Soha nem gondoltam volna, hogy hosszú ideig a kecskeruta lesz minden gondolatom és a csalánlevél a legjobb barátnőm. De a szoptatásért mindent.
Babanapló: kire ütütt ez a gyerek?
Babanapló: kiflicsücsök és hawaii csirke
Nem így indultam. Várandósan még nagy mellénnyel azt gondoltam, ha valaki tud szoptatni, az én leszek. Mert az anyatej a legegészségesebb, legfontosabb táplálék, és mellesleg mindig kéznél van. Ha van. De nekem nem volt. Életemben egyszer, a kórházban hasonlítottak a görögdinnyére a melleim, de akkor sem ,,csepegtem". Amikor negyven millit szopott a Kicsi Lány, örömömben körbetáncoltam a szobát, hogy megy ez, minek adtak ennek a gyereknek pótlást.
Aztán otthon lelohadt a mosolyom. Első éjjel hiába szívta, szívta a mellemet a kiscsaj, nem lakott jól. Oké, semmi gond, itt a tápszer. Hajnalban laposakat pislogtam az álmosságtól, amikor megkerestem a dobozt, de aztán igencsak tágra nyílt a szemem, amikor elolvastam a használati utasítást. Miiiii vaaaan? Hogy forraljam fel a vizet és hűtsem le negyven fokra? Most, amikor a lányom torka szakadtából visít az éhségtől? Azóta megtudtam, hogy van olyan készülék, ami a forrásban lévő vizet pár perc alatt lehűti, és olyan is, ami a hideg tejet pár pillanat alatt megmelegíti. Mindent kitaláltak már, csak győzd megvenni.
Másnaptól literszámra ittam a szoptatós teákat. Én, akinek alapesetben két-három deci a napi folyadékbevitele! De szoptatni akartam, és gondoltam, fogok is. A gyereket egész nap magamon tartottam, hagytam, hogy evés után csak cumizzon, mert az majd beindítja a folyamatot. Aztán jött a gyerekorvos, hogy ilyet nem szabad csinálni, tíz percet kapjon az egyik és tíz percet a másik cicire, annyi idő alatt jól kell laknia. Nem lakott jól. A szünetekben fejtem. Komoly tíz-húsz-harminc milliket. Egy nap alatt összejött összesen, szoptatással, fejéssel együtt vagy 180 milli.
Aztán hozott egy ismerős egy szuper receptet, mondván, hogy neki a nullából annyi tejet csinált, hogy megtöltötte a mélyhűtőt is. Gondoltam, a 180 milli csak nem nulla, legszívesebben már pakoltam is volna ki a húsokat meg a zöldségeket a fagyasztóból, de azért szerencsére nem rohantam annyira. Helyette kajtattam a városban kecskeruta után, de sehol nem lehetett kapni. Végül az interneten rendeltem meg, kapásból húsz csomaggal, hogy hosszú távon ne legyen erre gondom. Olyan izgalommal, mintha a lottó ötöst nyertem volna meg, összekevertem az előírt 50 gramm ánizst, 50 gramm édesköményt, 100 gramm kecskerutát, 25 gramm majoránnát, 40 gramm csalánlevelet és 25 gramm kerti kakukkfüvet. Az egyvelegből két evőkanálnyit leforráztam egy liter vízzel, majd apránként megittam egy nap alatt. Egy hét után vártam a csodát, de az csak nem akart megérkezni. Valamennyit nőtt a ,,hozam", de aztán néhány hét alatt visszaálltunk az eredeti szintre. Aztán még inkább alácsúsztunk.
A végső csapást az mérte rám, amikor Kicsi Lány úgy döntött, neki elég a kínlódásból, elfelejtette, hogyan kell szopni. Komolyan úgy tett, mint aki azt sem tudja, mit szeretnék tőle, és ordított, hol van az ő drága barátja, a cumisüveg. Összeomlottam. Miért is nem pihentem többet az elején, miért is kellett nekem felkelni takarítani meg vasalni már az ötödik héten. Miért nem hagytam egész nap sírni a gyereket, mert nem kap tápszert, csak szophatott volna - vádoltam saját magamat.
Időközben szereztünk anyatejet is, hogy kiváltsuk a tápszert. Anyatejjel együtt kaptunk rota vírust is. Hogy hogyan, az máig rejtély, de biztos, hogy onnan hoztuk, mert egy koraszülött babának is hordtak ettől a családtól tejet, és ő is rotás volt ugyanakkor. Így legalább megoldódott a kell-e rota vírus elleni vakcina a gyereknek című kérdés. Nem kell, valamelyest már védett lett ezáltal. Így, utólag arra gondoltunk, hogy valószínűleg az okozta a bajt, hogy csak fúrott kút volt a háznál. Az ÁNTSZ erről viszont mit sem tudott, hiszen a család egy belvárosi lakcímre volt bejelentve, ahol persze van vezetékes víz. Pedig én hogy örültem ennek az anyatejnek! Ott ugyanis, ahol nincs gyűjtőállomás, nagyon nehéz tejtestvérekre szert tenni. Ha viszont sikerül, forralhatjuk mi a tejet, de ez aztán nem lett volna gond, ha nincs a Rota. De volt.
Meg a PCOS is. Ugyanis egy ismerősöm mellesleg megjegyezte, hogy nem tudtad, hogy ha a PCOS-edet bizonyos hormoneltérések okozták, akkor minimális eséllyel tudsz szoptatni? Nem, de jó, hogy mondtad. Kár, hogy erről nem hallottam hónapokkal ezelőtt, amikor magamat okoltam a sikertelenségért. Hiszen mindenki azt mondta, hogy aki akar, az tud is szoptatni. Én akartam, mégsem jött össze. Így végül a gyerek tápszert kapott. Nyolc hónapos, és a rotát leszámítva még náthás sem volt soha. Én meg már nem duzzogok, nem vádolom magam, hogy milyen nő vagyok, hogy még erre sem voltam képes.
