Ismét villámszülésről számolunk be vasárnapi szüléstörténet sorozatunkban - az eset különlegessége az, hogy az alig több mint ötven kilós anyuka kisfia több mint négy és fél kilóval, gátmetszés nélkül született a magzatvíz otthoni elfolyásától számított két és fél óra múlva.
Te is szeretnéd megosztani szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!
Második kisfiam születését szeretném megosztani veletek, aki tavaly január 27-én született. Január 24-re voltam kiírva, de sejtettem, hogy semmi nem lesz ebből a dátumból, hiszen eleve az első kisfiamat 10 nappal túlhordtam és persze fájásaim sem voltak. Azaz voltak, de nem ott, ahol kellett volna.
Nem viseltem túl jól ezt a terhességet, az első három hónapban naponta hányingerem volt, hánytam is sokat esténként (érdekes, nekem a reggeli rosszullétek este voltak), örökké fáradt voltam, legszívesebben csak pihentem volna, amit örökmozgó kétéves fiam mellett nem tudtam megtenni.
Január 26-án, hétfőn voltam még ctg-n és a dokim is megvizsgált, aki azt mondta, hogy bő egyujjnyira nyitva van a méhszáj. Megbeszéltük, hogy másnap reggel 8-ra bemegyek magzatvízvizsgálatra. Valahogy sejtettem, hogy ezt a vizsgálatot már meg fogom úszni, mivel hétfő délután úgy bekeményedett a hasam, hogy csak na. Fájások nem voltak, csak keményedések. De azok brutálisak voltak.
Este még szépen megfürdettük a fiunkat, nekiálltunk férjemmel egy filmet nézni, de én persze egyből bealudtam, ahogy a terhességem alatt minden egyes alkalommal. Úgy aludtam el, hogy kemény volt a hasam. Aztán éjjel háromnegyed kettőkor arra ébredtem, hogy a fiam a szobájából engem hív, hogy feküdjek oda mellé. Átmentem, betakargattam, ő vissza is aludt gyorsan, és én is visszafeküdtem a helyemre. Arra gondoltam éppen, hogy vajon miért nem kemény a hasam. Abban a pillanatban éreztem, hogy elfolyt a magzatvíz. És persze jöttek a fájások. Férjébresztés, nagyszülők hívása, hogy indulhatnak hozzánk és barátnőm riasztása, aki a szomszédban lakik, hogy míg nagyszülők ide nem érnek, vigyázzon Dávidra, zuhany, öltözés.
3/4 3-ra beértünk a János kórházba, ahol aznap éjjel nagyüzem volt. Mielőtt ctg-re tettek volna, megvizsgált a szülésnő, kétujjnyi volt az eredmény. Rátettek ctg-re, közben adatokat kérdezgettek, amire a fájdalomtól nem bírtam felelni, így férjem válaszolta meg őket. 4 óra előtt pár perccel, mikor az adminisztrációnak vége volt, bekísértek a szülőszobára. Gyönyörűen felújított, extramodern szoba volt, én akkor láttam először, hiszen 2 éve az első fiamat még a régi szülőszobán szültem.
Felfeküdtem az ágyra, a szülésznő megvizsgált: 4 ujjnyi. Azonnal hívta a szülészemet, aki villámgyorsan, 10 perc alatt be is ért. De annyira gyorsan jött a kisfiam, hogy se beöntésre, se borotvára nem volt idő. Hiú lévén attól rettegtem, nehogy "nyoma legyen az elmaradt beöntésnek", de jó fej volt a dokim is és a szülésznő is, mondták, hogy ilyennel ne foglalkozzak. Szerencsére nem volt semmi ilyesmi probléma.
Negyed ötkor megszületett a kis-nagyfiam, az óriásbébi, 4550 grammal és 63 cm-rel. Ez azért is csoda, mert én egy 168 cm-res, 52 kilós nő vagyok, senki ki nem nézte volna belőlem, hogy egy ekkora gyerek van bennem. Ráadásul, szinte hihetetlen, de gátmetszés nélkül, gátvédelemmel szültem természetes úton. Mindenki csak ámult és bámult.
Márk azóta is gyönyörűen fejlődik. Utólag is hálás vagyok a szép és kulturált szülőszobáért (ugyan idő hiánya miatt nem tudtam semmit sem kihasználni - labda, kád), a szülésznő és a doki segítségéért és a férjem jelenlétéért!
Zsuzsanna (27)
