Szubjektív kismamakoszt és a terhesvitaminok

Közszájon forog, hogy a magzatvédő vitaminoktól iszonyúan megnőnek a gyerekek - a megszülhetőnél jóval nagyobbra. Vagy így van, vagy sem, erre a készítményre a földön semmi szükség. Ha anyuka asztronauta és nincsen a környezetében elérhető természetes élelem, úgy bátran támaszkodjon a vegyi komplexumokra. Ellenkező esetben inkább csak egye, amit megkíván. Annál úgysem lesz semmi változatosabb.

Jeeka teljesen szubjektíven elmeséli, neki mi a véleménye erről az egészről.

Itt az elején le kell szögezzem: van, akiknek nagyonis jó a magzatvédő vitamin. Ők mondjuk elsősorban a gyógyszergyártók. Az elmúlt százötven évben nagy fehér férfiak komoly erőfeszítéseket tettek arra, hogy medikalizálják a gyermekvárást és a szülést, és ezzel elbizonytalanítsák azokat az embereket, akik képesek ilyet tenni (értsd: a nőket). Alig bízunk már a saját testünkben, sok csaj szerint mindenképpen gépek és mesterséges anyagok kellenek ahhoz, hogy egy gyerek kikerüljön az anyjából - a szülés különben is az orvos dolga. Pedig ahhoz elsősorban egy anya és egy gyerek kell.

Erősen elbizonytalanító lehet, ha végigböngésszük a vitaminkészítmények papírjain kígyózó hosszú anyaglistát. Jaj istenem, de hát hol juthatnék elegendő folsavhoz? - kérdi anyuka, ujjal tövig a Marmite-os üvegben. Helyben is vagyunk. A várandósság idején érvényes egyedüli, mindent elsöprő dietetikai szabály:

Amit megkívánsz, azt edd is meg

Borsó. Miért kezd az ember őrülten borsót kívánni hirtelen? (A folsav miatt.) Hát élesztőkivonatot? (Szintúgy.) Lágytojást? (Talán a fehérje, a foszfor, az omega-zsírsav, meg a színe végett.) Sonkát? (Na jó, sonkát mindig is kívánt, amióta él, minden áldott percben. Ez kakukktojás.)

A kívánósság nagyszerű iránytű lesz abban, hogy a kedves kismamának mire van szüksége leginkább. Ahelyett, hogy túladagolnánk magunkat táblázatok alapján szerkesztett vegyipari melléktermékekkel, inkább arra kell figyelni, hogy minél jobb minőségű, minél természetesebb tápanyaghoz jussunk. Üzenjünk anyánknak, hogy gyümölcsöt kívánunk.

Mondjuk mindenféle gyümölcsöt Fotó: heydrienne
Mondjuk mindenféle gyümölcsöt
Fotó: heydrienne

A rosszullétekkel és undorodással terhelt első trimeszterben sem fog éhen halni a gyerek az ember hasában, mert éjjel egykor elkezd üvölteni az ember fejében egy hatalmas papagáj: MÁJKRÉM! MÁJKRÉM! (másnak JOGHURT! JOGHURT! vagy éppen CSOKI! CSOKI!, de itt is mindenkinek a saját szájíze teljesül).

Ilyenkor lehetőleg ne a dobozos/műanyagfóliásat vegyük semmiből, hanem készítsük el házilag. Ha erre nincs kapacitás, akkor pedig bátran támaszkodjunk anyánk/anyósunk/tetszőleges más rokonaink őrjöngő gondoskodási vágyára. Igazán érthető, ha az ember nem ér rá főzőcskézni, amikor épp teleszüli a Kárpát-medencét.

Oszd meg másokkal is!
Mustra