Nem kell azt kamuzni, hogy „szeretem a matekot". A „nem szeretem, de képes vagyok rá" a számomra szükséges szinten éppen elég.
Ha a gyerek jól teljesít az iskolában, akkor büszkék vagyunk rá, dicsérjük és fel sem merül bennünk a kérdés, hogy valójában mennyi energiát fektet a tanulásba. Természetesnek vesszük, hogy az a rengeteg információ csak úgy raktározható el hosszú távon a diákok fejében, ha újra és újra előveszik a tankönyvet, ami sokszor unalmas és nyűgös munka számukra. Pedig léteznek olyan egyszerű és hatékony módszerek, amelyekkel a tanulás nemhogy púp a hátukon, de még élvezik is azt.
Nem mindegy, hogy kényszer vagy élmény
„Egyetemi éveim alatt egy barátommal arra kerestük a választ, hogy az óvodából az iskolapadba kerülő gyerekek miért csalódnak olyan nagyot, és utálják meg néhány hónap alatt a tanulást" – kezdi mesélni Lantos Mihály tanulási szakértő, az ún. lépéselőny módszer oktatója. „Hamar rájöttünk: a legtöbb iskolában alkalmazott oktatási módszer leszoktatja a gyerekeket a teljes elmés tanulásról, vagyis arról, hogy a racionális gondolkodás és logika mellett használják a fantáziájukat és kreativitásukat is. Pedig a játék mint tevékenység mozgatja meg igazán a fantáziát, amihez kötődik a szín, a forma, a képek vagy a zene, vagyis mindaz, amivel hatékonyan tanulni képes a kisgyerek, a kamasz vagy a felnőtt."
„Természetesen szükség van a bal agyfélteke megdolgoztatására, hiszen anélkül a gyerekek nem tudnának megtanulni írni, olvasni, számolni vagy nyelveket elsajátítani, de ha mindent a logika és a hideg racionalitás mentén próbálunk megtanítani nekik, akkor hamar elvesztik a motivációjukat. Nem csoda, hiszen ebben a fantáziátlan tanulási módszerben nincs semmi, amit élvezni lehetne. Az óvodásokat nem kell rávenni a munkára, ők szívesen foglalják le magukat érdekes feladatokkal és merülnek el a kreatív tevékenységekben. Ezt a fajta élményt szoktam bevezetni általános és középiskolások, sőt a felnőttek tanulási folyamatába is olyan technikákkal, amelyek a jobb és bal agyféltekét egyaránt aktiválják" – magyarázza a szakértő.
Memorizálás és előhívás
Az egyik ilyen hasznos gyakorlat az elmetérképes jegyzetelés, amihez sok színes ceruzára, kreativitásra és fantáziára van szükség. Ezt az egyszerű és zseniális találmányt tantárgytól és témától függetlenül bárki bármikor alkalmazhatja.
„A felnőttek sokszor leblokkolnak vagy kételkedni kezdenek, mert nem mernek játékosak lenni és sokáig gondolkodnak egy olyan egyszerű feladaton, ami a gyerekeknek zsigerből jön" – állítja Lantos Mihály. „Elég lerajzolnunk egy esemény főbb mozzanatait – miközben automatikusan a fejünkbe vésődik a sztori – ahhoz, hogy később a rajzra gondolva eszünkbe jusson minden, ami a témához kapcsolódik. Ha például történelem órán a tanár arról mesél, hogy 1848. március 15-én a márciusi ifjak a Pilvax kávéházban megalkották a 12 pontot, Petőfi felolvasta a Nemzeti Dalt, majd átvonultak a Landerer nyomdába stb., akkor ennek lejegyzéséhez egy 12-es számot viselő, Pilvax feliratú házikó, annak ablakában egy pálcikaember és egy Talpra Magyar! felszólítással kitöltött szövegbuborék tökéletesen megteszi. Erre a rajzra pillantva megindul az asszociációk sorozata, vagyis sokkal könnyebb lesz előhívni az emlékeket és információkat, mint akkor, amikor csak magolunk, hagyományosan jegyzetelünk vagy mondatokat próbálunk memorizálni és felidézni" – mondja a szakértő.
„Volt egy tizenéves tanítványom, aki megkérdezte, hogy a kémiaórához szükséges elmetérképén a kovalens kötést mégis hogy a túróba rajzolja le. Nagyon egyszerű: rajzolj egy molekulát, nevezd el Mancikának, a párját Pistikének, a többi pedig a fantáziádra van bízva – de azért figyelj arra, hogy kinek mutogatod azt az elmetérképet... Egyszóval minél humorosabb és játékosabb a tanulás, annál praktikusabban raktározható el, illetve hívható elő a sok-sok információ. Ilyen játékosság, fantázia és humor nélkül a tanulás legtöbbször csak szenvedés. A lépéselőny stratégia egy laza és kellemes időtöltés, ami azért is olyan hatékony, mert nemcsak a rövid, hanem a hosszú távú memóriánk is tárolja az elmetérképezett anyagot, így a rajz segítségével álmunkból felriadva is felidézhetjük a részleteket."
Ráhangolódás, pozitív hozzáállás és célkitűzések
Feszült állapotban, idegesen képtelenség koncentrálni és rendesen gondolkodni – bizonyára most hevesen bólogat, mert ön is számtalanszor került már ilyen helyzetbe –, míg egyszerű relaxációs gyakorlatokkal, a testi-lelki ellazulással sokkal eredményesebb a tanulás folyamata.
