekek esetében a 31 intézkedésből csak 4 mutatott különbségeket a más-más étrend fogyasztása alatt, ám a megfigyelt különbségek között nem volt következetes mintázat.”
2017-ben egy kapcsolódó tanulmány jelent meg az International Journal of Food Sciences and Nutrition című folyóiratban. A kutatók 287, 8–12 éves gyermeknél vizsgálták a cukorfogyasztás alvásra és viselkedésre gyakorolt hatását.
A tudósok az étkezési gyakorisági kérdőívekből, valamint a demográfiai, alvási és viselkedési kérdőívekből gyűjtöttek információkat. A gyerekek meglepően magas hányada, 81%-a az ajánlott napi cukorbevitelnél többet fogyasztott. Ennek ellenére a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy „a teljes cukorfogyasztás nem volt összefüggésben a viselkedési vagy alvási problémákkal, és nem befolyásolta az e változók közötti kapcsolatot.”
Az eredményeket összesítve egyértelműnek tűnik, hogy ha a cukor befolyásolja is a hiperaktivitást, a hatás nem nagymértékű, és nem terjed ki a gyermekek többségére.
Miért tartja magát mégis az elképzelés?
Ezen a ponton néhány olvasó felteheti a kérdést: „Ha nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a cukor hiperaktivitást vált ki a gyerekekben, akkor miért vált ki hiperaktivitást a gyermekeimben?” Szomorúan mondhatjuk, hogy a felelősség egy része a szülői elvárásokra hárulhat.
Az ezt alátámasztó tanulmány megjelent a Journal of Abnormal Child Psychology oldalain is, melyben 35 olyan 5–7 éves fiú vett részt, akiket édesanyjuk viselkedésük szerint „cukorérzékenynek” neveztek.
A gyerekeket két csoportra osztották. Mindannyian placebót kaptak, ami aszpartám volt. Az anyák felének azt mondták, hogy gyermekek mindegyike placebót kapott, a többieknek pedig azt, hogy mindegyikük nagy adag cukrot evett.
A tudósok filmre vették az anyákat és gyerekeiket, amint kölcsönhatásba léptek, és később kérdéseket tettek fel nekik az interakcióról.
A szerzők utána elmagyarázták a látottakat:
„A cukorérzékenynek gondolt gyerekek szülei gyermekeiket lényegesen hiperaktívabbnak értékelték. A viselkedési megfigyelések azt mutatták, hogy ezek az anyák nagyobb kontrollt gyakoroltak azáltal, hogy megtartották a testi közelséget, és jobban bírálták, felügyelték és utasítgatták fiaikat, mint a másik csoportban lévő anyák.”
A média is szerepet játszik a mítosz fennmaradásában. A rajzfilmek, filmek révén a „cukorláz” kifejezés bekerült a köznyelvbe.
Egy másik tényező pedig az a környezet, amelyben a gyermek nagy mennyiségű cukorhoz juthat. A klasszikus forgatókönyv szerint egy szoba tele van gyerekekkel egy születésnapi bulin. Ebben a környezetben jól érzik magukat, és valószínűleg izgatottak lesznek, függetlenül az elfogyasztott édességtől. Vagyis a helyzet is kiválthatja a hiperaktívnak gondolt viselkedést, attól függetlenül, hogy mit ettek éppen a gyerekek.
Honnan indult ez az ötlet?
A cukor egészségre gyakorolt hatásait széles körben vitatták meg az elmúlt évszázadban. Még ma is sok kutatás foglalkozik ennek az édes szernek az emberi egészségre gyakorolt hatásával, minden részletére kiterjedően.
1947-ben dr. Theron G. Randolph publikált egy tanulmányt az ételallergiák szerepéről a gyermekek fáradtságában, ingerlékenységében és viselkedési problémáiban. Többek között a kukoricaszirupra való érzékenységet írta le mint a „feszültség-fáradtság szindróma” okozóját a gyermekeknél, melynek tünetei közé tartozik a fáradtság és az ingerlékenység is.
Az 1970-es években a cukrot hibáztatták a reaktív vagy funkcionális hipoglikémiáért – más szóval a vércukorszint étkezés utáni csökkenéséért –, ami olyan tüneteket okozhat, mint a szorongás, a zavartság és az ingerlékenység.
Ez volt az a két kiemelkedő elmélet, amely alátámasztotta azt a meggyőződést, hogy a gyerekek viselkedését negatívan befolyásolja a cukor fogyasztása. Ma azonban egyik elméletet sem támasztják alá a hivatalos adatok.
Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején a „cukor-hiperaktivitás” elmélet iránti érdeklődés újabb hullámát tapasztalták. Számos tanulmány kimutatta, hogy a leghiperaktívabb gyerekek több cukrot fogyasztottak. Ezek a vizsgálatok azonban keresztmetszeti jellegűek voltak, ami azt jelenti, hogy egy adott időpontban egy gyermekpopulációt vizsgáltak. Amint a fent idézett metaanalízis szerzői kifejtik, ezekből az eredményekből nem lehet tudni, hogy a cukor okoz-e hiperaktivitást, vagy a hiperaktivitás növeli-e a cukorbevitelt.
Folyamatos a kutatás azóta is
A tudósok két oldalról közelítették meg ezt a témát. Egyes tanulmányok azt kérdezik, hogy a magas cukortartalmú étrend növelheti-e az ADHD kialakulásának kockázatát, míg mások azt vizsgálják, hogy a cukor súlyosbíthatja-e az ADHD tüneteit a betegségben szenvedő gyermekeknél.
Egy 2011-ben közzétett tanulmány 107 ötödikes diákot követett nyomon, és nem talált „szignifikáns összefüggést az egyszerű cukor mennyisége és az ADHD kialakulása között”.
A hosszabb távú hatásokat keresve a Journal of Affective Disorders 2019-ben megjelent szisztematikus áttekintése és metaanalízise felmérte az étrendi minták és az ADHD közötti összefüggést. A szerzők ebben az esetben viszont arra a következtetésre jutottak, hogy „a finomított cukorban és telített zsírokban gazdag étrend növelheti” az ADHD kockázatát, és hogy a gyümölcsökben és zöldségekben gazdag étrend védelmet nyújthat ellene.
Ugyanakkor elismerik, hogy a bizonyítékok általában gyengék voltak. Például a 14 tanulmányból, amelyek összefüggést találtak az étrend és az ADHD között, 10 keresztmetszeti vagy eset-kontroll elrendezést használt, mindkettő megfigyelésen alapul. A keresztmetszeti vizsgálatok nem tudják szétválasztani, hogy melyik volt előbb, az ok vagy az okozat, mert meghatározzák mindkettő előfordulását ugyanabban az időpontban.
Úgy tűnik, hogy a cukor a gyermekek túlnyomó többségénél nem okoz hiperaktivitást. A jövőben nagyobb, hosszabb tanulmányok kimutathatnak egy kis hatást, de a jelenlegi bizonyítékok arra utalnak, hogy az összefüggés inkább csak egy mítosz.
