Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Így vasárnap délelőtt 600 hozzászólásnál jár az a videó, amin egy 36 hetes kismama megmutatta, milyen ügyesen zumbázik. A Táncolni Nagyon Jó csoport közönsége azonban egészen másképp reagált, ami nagyon fontos üzenetet hordoz a társadalom szempontjából.
„Azért ezt NE! Persze mozogjunk, én is mozogtam terhesség alatt, hisz a terhesség nem betegség, de ésszel, és nem ugrabugráltam, mint a bakkecske.”
„Kokó.”
„Szegény baba, jól összerázza az agyát az agyatlan anyukája!”
Ez csak pár hozzászólás a sok közül, de többen megjegyezték azt is, hogy méltósággal kéne gyereket várni, s amúgy is megindul a szülés, előreesik a köldökzsinór, és a baba vagy meghal, vagy koraszülött lesz, de minimum oxigénhiányos állapotba kerül (ha addig az egyik kommentelő meg nem veri az anyát). Nyilván nem most hallunk először arról, hogy tisztes nagymamáktól kezdve fiatal nőkön át a középkorú férfiakig rendkívül gonosz, butaságról, tévedésekről árulkodó kommentek születnek nap mint nap a különböző cikkek és videók alatt. Pár perc alatt egész tömeg képes egymásnak esni, majd valakinek a halálát kívánni. Ez a videó azért különleges, mert a hozzászólások zömét nők írták, és mert felhívja a figyelmet arra, hogyan tekintünk a terhességre, milyen kimondott és kimondatlan elvárásaink vannak a kismamák felé.
Először is túl sokan gondolják úgy, hogy egy nő méhe közkincs, elsődleges feladata pedig az, hogy gyerekeket szüljön, hiszen különben miért lenne szélesebb a csípője ugyebár? Az ő nyakába varrják a fajfenntartás felelősségét, mintha csak és kizárólag az ő döntése lenne, teherbe esik-e, és ha igen, mikor. Emellett azt is nyilvánvalóvá tesszük, hogy ha már fogamzóképes, akkor köteles ezzel a képességével élni, különben valami nagy baj van vele. Ugyanezt a szintén termékeny férfiakról valamiért egyáltalán nem gondoljuk. Valamiért csakis a nőket ostromoljuk, hogy szüljenek már, pont őket, akik kockára teszik a testi-lelki jólétüket a várandósággal és a szüléssel, azaz jogosan hoznak fel aggodalmakat a gyerekvárással kapcsolatban.
Az említett videó:
Tánc a terhesség alatt? Na azt már nem!
No de a videót megosztó hölgy épp 36 hetes terhes, tehát egy rossz szavunk sem lehet rá. Gyereket vár. Ám balga mód táncol a videón, sőt mondhatjuk, hogy ugrál. Zenére. Pocakkal. Hát ezt már nem tűrhetjük. Az internet népe felelősnek érzi magát minden egyes gyermekért, így feljogosítva érzi magát az anya kioktatására, lehetőleg azonnal (anélkül, hogy tudná, a gyerek valóban veszélyben van-e). S ez mindennap megtörténik. Ha mozog, az a baj, ha nem, akkor az. Ha meghízott, bálnának csúfolják, és a férjét meg a házasságát féltik, ha megőrizte az alakját, biztos éheztette magát hiúságában. Rengeteg elvárást fogalmaznak meg a kismamákkal kapcsolatban, nézzük is, melyek ezek pontosan:
1. tévhit: Egy jó anya alárendeli magát a terhességének
Egy nő onnantól kezdve, hogy tudomást szerzett a terhességéről, már csak másodrangú lehet. Az első a gyerek vélt vagy valós érdeke, ezért a kismama köteles mindent megtenni. Nem elég, hogy betartja az orvosa tanácsait, be kell tartania azokat is, amiket mi, magyar nők, elvárunk tőle. Vigyáznia kell magára, azaz ne sportoljon, akkor se, ha eddig azt tette, és szakember sem javasolta az adott mozgásforma mellőzését. Különben válogatott kínok várnak rá: a teste szétszakad, ha lóra ül, a gyereket kirázza a méhéből, ha ugrál, a gyerek meghal, mert az anyja gyorsabban veszi a levegőt: nem jutottunk messze Platón és Hippokratész elgondolásától, akik szerint a helyéről elvándorló méh okozza a nők hisztériáját. Természetesen ezzel nem azt állítjuk, hogy a terhesség során eszetlenül, orvosi konzultáció nélkül kéne mozogni, sportolni, de azt igen, hogy minden anyának joga van ismerni a lehetőségeit, és mozogni, ha jól érzi magát tőle. Az alapvető biológiai ismereteket pedig általános iskolától kezdve át kellene venni: az emberi test nagyszerűen össze van rakva, hiszen dédanyánk is az utolsó pillanatig kapált és dolgozott a földeken. Ha már oly gyakran emlegetjük Bezzeg nagyanyánkat, vegyük észre, hogy ő sem ugrálta ki magából a gyerekét. Ha pedig félelmeink vannak a terhesek egészségével kapcsolatosan, kommentelés előtt nézzünk utána a megfelelő információknak, keressünk kutatásokat, kérdezzünk meg egy orvost. Már ezzel is a kismama javára tehetünk, ha már annyira aggódunk érte: nem kell a gonosz hozzászólás miatt kialakult stresszel megküzdenie.