A légzőgyakorlatokban nincs semmi misztikum, a kisgyerekek is könnyen megtanulhatják ellazítani magukat néhány sóhajtással. Emellett nagyon fontos olyan berögzült káros gondolatok pozitívvá alakítása, mint az „utálom a matekot" vagy a „nincs nyelvérzékem", állítja a szakértő, aki szerint azonban előbbinek nem az az ellenpéldája, hogy „szeretem a matekot", hiszen ez hazugság lenne. „Nagyon fontos, hogy ne csak pozitív, hanem igaz állításokat tegyünk. Egy helyes megoldás lehet erre: nem szeretem a matekot, de képes vagyok elsajátítani azt olyan szinten, amennyire szükségem van rá. A sikerélményekkel teli tanulás mottója a képes vagyok rá, amit a gyerekek sokkal ösztönösebben használnak, nem úgy, mint az állandóan kifogásokat gyártó felnőttek."
A pozitív hozzáállás mellett sokat számít a megfelelő körülmények megteremtése – a testhelyzettől a tanulás ritmusán át az idő beosztásáig – a kényelmes tanulás biztosításához, és arra sem árt rávilágítani, hogy melyek a szervezetünk és figyelmünk számára ártalmas, illetve szükséges ételek és italok, hogy mi a különbség a mekis kaja és a nagyi kertjében kapirgáló tyúk között, vagy, hogy az agyműködés serkentéséhez mennyire fontos a kiadós alvás és a mozgás.
Ezen kívül érdemes sokat beszélni a vágyakról és szokássá alakítani a célkitűzéseket. A pozitív gondolkodás segítségével okosan megfogalmazott, reális és elérhető célokat kell a gyerekeknek kitűzniük maguk elé – legyen az rövid, közép, vagy hosszú távú. Ha sűrűn tudatosítják magukban a motivációjukat, akkor jó úton fognak haladni ahhoz, hogy megvalósítsák álmaikat.
Tök jó, de mi van akkor, ha a gyerek hiperaktív?
Gyakran fordulnak alternatív tanulási módszereket oktató szakértőkhöz diszlexiás, diszgráfiás és hiperaktív gyerekek szülei olyan kérdésekkel, hogy vajon az ő gyerekük képes-e lépést tartani társaival a hagyományos tanulási folyamattól eltérő stratégiákkal.
„Mi az, hogy! Gyógyulást természetesen ne várjunk egyik gyakorlattól se, de az biztos, hogy a hiperaktív gyerekek figyelmét és energiáját a fantázián és kreativitáson alapuló elmetérképezés teljesen le tudja kötni, egy olvasási nehézségekkel küzdő tanulót pedig nem a szavak kiolvasásával unszolunk, hiszen a lényeg a tananyag megértése és automatikus felidézése, ami a diszlexiás és diszgráfiás gyerekek számára sem okoz gondot."
Ha csak felolvassuk nekik és ismételtejük velük a leckét, azzal bekategorizáljuk őket egy csoportba, amitől csak fokozódik bennük az az érzés, hogy hiányosságaik vannak, s emiatt még inkább elbizonytalanodnak.
„Miért ne vonjuk be a tanulási folyamatba azon képességeiket és az élvezhető, játékos gyakorlatokat, amelyek megkönnyítik számukra az egész procedúrát? A probléma gyökere ugyan nem tűnik el, de ilyenkor élvezettel dolgoznak és ugyanolyan sikerélményeik lesznek, mint bármely más tanulónak" – nyugtat meg mindenkit a szakértő.
A logika nem minden
Nem szabad kétségbe esni akkor sem, ha a gyereknek gondot okoz egy idegen nyelv elsajátítása, egyszerűen csak más szemszögből kellene megközelíteni azt.
„Kétféle nyelvtanulási struktúra létezik: az egyik a reál beállítottságú tanulók számára könnyebb, logikai rendszeren és a nyelvtani szabályok megértésén alapul. Ilyenkor a szabályok elsajátítása a kezdő lépés, aminek segítségével mondatokat alkothatunk" – magyarázza Lantos Mihály.
„A humán beállítottságúak tanulási folyamatában a logika háttérbe szorul és a jobb agyfélteke működésén, a képzelet szerepén van a hangsúly. Őket érdemes arra ösztönözni, hogy fordítva haladjanak: mondatokat írjanak le, utánozzanak másokat és először kommunikálni, szituációs feladatokat megoldani tanuljanak meg. Amikor pedig már képesek beszélni, akkor el lehet magyarázni nekik a nyelvtani szabályokat, a helyes szórendet, vagyis azt, hogy min kell javítani, vagy mit és miért kell úgy használni a beszéd vagy írás során, ahogy. Ez a módszer azon az elven alapul, ahogy az anyanyelvünket is elsajátítjuk: a szüleink nem azt tanítják nekünk csecsemő korunkban, hogy a múlt idő jele a té vagy a két té. Ezt csak jóval később, általános iskola felső tagozatában értjük meg, addig pedig egyszerűen a környezetünket utánozva használjuk a nyelvet."
„Fontos, hogy gátlástalanok legyünk nyelvtanulás során. Ha hibázunk, a nyelvtanár azonnal ránk szól, kijavít, mi pedig azt hisszük, hogy óriási hibát követtünk el. Ezért amikor találkozunk egy külföldivel, általában meg se merünk nyikkanni, mert bennünk van a félelem, hogy helytelenül használjuk a nyelvét. Pedig elég csak leszaladni a kínai gyorsbüfébe, hogy lássuk, a pultos úgy töri a magyart, ahogy csak lehet, mégis gond nélkül megértjük egymást. Ilyenkor rájön az ember, hogy mennyire fontos a magabiztos kommunkáció - még akkor is megértenek minket, amikor bakizunk vagy nem tökéletesen ejtjük ki a szavakat, és ez a nyelvtanulás lényege" – fűzi hozzá a szakértő.
