Szerinted te tökéletes vagy? Mindent jobban tudsz mindenkinél, csuklóból idézel Ranschburg Jenőt és ha elakad, Vekerdy Tamás is hozzád fordul inspirációért? Igen, te Tökéletes Anya vagy. Csak mi, többiek vagyunk ilyen egyszerű halandók.
Ellenvélemény rovatunkban ayuthaya mérgelődik.
Bár nem tudni, téged ki állított fel a piedesztálra, de te aztán mindent tudsz. Nem csak a gyereknevelésről, bár az a fő szakterület. Pillenkönnyű lábakkal szökellsz át napi gondokon, gyik kezedben egy gyerek, másikban a másik, bölcsibe nem adod őket, mert az rosszat tesz nekik, viszont angyali mosollyal arcodon 0-24-es zenállapotban pesztrálod őket. Enni biokaját adsz nekik, háromévesen még szopnak, és amilyen szuper vagy, neked még a melledből is omega-3 folyik. Nevelésed eredményeképp atomtudós lesz mindegyik gyereked, te pedig már most látod magad, ahogy a svéd ceremónián mindegyik a te neved kiáltja a mikrofonba.
Valószínűleg ezek az okok, amelyek feljogosítanak téged arra, hogy útmutatást adj a körülötted lévő pórnépnek a gyerek nevelésével kapcsolatosan.
Persze nem kért segítség ez, sőt a hülyéje még meg is bántódik néha, de te fölényes mosollyal ajkaidon várod a pillanatot, amikor könnyes szemmel jön vissza megbocsájtásodért könyörögni. Te büszkén szólod le a másik érzéseit és kétségeit, neked olyanok sohasem voltak. Ha valaki meg meri íri véleményét, te a megkérdőjelezhetetlenség pallosával sújtasz, és jaj annak, aki máshogy képzeli a terhességet, a szülést, a gyereknevelést, a táplálását, a bölcsődét, óvodát és iskolázást, mint te. Hiszen te tudod a tutit. Te vagy az ultimate jóanya.
Mert mi teszi a jó anyát?
Az, hogy mindig ott van, mindig babusgat, mindig játszik? Az, hogy mindig ott lenne, és sajnálja, ha nincs? Mennyivel jobb annak a gyereknek (vagy mondjuk az összesnek, ha pl Hollandiát vesszük), ahol anya a gyerek 3 hónapos korában visszamegy dolgozni, és csak reggel meg este látják egymást, viszont rendezettek az anyagiak és a hétvégén teljes erővel a gyerekre van koncentrálva? Nem lehet az, hogy mi itt a kis komplexustelt Kárpát-medencénkben némileg túlagyaljuk ezt az egészet?
Mert itt valahogy mindig jobban akarjuk tudni a másiknál, sőt többnyire el is hisszük, hogy jobban tudjuk. És ha már ott vagyunk, hát meg is mondjuk neki, ha máshogy nem, hát félhangosan a játszótéren, hogy azért hallja, vagy anonimitásba burkolózva az interneten. Mert mi jobban tudjuk, hogyan kell.
Fogalmunk sincs.
Nem ismerjük a másik életét. De mégis olyan könnyelműen kommentelünk bele, mintha lenne rá valami istentől eredeztetett felhatalmazásunk. Leszóljuk azt, aki más mint mi vagyunk. Le azt is, aki csak rosszul kérdez, vagy aki nem azt vallja a szoptatásról, altatásról, tejivásról, nevelésről, mint az ultimate jóanya. Pedig ahogyan többször is kiderült, még a(z igazi) szakértők is ellentmondanak egymásnak. De mi azért vitatkozunk. L'art pour l'art.
2012-nek Magyarországon a tolerancia évének kéne lennie. Oltári nagy szükségünk lenne arra, hogy legalább egymást ne bántsuk (bántanak minket elegen).
Ahogyan elnézem, tolerancia az nem lesz. De drukkolok.
