Ömlesztve jönnek Aputól az idiótábbnál-idiótább internetes bugyutaságok a "vicces" képektől a videókig, nem beszélve az ezt-aztán-tényleg-küldd-tovább-típusú mókáktól. A legújabbra rá is klikkeltem.
Édesapám akkor kezdett beleásni az internet rejtelmeibe, amikor én pár évre külföldre költöztem, és a net volt a kapcsolattartás legjobb módozata. Mára viszont - bár hazajöttem -, Apu számítógépfüggősége megmaradt, és a legváratlanabb időpontokban tud felhívni, hogy "alma micsoda a kijelölés?!" És persze ömlesztve jönnek tőle az idiótábbnál-idiótább internetes bugyutaságok a "vicces" képektől a videókig, nem beszélve az ezt-aztán-tényleg-küldd-tovább-típusú mókáktól. A legújabbra rá is klikkeltem.
És nem bántam meg. Bár a küldött link gyengécske kinézetű webfelületet mutat, az én reggelem tuti jó lett az 1988-as gombra való kattintással. Pedig véletlen volt, nem is akkor születtem. (Az én évem a Love Hurts-szel kezdődik, jajjj). Oké, ennek az egésznek vajmi kevés köze van a gyerekneveléshez, hacsak annyi nem, hogy ha gyerekünk zenei nevelése tényleg a magzatkorban, a pocakban kezdődik, akkor a sok Mozart- és Csajkovszkij mellett azért csak az aktuális slágereket is hallja az a baba, vagy nem?
Apu állandóan Beatlest és Simon and Garfunkelt hallgatott akkoriban, anyu meg ugye mindezt végigasszisztálta (azután vett apunak egy nagy fejhallgatót) Bátyámmal, majd velem odabent. Gondolom, a mi zenei fejlődésünk ott indult. Mondjuk akkor nem értem, a '88-as generáció ma miért emós???
Lényeg a lényeg: lehet kattintgatni. És javaslom, aki álmos, tényleg '88-cal kezdje.
U.I.: Jó lenne ha valaki egyszer magyarítaná is, hiszen akármilyen gagyi a dolog, működik.
