A szülés után kevéssel, bár gyakran már a várandósság vége felé, sok kismama rájön arra, hogy személyes kapcsolatai gyökeresen megváltoztak, és az őt körülvevő barátnők kicserélődtek. Akár ő volt az első nő a környéken, munkahelyen, vagy egyetemi csoportban, aki szült, akár az utolsó, emberek bizony eltűnnek ilyenkor és újak jelennek meg.
Réges-régi barátságok szűnnek meg, amikor a kismamának már nincsen lehetősége a szingli csajokkal lógni, és a gimi óta fennálló vértestvérségek buknak meg olyan részletek miatt, hogy ki hogyan áll hozzá a gyerekneveléshez, vagy szoptatja-e a csemetéjét. A másik oldalon viszont új, izgalmas, és meglepő kapcsolatok formálódnak, gyakran olyan nőkkel, akikkel talán két percre sem beszélgettünk volna a gyerekszülés előtt. Következzék egy válogatás azokból a sztereotipikus nőismerősökből, akik sokunkat körülvesznek.
A gyermektelenek
Az, aki nem érti az egész gyerekdolgot, de szeretünk vele lenni
Ez az a hölgy, akit a Szex és New Yorkban Samantha néven ismertünk. Ajánlatos a gyereket otthon hagyni, amikor vele találkozunk, mert nem szereti a zajt és a gügyögést, de a füstös bárokat annál inkább. Mellette a kismama visszacseppenhet régi énjébe egy kis időre, abba a világba, ahol a koncertek, jóképű pincérek és szemét főnökök voltak a főszereplők, és nem a biliztetés, első trimeszteri hányás, és az ovisnénik. Olyan vele lenni, mint egy mini vakáció, bár irritáló módon nem lehet vele megértetni, hogy élhet valaki teljes életet úgy, hogy egyik Oscarra jelölt filmet sem látta.
Az, aki alig várja, hogy anya lehessen
Még nem találta meg az igazit, vagy nem sikerült teherbe esnie, de felnéz ránk, hogy nekünk mindez már sikerült. Bár néha úgy érezzük, mintha idegen nyelven beszélnénk hozzá, de buzgó diák, aki kikerekedett szemmel, boldogan hallgat minket. Gyakran afféle tiszteletbeli nagynénje lesz a gyereknek, sok mindenben besegít, és cuki ajándékokat ad. Kiváló esti bébiszitter az ilyen, mert a gyerekünket jól ismeri, és sajátja nincsen, aki pont akkor lenne beteg, amikorra nekünk színházjegyünk van. A Szex és New Yorkban Charlotte volt ez a típus.
A kisgyermekesek és egyéb anyák
Az, akivel működnie kellene a barátságnak, de nem tudjuk megoldani
Papíron minden kiváló. Amikor a templomi felekezetben (avagy death metál koncert első sorában, vega étteremben, disznóölésen, kötő és horgoló tanfolyamon) először találkoztunk, és megtudtuk, hogy szinte teljesen egykorú, ugyanolyan nemű gyerekeink vannak, egy jegyben születtünk és 2 utcára lakunk egymástól, azt hittük örökre legjobb barátok leszünk. De sajnos 3-4 erőltetett találka után, megfejthetetlenül, nem jön össze a dolog. Sebaj, tovább próbálkozunk pár havonta, talán éveken át, egy kis beszélgetés a játszótéren így is mindig kijön belőle.
Az, akivel kiválóan működik a barátság, bár nem értjük, miért
Ő fiatal kismama, én későn szültem. Ő hippi, én punk. Az ő álma a korai, nagy család volt, az enyém egy izgi titulus a névjegykártyámon. Ő otthon vajúdott, gyertyáknál, nekem tervezett császárom volt. Én az első hónaptól tápszereztem, ő még mindig szoptatja a 2,5 évest. De mégis, valami leírhatatlan összeköt minket. Talán az, hogy ugyanolyan humorérzékkel fogjuk fel az anyaságot, vagy hogy szeretjük a dolgokat sokféle oldalról nézni. Ő az, akivel minden különbségünk ellenére, érdekes módon sosem veszekszünk gyerektémában. És pontosan tudjuk, hogy ez a barátság sosem lett volna lehetséges a gyerekek nélkül, és ez óriási veszteség lett volna.
