Valljuk be, az óvodai üzenőfalon olvasható heti menü láttán sokszor örülhetünk, hogy tudunk magunknak körtéri hambit venni, és nem kell szépen mindent megenni a tányérról... Nézzük, mit tehetünk a gyerkőc kínjainak enyhítésére!
1. rész
Valljuk be, az óvodai üzenőfalon olvasható heti menü láttán sokszor örülhetünk, hogy tudunk magunknak körtéri hambit venni, és nem kell szépen mindent megenni a tányérról... Nézzük, mit tehetünk a gyerkőc kínjainak enyhítésére!
Ilyentájt, szeptember végefelé, túl az oviba való be- és visszaszoktatás okozta sokkon, az is problematikus lehet, hogy gyermekünk miként fogadja el, szokja meg az ottani menzán kapott ételeket, italokat. Össze lehet-e hangolni, és ha igen, hogyan a mami főztjét a közétkeztetési menüvel? Amikor gyermekünk mindössze néhány heti bölcsibe-, ovibajárás után lesoványodva, sápadtan jön haza, és az egyébként is fantáziátlan kérdésre, hogy mi volt az ebéd? (amely mögött egy szülő jogos aggodalma és szorongása húzódik meg persze), azt a választ kapja, hogy SEMMI, na akkor eszünkbe juthat ez a rövidfilm..., és kezdődhet a para, hogy vajon eszik-e ez a gyerek rendesen, és jézusmáriám, mivel tarktálják vajon? Mert hát, valljuk be, az óvodai üzenőfalon olvasható heti menü láttán, sokszor örülhetünk, hogy tudunk magunknak körtéri hambit venni, és nem kell szépen mindent megenni a tányérról... Nézzük, mit tehetünk a gyerkőc kínjainak enyhítésére:
A jó kezdet fél siker!
Amikor gyermekünk már elmúlt egyéves, és már nem, vagy csak ritkán szoptatjuk, a korábban elkezdett elválasztás, hozzátáplálás során megismert étkek köre tovább bővül. Ekkortól már sok olyan élelmiszert adhatunk neki, ami addig tiltólistán szerepelt. Ide tartozik például a tehéntej (módjával), a méz, a tojásfehérje. Persze a kicsi továbbra sem kis felnőtt, nem eheti teljesen ugyanazt, mint mi. Mivel ebben az életkorban kezdjük el őt hozzászoktatni az egészséges (egészségmegőrző) táplálkozáshoz, nem mindegy, milyen szokásokat sajátít el. Ahogyan az sem, milyen mintát mutatunk mi neki. Na azért itt is vannak kivételek, nem is kell messzire menni: környezetemben is nem egy olyan gyerek van, aki 2 és fél éves korára már simán nyelte a kínai csípőset és erős istvánt, hiszen szülei is ezt (t)ették. Mindazonáltal nem árt már az elején odafigyelni.
Hamm, bekaplak!
Hiába mondjuk, hogy „jaj, de finom ez a spenót”, ha közben éppen a hányingerrel küzdünk. Már az is szép tőlünk, ha egyáltalán hajlandóak vagyunk olyan kaját készíteni, amit mi magunk nem szeretünk. Olyat is ismerek, aki egyszerűen negligál bizonyos ételeket családja köztudatából, mivel ő maga utálja őket. Ilyen is van. A gyerek mindenesetre észre fogja venni ezt a hozzáállásunkat és a keservesen belétáplált falatokat a következő pillanatban konyhai dekorációként láthatjuk viszont a falon vagy a ruhánkon. A legtöbb íz annyira új lehet, és az evésen kívül annyi izgalmas dolog van, hogy könnyen elterelődik a figyelme. Így az is előfordulhat, hogy vagy ő, vagy mi veszítjük el türelmünket és lelkesedésünket, aztán megmarad a főzelék Buksinak vagy apunak, neadjisten addig-addig bizonygatjuk, hogy nézdcsak, anyának hogy ízlik, hogy aztán csoda ha egy vacak kilót nem bírunk leadni szülés után két évvel sem. Az a megoldás nekem bevált, hogy inkább egyszerre kis adagot főzök, (ez sokszor nehéz, mivel az ember szívesen letudná egy-két napra a kajakészítést) annyit, amennyi tényleg és tutibiztosan elfogy. Így kevesebb kerül a kukába, a falra, a szőnyegre, és apu is pörköltözhet nyugodtan, nem kell házimalacot játszania.
Veszélyes ételek a konyhában
Mivel a gyerek fogsora ebben a korban még nem teljes, oda kell figyelnünk, hogy csak puhább, kisebb, de már nem csak túl apró és pépes falatokat kapjon, hiszen a kicsik nagyon élvezik a rágcsálást is, és ez jót is tesz az állkapcsuknak, rágóizomzatuknak és a már kibújt fogaiknak is. Szóval itt is az arany középút a nyerő, amire némi kísérletezést követően be is lehet állni. Mivel könnyen félre nyelheti az ételt, így az egyben lenyelhető, és alakjuknál vagy egyéb tulajdonságuknál fogva könnyen akár fulladást is okozható dolgokat, mint a zöldborsó, a kukorica, a magvak (dió, mogyoró, a mogyoró héjával nagyon vigyázzunk!, mandula stb.) daráljuk inkább az ételekbe, főleg, ha a gyermek izgága, és gyorsan eszik, hajlamos a kapkodásra, az evés közbeni folyamatos fecsegésre. A magvas gyümölcsöket (mint a szőlő, meggy, cseresznye), veszélyes ételeknek is szoktuk hívni emiatt, de azért sokukat ki lehet magozni – az ízüktől már nem kell annyira félni!!
Folytatjuk...
