A császármetszés helyett Anna-Réka fájásokat programozott magának.
"Amúgy" nevű olvasónk szivárgó magzatvízzel érkezett a kórházba, ahol megállapították, hogy fájása sincs és nem is tágul. Az ügyeletes orvos egyelőre nem avatkozott be, várták, hogy meginduljanak a méhösszehúzódások. Közben a baba szívhangja közel 200-ra emelkedett, ezért az orvos szülésmegindítást javasolt.
A kismama fél órát kért, majd a kapcsolatanalízisen tanultak alapján levitte a baba szívhangját a normális tartományba és fájásokat csinált magának. Te is szeretnéd megosztani szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!
Az első babával, problémamentes 9 hónappal készültem a gyermekünk érkezésére. Illetve 2 alkalommal mért nem túl biztató gyermeki szívverést a ctg, de aztán mindig minden visszaállt a rendes kerékvágásba. A huszadik terhességi héttől jártam kapcsolatanalízisre is, ami rengeteg izgalmas kérdést vetett fel, illetve élménnyel ajándékozott meg. Nálam ez a technika abszolút működött, a babámmal rendszeresen fel tudtam venni a kapcsolatot.
November 24-re voltam kiírva, nem volt se választott orvosom, se szülésznőm, dúlával szerettem volna szülni, aki előre jelezte, hogy a 24-ét megelőző hétvégén vidéken lesz, vizsgáztat. Természetesen 21-én, szombaton reggel távozott a nyákdugóm és délután elkezdett csörgedezni a magzatvíz is. Folyamatosan beszéltünk a dúlával telefonon, ajánlotta egy kollégáját, de mivel vele nem találkoztam személyesen, illetve aztán később felgyorsultak az események, dúla nélkül szültem meg a lányunkat.
Este 8-kor indultunk el végül a kórházba folydogáló magzatvízzel és fájások nélkül, ahol az adminisztráció alatt végig tökéletes volt a ctg. Az ügyeletes doktor és csapata nagyon szimpatikus volt. A vizsgálatnál kiderült, hogy semennyire sem nyílt ki a méhszáj, így a doki azt javasolta, hogy feküdjek be a szülőszobába és várjunk akár reggelig, hogy maguktól induljanak meg az események. Teljes nyugalommal feküdtem be, felrakták a ctg-t és vártunk.
Nem készültünk apás szülésre, úgy terveztük, hogy a férjem a vajúdás alatt lesz bent velem és a szülés alatt az anyukám segít, illetve a dúla. A ctg azonban egyre magasabb (185-195) szívverést mutatott, de fájások, se tágulás sehol nem voltak. Fél 11-kor bejött a doktor úr, hogy ezt a gyermek szíve nem fogja bírni erővel reggelig, nem várhatunk tovább, meg kell indítani a szülést. Kértem tőle fél órát, amit nagy nehezen adott meg és a fél óra alatt a kapcsolatanalízis során elsajátított technikával levittem a gyerek szívverését 165-170-re (a gyerek szívével a továbbiakban nem volt semmi probléma), illetve megindítottam a fájásokat.
11-kor újra bejött a doktor úr, aki elismerte a változásokat, de mivel még így is magas volt a pulzus, a szülés megindítása mellett döntött. felrakott egy kis kapszulát, ami fél órán belül kétperces fájásokat eredményezett, nagyjából minden átmenet nélkül. Nem voltam erre felkészülve. Ekkor hívtuk a mamámat. Éjfélre már egyáltalán nem voltam magamnál és tágulás még mindig semmi. Kaptam egy dupla adag Nospát, amitől majdnem lefordultam a labdáról (a folyamatos ctg miatt nem mehettem kádba, vagy zuhany alá) és egyre inkább úgy éreztem, hogy császár lesz a vége, nem fogom szuflával bírni.
Fél 1-kor, mivel még mindig csak 1 ujjnyira voltam kitágulva, az epidurális érzéstelenítés mellett döntöttem. Ez volt a lehető legjobb dolog ami történhetett velem. Nemcsak, hogy elviselhetőbbé váltak a fájások, de rohamosan kezdtem tágulni is, és háromnegyed 4-kor harmadik tolásra megszületett az egészséges lányunk 3700 grammal és 55 centivel. Sajnos kellett vágni és repedtem is, de hála az edának, a közel 40 perces varrásból semmit sem éreztem.
amúgy