Az, akivel mindig csak a játszóházban találkozunk
Ott ül ő is, mindig hatalmas mosollyal fogad, és már kínalja is a szokott aprósüteményt a műanyag dobozból. Minden hétfőn, szerdán és pénteken ugyanitt vagyunk, fél egykor. Két órát beszélgetünk, pletykálunk és nevetgélünk, amíg a gyerekeink gyurmáznak, énekelnek és a játékkonyhában főznek. Utána mindenki megy a maga útjára. A gyereke nevét hetekkel előbb tudtuk meg, mint az övét, de most már kitörölhetetlenül egybeforrt a kettő. Még sosem volt találkánk a játszóházon kívül, és az utcán is csak véletlenül futottunk össze egyszer-kétszer. Ugyanez a típusú barátság létezhet a játszótéren, vagy a gyerek karate edzésén is.
Az, akinek az anyaság versenysport
Nagyon jól ki lehet vele jönni, egészen addig, amíg nem említünk valamit a gyerekünkről, mert bármit mondunk, azt azonnal übereli. Amikor a családunk egyik tagjáról beszélünk, az arcáról lerí, hogy csak várja a mondanivalónk végét, hogy ő is elmondhassa, neki mennyivel jobb. A versengés a terhesség alatt felszedett kilóktól egészen a "gyerek" diplomaosztó ünnepélyéig vagy első előléptetéséig tart, bár sokan ezt az unokákon át sikeresen továbbviszik pár évtizeddel.
Az, akivel nagyon jól kijövünk, de a gyerekeink nem kompatibilisek
Szinte minden téren tökéletes barátnő, de a gyerekeket nem lehet összehozni. Az ő kislánya csendben fésülgetné a babája haját a szőnyegen, az enyém indiánüvöltéssel kergeti a vadidegen fiúcskákat a kertben. Egyébként is nehéz találkozni, mert az én gyerekem 4 és 6 között alszik délutánonként, az övé délelőtt bölcsiben van, és délután 2 és 4 között szunnyad. Belenyugszunk abba, hogy a gyerekek megvétózzák a barátságot még pár évre, addig is fényévente összefutunk csak kettesben, a régi szép idők emlékére.
Az, aki a titkos példaképünk
Ugyanazt csinálja, mint mi, de valahogy mindig kicsit jobban. Több energiával, több helyre eljut 24 óra alatt, mint mi. Amikor biztosan tudjuk, hogy alig aludt az éjszaka, akkor is tökéletes a szerkója, ápolt a körme, és a csepp lánya hajában mintamasni lapul, amit az nem húz ki azonnal, mint a mi csemeténk a sajátját. A gyereke fél évvel hamarabb megtanulja kimondani, hogy "kérem szépen". Megpróbáljuk ellesni a titkát, de láthatóan mindent ugyanúgy csinál, mint mi. Csak szebb cipőben, amin nincsen babahányás.
Az, aki pótnagymamája lett a gyereknek
Pótmamája annak a kismamának is lehet, akinek apja többszöri házassága révén több igazi is kijutott. A pótmama anyáink generációjának egy tagja, gyakran egy kedves szomszédasszony, kolleganő, bölcsisnéni, távoli rokon, vagy egyéb bizalmas, aki már felnevelt egy pár gyereket, esetleg unokát maga is. Hozzá akkor is lehet fordulni anyai tanácsért, amikor anyáinkkal vagy anyósunkkal a viszony éppen nem felhőtlen, vagy azok messze vannak. Megértő, türelmes, kedves, és megnyugtatja parázó lelkünket. Biztosít minket arról, hogy a gyerekek "mindig is felnőttek valahogy" és kiváló anyák vagyunk.
Az, akivel a blogon/fórumon találtuk meg egymást
Valahogy az ő nickje ugrott mindig ki a sorok közül, és ő értette meg, hogy a buta kommentünk vicc volt akkor is, ha nem tettünk 3 szmájlit a végére. Pár hónappal később már cseteltünk, és az iwiw-en nézegettük egymás képeit. Életben sosem találkoztunk, de ez nem is fontos, mert így is kiválóan kiismertük egymást. Minden érintkezésünk elektronikus. Gyerekképeket küldözgetünk egymásnak, privát e-mailekben kibeszéljük az élet fontos dolgait, és az MSN-en csetelünk 1-1 pelenkázás között. Valószínűleg simán elmennénk egymás mellett az utcán, de egy megváltoztatott nick mögött 2 szó után is kiszagolnánk a másikat.
Másutt
