Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Olyan is van, amikor az anyóssal remekül kijön a menye, egészen addig, amíg meg nem születik a gyerek. Onnantól pokollá változik az élet.
Nekem szerencsém van, a világ legjobb anyósát fogtam ki, aki sosem szólna bele az életünkbe, de ott áll mögöttünk és azonnal ugrik, ha segítségre van szükségünk. A környezetemben nem mindenki ilyen mázlista: sokan panaszkodnak, hogy az anyósuk igazi boszorkány, aki megkeseríti a mindennapjaikat.
Az alábbi történetből kiderül, hogy előfordul, amikor az anyóssal remekül kijön a menye - egészen addig, amíg meg nem születik a gyerek. Onnantól pokollá változik az élet: kiderül, hogy a tündéri anyós képes mindent jobban tudó, mindenbe beleszóló sárkánnyá változni.
Az alábbi levelet olvasónktól, Judittól kaptuk:
„A férjemmel úgy volt, hogy sosem lehet, pedig mindig arról álmodtunk, hogy lesz egy gyerekünk. Mindig imádtam a nővérem gyerekeit, de a férjem még jobban. Fiatalok voltunk, gazdagok és sikeresek, úgy éltük az életünket, hogy mindig azt csináltunk, amihez éppen kedvünk volt. Épp ezért derült égből villámcsapásként ért minket, amikor kiderült, hogy terhes vagyok. Itt most sokáig lehetne sorolni, hogy mennyi mindenben változott meg az életünk és hogy milyen boldogok voltunk, de a legjobban a férjem szüleivel való kapcsolatunk változott meg. Sose hittem egészen addig, hogy minden anyós... tudjátok... "anyós".
Mert attól a pillanattól kezdve feljogosítva érezte magát, hogy beleszóljon mindenbe. Sose értettem, hogy milyen alapon vár el öt gyereket a fiától egy olyan nő, akinek egy gyereke van, milyen alapon várja el azt, hogy rábízzuk a gyereket, amikor a saját fiával se tudott mit kezdeni. Néha olyan érzésem van, hogy akkor sem fogja elfogadni, hogy nem Ő lehet otthon a kisfiunkkal, amikor már főiskolára fog járni.
Vajon miért van az, hogy még soha senkitől nem hallottam azt, hogy az "anyósom egy angyal"? (Anyósom egy angyal! – a szerk.) Hogyan élhetünk boldog családi életet, ha valaki mindig mindent jobban tud nálunk? Miért nem tudnak a nagymamák egy unokának örülni? Miért kell, hogy rossz embernek érezzük magunkat azért, mert boldogok vagyunk? Vagy azért mert csak egy gyereket szeretnénk? Segítsetek... ti hogyan kezelitek az ilyen problémákat?”
Judit
