A szülés utáni napokban alkalmam nyílt a kórházban a közös asztalokon felhalmozott női magazinok tucatjainak segítségével arra, hogy átfogó képet kapjak a mai százszámra ránk zúduló jó tanácsokról, szerelmi praktikákról, hogyan fogjunk férjnek valót, valamint a példányt hogyan tartsuk hosszabb időn magunk mellett típusú okosságokról. Aztán kezdett kicsit sok lenni, meg kellett állapítanom, hogy szinte az egész bődületes és vicces baromság, amin száz év múlva a nők legalább olyan csúfondárosan fognak röhögni, mint mi ükanyáink babonáin.
Szóval miután átestem a pár napos teljes agyi leépülésen, - ami azért nem olyan rossz, valljuk be, mondjuk kb. olyan, mint egy Bűn és bűnhődés után megnézni egy délutáni Dél-amerikai szappanoperát, ami szinte perverz örömöt jelenthet (amikor annyira rossz, hogy már azért jó) - szóval ezek után felkutattam néhány hajdani bölcsességet, először is a párválasztás, aztán a kiszemelt áldozat behálózása és bekebelezése témakörben. Természetesen az aggódó anyáknak is tudok szolgálni néhány tuti recepttel, hogy édes gyermekünk élete párja ne csak a mi egyetlenünknek, hanem nekünk is tetsszen...
Dédanyáink így csinálták!
A férjfogás trükkjei:
Itt nem sokat törődtek a küllemmel, a testet és a külsőt adottságnak tekintették, császáros szülés a férfiak kedvéért még a fasorban sem volt, a lényege a praktikáknak, hogy a nő akár rút, akár szép, a kiszemelt pasi mindenképp a hálóban landoljon és ott is maradjon. A legtöbb „megétetésen” alapul, tehát valami olyasmivel etetik meg az áldozatot, amiről neki fogalma sincs.
Lehet próbálkozni kiszárított kőrisbogárral is, amit porrá törve pogácsába sütünk, azt a kinézett legénnyel megetetjük, aki állítólag bolondulni fog értünk. Ugyanez a hatás érhető el azzal is, ha a lány a saját izzadságát süti a pogácsába.
Ha a vakondok egy csepp vérét meg tudták etetni a legénnyel, a hatás szintén biztos volt.
A fekete tyúk sok mindenre jó volt, többek között férjfogásra is. Néhány recept belőle: ha ennek tollát három parázson megégették, a hamuját valamilyen ételbe keverték és ezzel valakit megetettek, akkor annak vége volt, úgy meg lett rontva, hogy száz ördög sem tudta elvenni onnan. Szintén fekete tyúk húsából készítettek fasírtot, amit ha valaki megevett, úgy szállt a lányos házhoz, mint ha mindig odarepülne. Aki ilyet evett, annak menni kellett, nem találta a helyét.
Még egy tuti recept. Legényt úgy is lehet fogni, hogy egy fehér kankutyának mind a négy lábáról levágnak egy körmöt, ezt tejben megfőzik, a tejjel tésztát készítenek, amit megetetnek a kiszemelt férjjelölttel.
Esetleg szoptatós nőtől, aki fiút szoptat, tejet kell venni, abból pogácsát sütni, annak egyik felét a lány, másikat a fiú eszi meg, sosem válnak el egymástól.
Szegény lányok, ha nagygazda fiúkra vadásztak, akkor a menstruációs vérből csöppentettek a fiú borába néhány cseppet, vagy a szeméremszőrzetükkel sütött pogácsával etették. (Na ezt most elképzeltem XXI. századi jelmezben mondjuk valami puccos belvárosi bárban...)
Végül következzen a szerelemmártás receptje!
„Ismered a szerelemmártást? Elmondom én neked, hogyan csinálták, milyen is az valójában. Mindegy, hogy milyen mártást csináltak – hagymást, meggyeset, somból, vagy almából – , a lényeg az volt, hogy a lány egy evőkanálnyi nyálát megszedje és azt belékavarja. Ezt aztán finom főtt húsok mellé tálalták, még jó étvágyat is kívántak hozzá. Elég baja volt annak, aki megette. De ha a legény megérezte a vesztét, ki kellett, hogy köpje az első falatot, mert akkor a rontás nem használt.”
Aggódó anyáknak:
A kisgyerekünk eljövendő szerelmi életét is befolyásolhatjuk, pl. a következő hasznos tanács figyelembevételével: ha kisfiunk van, akkor a fürdővizét lehetőleg egy fazékban forraljuk, mivel ha több fazekat használunk erre a célra, akkor annyi lánynak kell majd megkérnie a kezét, ahány fazékban forraltuk a vizet. Lányoknál pedig épp az a kívánatos, hogy minél több fazekat használjunk e célra, ugyanis neki így lesz majd sok kérője, akik között válogathat majd.
Ha a fiunknak kiszemeltünk egy lányt, akinek esetleg mégsem jön be a mi kis szemünk fénye, vagy a szemünk fényének a lány, de mi ragaszkodunk a választottunkhoz, könnyen orvosolhatjuk a problémát. Mindössze annyit kell tennünk, hogy a lány lába nyomát felszedjük három lépésben, majd a földet titokban a tűzhelyünk kéményébe tapasztjuk (lehet a kerti kemence is megteszi, vagy esetleg a gázsütő aljában lévő cserépre is tehetjük – ugye akinek nincs puccos konyhai sütője, az ismeri ezt...). Egy hét elteltével a párocskánk menthetetlenül össze van boronálva.
Ha nekünk is tetszik gyermekünk párja, akkor egy életre összekapcsolhatjuk őket úgy, hogy a kiválasztott anyjával szövetkezve a gyermekeink összekulcsolt kezét szenes vízzel lemossuk, majd a vizet a fejükre öntjük.
Ha esetleg nem tetszik édes egyetlen sarjunk választottja, sőt, kimondottan szabadulni szeretnénk tőle, mivel veszélyben érezzük szerepünk fontosságát, nem kell aggódni, van megoldás! Mindössze annyi dolgunk van, hogy egy halott állkendőjét ellopjuk, elégetjük, a porát pogácsába sütjük, amit megetetünk a párocska mindkét tagjával. Hamarosan szétválnak útjaik.
Mindenkinek jó próbálkozást kívánok, csak ne essen senki túlzásba, mert a végén szeretteitől mintegy jelzésként majd seprűt kap ajándékba és lassacskán megkapja a „Lidi néni” csúfnevet – ami anno a falusi boszorkányok kedvelt elnevezése volt...
Ha tetszett, folytathatjuk a házassággal (hogy éljük túl a férjünket, hogy ússzuk meg a gyermekáldást, vagy hogyan gyorsítsuk meg), na és utána a gyereknevelési praktikákkal...
RR
