Mit érez a szülő, akinek a gyereke nem olyan lett, mint várták? És hogyan lehet ezt feldolgozni?
"Végre megjöttem! 3200 grammal, szép fekete hajjal és csillogó szemekkel érkeztem ma délután 16 óra 45 perckor mindenféle komplikáció nélkül. Anya és apa szerint gyönyörű vagyok, meg erős, és ha nagy leszek, én leszek a legerősebb és legügyesebb ember a világon, úgyhogy senki ne merjen engem sajnálni azért, mert Down-kórral születtem."
Nagy para a Down-szűrés. Meg egyáltalán bármi, ami arra utalhat, a pocakban lakó baba beteg. Minél több az előzetes kockázati tényező (amilyennek Magyarországon az életkor is számít), annál stresszesebb az anyuka. És ha icipicit is valószínűsíthető, hogy valami baja lesz a kicsinek, az ember onnantól nem fog nyugodni. Hiszen hány olyan történetet hallunk, amelyik arról szól, hogy az elvetetett gyerek egészséges volt? És mennyit, ahol a család azért hullik szét, mert nem bírják elviselni az a terhet, amit egy sérült gyerek felnevelése jelent?
Az ilyen esetekben segíthetnek az olyan könyvek, mint az alábbi.
Singer Magdolna - Szabolcs Judit: Sorsfordító gyerekek
"Réka pont olyan, mint egy kamaszlány. Csak kerekes székkel közlekedik."
Akinek sérült gyereke születik, nagyon könnyen összeomlik. Kivált, ha nem készült rá előtte, ha semmi jele nem volt. Még a legerősebbeket is megviseli, és a napi küszködésben, hogy valahogyan jobb legyen, a szülők (és emiatt nemritkán a gyerekek) elfelejtenek ÉLNI. Pedig a boldogság attól még lehetséges, hogy a kicsinek valamilyen fejlődési rendellenessége van. Erre próbál meg rávilágítani a szerzőpáros, akiknek mélyinterjúiból kiderül: igenis létezhet boldog kapcsolat, teljes élet még így is. Megrendítő, de reményt adó olvasmány, amelyet el kéne juttatni minden olyan családhoz, akiket érint.
A sérült gyerekeknek nem csak a fizikai vagy mentális nehézségekkel kell megküzdeniük, de azzal is, hogy a különböző fejlesztőintézeteknek ritkán van meg arra a lehetőségük, hogy a gyerekeknek minden olyan fejlesztő eszközt megszerezzenek, amelyekre szükség volna. Egy egyedülálló kezdeményezés viszont a gondok egy részén biztosan tud segíteni:
Csimota Kiadó – Papírszínház-sorozat
"Talpra, nyiffedt nyavalyások, azonnal kerítsetek nekem egy valódi medvebőr kucsmát!"
Papírszínház-sorozatával a Csimota egy hagyományos japán elbeszélési módot, a kamishibai-t öltöztetette új köntösbe. A kiadó a halmozottan fogyatékos gyerekekkel foglalkozó Mozgásjavító Általános Iskola egyik tagozatának megkeresésére vágott bele a formabontó feladatnak, létrehozva egy olyan könyvsorozatot, amely egyben kiváló foglalkoztatási eszköz a sérült gyerekeknek.
De a könyvek nem csak nekik szólnak. Bár az egyes művek pszichológusi segédlettel úgy lettek kiválasztva és megalkotva, hogy már-már tananyagként használhatóak, egészséges gyerekenek is kiváló fejlesztési és szórakozási lehetőség. A fa keret segítségével ugyanis az olvasás színházi élménnyé fokozódik, egyszerre késztetve a gyereket (és a szülőt) a gondolkodásra és a közös játékra. Mindegyik meséhez tartozik egy pszichológusi elemzés, amely segít a szülőnek/nevelőnek abban, mire is érdemes odafigyelni a mesélés közben. Mint ez:
"A népmese azonban nemcsak felmutatja, hogy mi minden lakozik az emberi lélekben, hanem kiutat is mutat és vigaszt nyújt. A mesehallgató mindig bízhat benne, hogy a történet jól végződik, hogy a még olyan ijesztő és kilátásnak tűnő helyzetnek is lesz megoldása, és a mesehős győzedelmeskedik. Más szóval: az élet nagy problémáira van megoldás, és aki bátor és nem riad vissza a nehézségektől, az a mesehősökhöz hasonlóan a valóságban is boldogulni fog." (papirszinhaz.hu)
Érdemes megnézni
A Csimota kiadó videója is a fogyatékkal élők jogairól gyereknyelven:
Lili és az elfogadás
A Csimota kiadó dicséretes módon több kiadvánnyal is segíteni igyekszik a sérült gyerekek elfogadását. Ahogyan a legelső bemutatott könyv a felnőttekhez szólva próbál ebben segíteni, úgy a Lili elsősorban a gyerekekhez szólva mesél. Hiszen a másság nem feltétlen rossz, ha sikerül ezeket a különleges gyerekeket elfogadnunk, a mi életünk is teljesebb lehet – az övék pedig összehasonlíthatatlanul jobb. Fontos felismerni, hogy ezek a gyerekek mennyi újat hozhatnak a világunkba. Lilié is egy ilyen történet: "már amikor megszületett, tudtuk, hogy ő különleges." Kedvesen, mégis félreérthetetlen üzenettel áll előttünk, mert valóban nehéz annak, aki más, és azoknak is, akiknek a családjában született sérült gyerek. De nem szabad elfelejteni azt, ami minden család legfontosabb alaptézise. És ez a szeretet.
További hasznos olvasnivalókat itt találsz.
