Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Kevesebb önfegyelem, több emlék, gyors figyelmi váltások, jobb érzelemfelismerés és implicit memória.
A nehéz gyerekkor, főleg a szegénység hatása felnőve az intellektuális teljesítményben is megmutatkozik: a szegénységben felnőtt gyermekek körében gyakoribbak a tanulási zavarok, kisebb a szókincsük, egyes kutatások szerint rosszabbak a figyelmi képességeik. Felnőve gyakran jellemző rájuk, hogy kevésbé képesek hosszú távra tervezni.
Ugyanakkor a nehéz gyerekkornak az újabb kutatások szerint adott esetben előnyei is lehetnek. A gyerekkorban megélt kaotikus viszonyok hatására a sanyarú sorsú gyermekek agya máshogyan fejlődik, mint nyugodtabb életű társaiké, és - szerencsés esetben - ez a különbség a javukra is szolgálhat.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mostantól megnyugodhatunk, mert nem baj, ha egy gyerek szegénységben, bántalmazó környezetben, sok stressz közepette nő fel, csupán arra világít rá, hogy az ilyen gyerekeknek adott esetben mások az erősségei, amire alapozva sikeresebben lehetne őket fejleszteni, tanítani.
Figyelmi váltás terén ügyesebbek
Egy 2015-ös tanulmányban a kutatók azt mérték fel, mennyire volt zűrzavaros a résztvevők gyermekkora: azaz nem a szegénység vagy a bántalmazás mentén, hanem a gyerek által megélt káosz mentén értelmezték a nehéz gyerekkort. A kérdőívben ehhez hasonló állítások voltak: „Sose lehetett kiszámítani, a családtagjaim mit mondanak vagy tesznek legközelebb.” Ezután egy, a gazdasági válságot ecsetelő cikket kellett elolvasniuk, majd többféle, a gondolkodást és a figyelmi funkciókat mérő teszt következett.
A gazdasági válságot ecsetelő cikket azért kellett elolvasniuk, hogy eszükbe jusson az anyagi bizonytalanság, szembesüljenek ennek lehetőségével. A zűrösebb gyerekkort megélt résztvevők ezután rosszabbul teljesítettek egy önfegyelmet mérő teszten (ahol az volt a feladat, hogy NE nézzenek oda a felvillanó sárga fényre), de jobban teljesítettek a gyors figyelmi váltásokat igénylő feladatban, mint nyugis gyerekkorú társaik.
A szakemberek szerint ennek oka van: zűrzavaros körülmények között kiemelkedően fontos, hogy észrevegyük a ránk leselkedő veszélyeket. Azok, akikre gyerekkoruk során váratlan, negatív vagy veszélyes dolgok leselkedtek, érthető módon éberebbek, jobban odafigyelnek minden ingerre – ezért automatikusan odanéznek a sárga fényre, akkor is, ha az a feladat, hogy ne tegyék. Hiszen ellenőrizniük kell, mi az, nem veszélyes-e. Ugyanezért teljesítenek jobban a figyelmi váltásokat igénylő feladatban: ha otthon kiszámíthatatlan körülmények között léteztek, akkor hozzáedződtek ahhoz, hogy váltogatni kell a figyelem fókuszát (mondjuk a vacsora, a kiabáló apa-anya, a házi feladat, a beteg nagyi és a síró kistesó között).
Érzelemfelismerés: a túléléshez kell
A figyelmi váltás mellett más is van, amiben jobbak a nehéz gyermekkort megélt személyek. Egy másik kutatás szerint az elvált szülők gyerekei több életeseményre emlékeznek. A szóbeli agressziót gyakoroló szülők gyerekei jobbak az érzelemfelismerésben. Ez utóbbi is a túlélést segíti, hiszen bántalmazó környezetben jobb, ha az ember ügyesen ráérez, milyen hangulatban van most épp apa/anya, ezért ezeknél a gyerekeknél ez a képesség jobban fejlődik. A szegénységben vagy bántalmazó környezetben nevelkedett gyermekek kiszolgáltatottabbak a körülöttük élő felnőtteknek, ezért fontosabb, hogy jól rezonáljanak azok hangulatára, hiszen adott esetben ezen múlhat, hogy kapnak-e vacsorát.
A szegénységben felnőttek rosszabbul teljesítenek a rövid távú memóriát mérő feladatokban, de jobban teljesítenek az úgynevezett procedurális vagy implicit memóriafeladatokban. Ez utóbbiak az automatikus tanulást igénylő dolgok, amelyek jellemzően nem tudatos „megtanulás”, hanem inkább gyakorlás révén mélyíthetők el (nyelvtanulás, zongorázás, biciklizés, autóvezetés stb.).
Ez nem azt jelenti, hogy a szegények jobban zongoráznak. Hanem azt, hogy a kétféle memóriatípus, az explicit és az implicit memória közül az előbbi talán jobban működik a „nyugis” gyerekkort megélőknél, míg az utóbbi fejlettebb a szegény sorsúaknál.
Nem jobb vagy rosszabb, hanem más
A kutatók mindezzel nem azt akarják állítani, hogy a sanyarú gyerekkor direkt jót tesz, és szegénységben és/vagy bántalmazva felnőni kifejezetten előnyös. Egyébként sem szabad összemosni ezt a két dolgot, hiszen számtalan rossz anyagi körülmények között élő család él békében, míg a bántalmazás simán jellemző milliomosokra is.
A kutatók nem is elsősorban ezt a két tényezőt, hanem a stresszteli, instabil, kiszámíthatatlan gyerekkor hatásait vizsgálták, a gyerekkor pedig a leggyakrabban emiatt a két dolog miatt, azaz a pénztelenség és/vagy az agresszió miatt „szokott” stresszes, kiszámíthatatlan lenni.
A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a nehéz sorsú gyerekek segítésénél kellene figyelembe venni ezeket a kutatási eredményeket. A jelenlegi rendszerben ugyanis a legjobb esetben is arról van szó, hogy fogjuk a nehéz sorsú gyereket és fejlesztéssel megpróbálunk belőle egy olyat faragni, aki a lehető legjobban hasonlít az átlaghoz.
Vagy az Atlantic nak nyilatkozó kutatót, Dr. Ellist idézve: „úgy állunk hozzájuk, mint akik hibásak és meg kell őket javítani.” Jó lenne, ha emellett sikerülne felfedezni és kiaknázni azokat a rejtett képességeiket is, amelyekben esetleg jobbak a társaiknál.