2. tévhit: Egy jó anya nem dolgozik
Bár való igaz, hogy a terhesség alatt termelődő hormonok akár fáradtságot, rosszulléteket, koncentrációs nehézségeket okoznak, az átlag kismama nem veszíti el az értelmi képességeit. Ugyanúgy képes ellátni a munkáját, ahogy azt eddig tette. Sokan mégis szinte kikövetelik, hogy azonnal menjen haza, és semmi mással ne foglalkozzon, mint a babaruhák vasalásával és a gyerekszoba díszítésével. Különben nem jó anya, és még a végén a szülés után pár hónappal képes, és visszamegy dolgozni. A karrierjét felejtse el, hiszen azt csak addig engedélyezték neki, amíg fő feladatához, az anyasághoz el nem érkezett. Utána a legfontosabb csakis a gyerek nevelése lehet. Értekezletre csak az óvodai időben mehet, nem lehet bébiszittere, nem maradhat otthon a babával a férje helyette, hiszen akkor önző karrierista, és nem akarhat pénzt keresni sem. Majd a férje eltartja, annak az a dolga. Hogy eközben szegény apuka lemarad a gyereke felnövéséről, az is „normális”. Hogy a munkamegosztást másképp is meg lehet oldani, hogy a minőségi idő létező fogalom, hogy az anyaság nem a munkahely feláldozásáról szól, ezek eretnek gondolatok. A gyereknek az anyja mellett van a helye, mondjanak bármit a kutatások.
3. tévhit: Egy jó anya nem tud döntéseket hozni
Vajon miért igyekszünk ennyire megmondani egy terhes nőnek, mit kellene csinálnia? Miért nem feltételezzük róla, hogy ura a saját életének, ismeri a testét és a lehetőségeit is? Nem lehet, hogy alapos mérlegelést, orvosi konzultációt követően zumbázza végig a terhességét? Vagy épp jár be felelős pozícióba dolgozni? Nem lehet, hogy összegyűjtötte a megfelelő információkat, és épp mi tévedünk, amikor a gyerekét féltjük? Rettegünk attól a gondolattól, hogy egy felnőtt nő különböző döntéseket hoz, hogy saját magát értékesnek, kompetensnek tartja, hogy önálló gondolatokkal bír. S miért? Talán azért, mert így nehezebben irányítható. De honnan ered a nők feletti erős kontroll igénye? Valószínűleg még abból az időszakból, amikor a letelepedő ősember rájött, hogy akkor lehet biztosan az övé a születendő (és utána öröklő) gyerek, ha folyamatosan ellenőrzi és elszigeteli a nőt a többiektől, majd e köré szabályrendszert húz fel. S miért káros a kismama infantilizálása? Mert ő lesz az az elsődleges gondozó, aki jogilag és minden értelemben felelős egy másik életért. Ő az, aki megszüli, gondozza és felneveli a gyereket, aki megoldja az azzal járó számtalan nehézséget. Ha már a terhesség alatt inkompetensnek tartjuk, milyen alapon várjuk el tőle, hogy jó gyereket nevel?
4. tévhit: Egy jó anya nem érzi jól magát
Többen a zumbázó anyuka szemére vetették, hogy a saját jó érzése miatt merészel táncolni, ez pedig teljességgel hallatlan. Hiszen mi más dolga lehet kilenc hónapon át, mint a kis életet őrizni és figyelni (aki egyébként normál körülmények között magától szépen fejlődik)? Elrettentő gondolat, hogy egy nő attól függetlenül, hogy várandós, még koncertekre, színházba, sportolni, strandolni jár, vagy beül egy italra (ami alatt alkoholmentes italt értünk, a félreértések elkerülése végett) a barátnőivel késő este. Még a végén jól érzi magát, felhőtlenül boldog, és akkor… akkor mi lesz? A termelődő boldogsághormonokból jut a babának is? Egy harmonikus, jó testi-lelki állapotú nő szüli majd meg? Egy olyan anyával leszünk gazdagabbak, akinek az élete nem szűkül be a gyerek körüli teendőkre, mégsem hanyagolja őt el? Kezdetnek elhihetnénk neki, mert számtalan példa van rá, hogy igen, ez a kettő együtt lehetséges. Hogy valójában értékes, igényes, gondolkodó, kompetens nőkre, anyákra, gyerekekre van szükségünk, akik, ha jólesik nekik, és ezzel nem veszélyeztetnek senkit, akkor táncolnak.
