Az eddigi eredmények alapján nem szükséges leszállítani a művi abortusz engedélyezésének határidejét, hiszen bizonyítottnak látszik, hogy csak a terhesség 24. hetében alakulnak ki azok az idegi kapcsolatok, melyek lehetővé teszik a fájdalomérzést – hozták nyilvánosságra pénteken brit kutatók. A jelentés nyomán ismét fellángoltak a viták az Egyesült Királyságban azzal kapcsolatban, módosítani kell-e azon a jelenlegi szabályon, mely legfeljebb a 24. hétig engedélyezi a terhesség megszakítását.
Korábban többen javasolták a határ 20–22. hétre való leszállítását, köztük például David Cameron miniszterelnök is. Az indítvány ellenzői azonban a mostani kutatási eredményekkel újabb érvet kaptak a kezükbe a változtatás ellen, hiszen Allan TempletonThe Times című lapnak, hogy az professzor, a RCOG elnöke és egyben a brit munkacsoport vezetője úgy foglalta össze a RCOG vizsgálatát a semmi olyan eredményt nem hozott, mely alapján indokolt lenne a felső határ lejjebb vitele.
A brit szülészeti-nőgyógyászati szakmai szervezet (Royal College of Obstetricians and Gynaecologists, RCOG) ma tette közzé annak az átfogó elemzésnek az eredményeit, melyben arra keresték a választ, hogy a magzati életben mikor alakulnak ki a fájdalomérzés élettani feltételei. Ehhez ugyanis az kell, hogy a külső környezetből származó fájdalomimpulzusok az idegeken keresztül eljussanak az agykéreghez, az ehhez szükséges idegi kapcsolódások azonban csak a 24. hétre alakulnak ki.
Ahogyan Allan Templeten professzor, a RCOG elnöke és egyben a brit munkacsoport vezetője a NewScientist oldalán megjelent cikkben elmondja, mostani eredményeik ellentmondani látszanak annak a korábbi tanulmánynak, melyben amerikai kutatók azt állították, hogy a magzat az agy szubkortexnek nevezett primitív területén egészen korán – már a fejlettebb idegi kapcsolódási pontok kialakulása előtt – képes érzékelni a fájdalmat. (Kanwaljeet Anand eme megállapítását egyébként azóta is széles körben idézik a művi abortuszt ellenzők.)
A brit kutatók szerint a magzat – amellett, hogy az első 24 hétben nem érez fájdalmat – a terhesség idején mindvégig csökkent tudati szint mellett, alváshoz hasonló állapotban létezik az anyaméhben, melyért a magzatvízben lévő bizonyos anyagok (például az adenozin) a felelős. Mindezek alapján túlhaladottnak minősítik a RCOG 1997-es állásfoglalását, melyben a méhen belüli beavatkozások során minden esetben szükségesnek tartották a fájdalomcsillapítást. Mostani tapasztalataik alapján azt mondják, hogy a 24. terhességi hét előtt nincs szükség fájdalomcsillapításra, ami egyszersmind kiküszöböli az ebből adódó veszélyeket és magzati ártalmakat is.
A jelentés nyomán ismét fellángoltak a viták az Egyesült Királyságban azzal kapcsolatban, módosítani kell-e azon a jelenlegi szabályon, mely legfeljebb a 24. hétig engedélyezi a terhesség megszakítását. Korábban többen javasolták a határ 20–22. hétre való leszállítását, köztük például David Cameron miniszterelnök is. Az indítvány ellenzői azonban a mostani kutatási eredményekkel újabb érvet kaptak a kezükbe a változtatás ellen, hiszen Templeton professzor úgy foglalta össze a RCOG vizsgálatát a The Times című lapnak, hogy az semmi olyan eredményt nem hozott, mely alapján indokolt lenne a felső határ lejjebb vitele.
A RCOG vizsgálatának másik területe annak körülírására irányult, melyek azok a testi és lelki betegségek, melyek „súlyos hátrányt” okozó hatásuknál fogva indokolhatják a terhesség késői megszakítását (az ilyen indokkal elvégzett abortuszok száma jelenleg elenyésző a teljes számhoz képest). Ezzel kapcsolatban a RCOG úgy foglal állást, hogy nem sok értelme lenne egy ilyen lista összeállításának, hiszen egy adott rendellenesség észlelése pillanatában elég nehéz lenne teljes bizonyossággal eldönteni, hogy az milyen hatással lesz a gyermek és a család későbbi életére nézve.
A frontvonalak tehát nem sokat közeledtek egymás felé az abortuszt megengedők és ellenzők között. Egy etikai szervezet képviselője, Josephine Quintavalle például így fogalmaz: „Egy emberi lény életének kioltása akkor is elfogadhatatlan, ha azt humánusan hajtjuk végre.” A brit Egészségügyi Minisztérium szóvivője csupán úgy kommentálta az eseményeket, hogy üdvözlendő minden olyan eredmény, mely újabbakkal bővíti a magzati fejlődésről eddig összegyűlt ismereteinket.
