Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Becsülettel végigszámoltam: heti 21 óra a 168-ból. 12,5 százalék. Ennyi jut egy 8 órában dolgozó anyának - nekem - a gyerekéből.
A cikkben kísérletet teszek arra, hogy bemutassam és egzaktan kiszámoljam, hogy egy 8 órás munkarendben dolgozó anya (én) mennyi időt tud óvodás korú gyermekével tölteni (Anna), és ebből mennyi a minőségi idő, vagyis amikor nem a kaja-pisi-kaki-fürdés témakörben kell szolgálatot teljesíteni.
Leírom, hogy miről nem fog szólni a cikk; feminista kiáltványról, a női emancipációról, illetve arról, hogy miért kellett, illetve miért nem kellett volna a női egyenjogúság kiharcolása és az ezzel együtt jött 8 órás meló; panaszáradatról; miért, illetve miért nem kellett volna gyereket szülnöm erre a világra; miért, illetve miért nem gondolkodtam el ezen, mielőtt megszültem volna a kislányom.
Egy hét 168 órából áll. Ebből két nap a hétvége; mivel szerencsére nem kell hétvégén ügyeletet vállalnom, így marad az ötnapos munkahét, ami 120 óra. Innen indulunk. Reggel fél 7 után keltem a kislányom, és kb. háromnegyed 8-kor válunk el az óvodában egymástól, vagyis reggelente hétköznapokon 1 és negyed órát vagyunk együtt. Az egyszerűség kedvéért első nekifutásra az együtt töltött időt számolom, a minőségi idővel egy kicsit később foglalkozom. Fél 9-re be kell érnem a munkahelyemre, ami Óbudán van, én pedig Újbudán lakom, vagyis kell az a háromnegyed óra.
Ha pontban 17 órakor elhagyom a munkahelyemet, akkor nagyjából háromnegyed 6-kor tudok találkozni a kislányommal. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az apukája szabadúszó, így ő el tud menni a kislányért az óvodába, erre nem kell külön megoldási stratégiát kidolgozni, és anyóst/mamát/papát/babysittert bevetni.
Ha minden flottul megy, és nem tör ki az évszázad hisztije a vacsora/fürdés közben, akkor nagyjából este 9-kor jövök ki Anna szobájából, ebben már benne van a meseolvasás, átlagosan kétszeri „visszatapsolás”, azaz kimegyek a szobából, mire Anna valami fantasztikusan fontos dolog miatt visszahív, amit egyébként szintén az együtt töltött idő kevésségével is magyarázok.
És hol a minőségi idő?
Egy napra tehát négy és fél óra jut a huszonnégyből, amennyit együtt tudok lenni a kislányommal. Ez öt nappal felszorozva 22 és fél óra a hétköznapokra – a százhúszból. Hétvégén nagyjából 7-kor van az ébresztő, és ekkor is tartani szoktam a 9 órás fektetés időpontját. Ez azt jelenti, hogy tizennégy órát szombaton és tizennégyet vasárnap elvileg együtt vagyok vele.
Mindent összevetve a 168 órából 50 és fél óra jut egymásra, és ez még távolról sem a minőségi idő! És ez is csak 30 százalék.
Lássuk, hogy ebből mennyi az az idő, amikor anyának nem kaját/innivalót kell elkészíteni/elpakolni, mosogatni, vásárolni, takarítani, postára menni, stb., hanem csak és kizárólag a gyerekkel foglalkozni, beszélgetni, játszani.
A reggelt – legalábbis nálunk – nagyjából vehetjük nullának, hiszen az ágyból kiimádkozás, a reggeli beimádkozása a gyerekbe, a fogkefe beimádkozása a gyerek szájába, a ruha ráimádkozása a gyerek testére, az évszaknak megfelelő (!) cipő ráimádkozása a gyerek lábára mind-mind időrabló tevékenység, én legalábbis kb. 5 percet tudom babusgatni Annát két elvégzendő feladat között.
Ha megengedők vagyunk magunkkal szemben, akkor a reggeli utazást az óvodába talán nevezhetjük minőségi időnek, ez nagyjából 10 percet vesz igénybe, vagyis reggel kb. 15 percet vagyunk együtt úgy, hogy éppen nem kell semmire sem figyelnünk, csak egymásra.
Lássuk az estét! Háromnegyed 6-kor találkozunk mondjuk a játszótéren, itt együtt tudok lenni vele kb. háromnegyed órát (nyáron), mivel fél 7 felé már elindulunk haza, hogy kezdhessem csinálni a vacsorát, és egy kicsit összeszedjem a lakást, ne a kupi kellős közepén éljük életünket. Hazaérve tehát a gyerek vagy segít nekem a konyhában, vagy elfoglalja magát a szobában. Azért minőségi időnek ezt sem nevezném.
Általában 7 órakor vacsorázunk, ez eltart húsz percig, majd gyerek a szobába megy, hogy magához vegye a napi rajzfilmadagját, addig én összepakolom a konyhát/lakást. Nagyjából 8 órára vagyok kész, és ezután az élet már a fürdésről szól. Vetkőzéssel, fürdéssel, fogmosással, és ha nincs szerencsém, hisztivel nagyjából fél 9 után vagyunk készen, ekkor jöhet az esti mese és beszélgetés, aztán kilenc- negyed 10 felé elhagyom a gyerekszobát – ezt a fél órát minőségi időnek számolom, mivel ilyenkor már csak rá tudok figyelni. Vagyis összesen egy és negyed óra a minőségi idő, amit az esti időszakban együtt eltöltünk, ehhez jön a reggeli negyed óra, és már meg is kaptuk a napi másfél órát – részletekben -, amennyit a gyerekkel tölthetek – nagyjából csak vele. De csak nagyjából. A huszonnégy órából.
A hétvége elvileg a családé, a gyakorlatban viszont a lakás kitakarítása, bevásárlás, főzés, mosás viszik el előlünk az időt. Ezekkel el is megy nagyjából a szombat, marad a vasárnap, amikor valóban csak egymásra figyelve, minőségi időt tudunk eltölteni.
Szerény számításaim szerint hét közben összesen 7,5 óra, plusz a vasárnapi 14 óra, vagyis 21 óra, részletekben a 168-ból. 12,5 százalék. Ennyi jut egy 8 órában dolgozó anyának a gyerekéből. És fordítva. Ez még gombócból is kevés.
