Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Múzsa a díványon – Christopher Moore legfrissebb regénye ezzel a címmel ránt be a századfordulós Bécs zsenikorszakába, ahol Klimt, Schiele, Freud, Jung, Gropius és társainak társaságában fedezhetjük fel a szerző zseniális humorát.
Vannak olyan időszakai a történelemnek, amelyekben a művészet és a tudomány több területén is valódi géniuszok bukkantak fel. Ezekre az időpontokra nem ok nélkül emlékszik vissza az emberiség – amikor Gustav Klimt, Egon Schiele, Oscar Kokoschka festők, Sigmund Freud és Carl Gustav Jung pszichiáterek, Gustav Mahler zeneszerző és Walter Gropius építész egy időben, szinte mindannyian egy helyen dolgoztak, alkottak, az valódi aranykor volt.
Ezt az aranykort választotta legújabb regény színhelyének Christopher Moore, a középpontba látszólag Klimtet helyezve. Hálás a téma, hiszen a festő zseniális életművet hagyott maga után, valamint annak tudatát, hogy bár Emlilie Flöge volt a társa, másoknak összesen 14 gyermeket nemzett, sosem nősült meg, ellenben modelljeivel viszonyt is fenntartott általában. Legismertebb képein nőket láthatunk, ruhában vagy anélkül, egy csókba vagy ölelésbe forrva – a könyv pedig a valóságban épp a női sorsot járja körbe.
Így indul a Múzsa a díványon története
Egy átmulatott este után Gustav Klimt hazafelé tartva furcsaságot tapasztal: a folyó egy halotnak vélt lány testét sodorta partjára. A nő bőre egészen megbabonázza a művészt, aki nyomban le is skicceli a látványt, azonban amikor meglátják, és az is kiderül, hogy a nő még él,
nincs más lehetősége, mint hogy hazavitesse az ismeretlent.
Természetesen azért, hogy lefesse, ám hamar kiderül, hogy a lány nem tudja, ki valójában, azonban nagyon furcsán viselkedik, álrendőrök keresik, és egészen biztosan bajban van. Klimt egyik modellje, Walburga – Wally – Neuzil gondjaira bízza őt, kettejük barátsága pedig Moore zseniálisan őrült történetével párhuzamosan bontakozik ki.
Christopher Moore zseniális húzása a könyv
Az ismeretlen lányról ugyanis nemcsak az derül ki, hogy furcsaságokat kiabál és nyers halat osztogat az utcán, valamint egy malamut méretű kutyának tud parancsolni. Klimt Freudhoz küldi, hogy fény derülhessen valódi kilétére, azonban arra senki sem számít, hogy alvilági lényeg, Victor Frankenstein és teremtménye, Adam, valamint több, korábbi élet rajzolódik ki elbeszéléseiből.
A világirodalom egyik legismertebb történetét és a kultúrtörténelem legfontosabb alakjainak sorsát szövi egybe a szerző úgy, hogy az nem tűnik sem sértőnek, sem kisstílű húzásnak – ebben az elképzelt Bécsben fikció és valóság keverednek.
Arra egészen az utolsó oldalakig nem fog fény derülni, ki is a Klimt által Judith-nak keresztelt lány valójában, de alvilági istenek, kétes kilétű evilági alakok, a bécsi szecesszió kiemelkedő tehetségű, ám emberileg gyarló alakjai adják egymásnak a terepet, ahogy a regény oldalai fogynak. Szórakoztatóan, provokatívan, stílusosan.
A Klimt-regény sok ponton hiteles
Amikor Klimt műterméről, munkamódszeréről, modelljeivel való viszonyáról, a róluk való gondoskodásról olvasunk a regényben, a festő valós világába nyerünk betekintést. Judith mellett Wally története kap a Múzsa a díványonban komolyabb szerepet, ő pedig létezett, a festő egyik modellje volt, akit később valóban „átadott” Egon Schielének.
Wally viszonya Schielével hosszú ideig tartott, ám végül nem őt kérte feleségül, hanem egy olyan nőt, akivel társadalmilag elfogadottabb volt frigyre lépnie.
Wally ekkor szakított Schielével – aki a házasság feltételéül akarta szabni, hogy évi két hetet azért vele tölthessen –, ápolónővé képezte magát, az első világháborúba a fronton is dolgozott. Itt kapta el a skarlátot, amibe belehalt. Ahogyan Judith-tal több beszélgetésében is felmerül, szinte teljes életében két világ közt őrlődött: vagy megmarad kihasznált modellnek, vagy saját kezébe veszi a sorsát, ami kemény munkával és rengeteg kompromisszummal jár. Esetleg úgy tesz, mint Alma Mahler: egy házassággal biztosítja be életét.
Nők regénye lett a könyv
Moore az 1910-es évek meglehetősen fejlett Bécsében is meglátja a nők lehetőségeinek szűk mivoltát: egy zsenihez láncolhatják magukat múzsaként, amitől kisebb-nagyobb anyagi biztonsághoz juthatnak, vagy marad a kávéházi felszolgálás, az ápolónők kemény munkája, továbbra is kiszolgáltatva a férfiak uralta társadalomnak.
Judit sorsa is megerősíti ezt a vonalat: amennyire történelmi fikció, legalább annyira feminista regény is a Múzsa a díványon, melyben saját hangjáért küzd minden nő. Teszi ezt úgy, hogy az embernek kedve támad elmélyedni a bécsi szecesszióban, az inuit mitológiában és a pszichoterápia történetében.
Kapcsolódó: tudj meg többet Gustav Klimt életéről!
