Félelem nélkül nézett második gyermeke születése elé olvasónk, akinek végül akadtak problémái a szülőszobán: elmondása szerint az orvosa egész egyszerűen felszívódott, pont a kitolás előtt. A szülésznő próbálta meg visszatartani a félig kibújt babafejet, miközben torkaszakadtából üvöltött segítségért. Te is szeretnéd megosztani szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!
Szeretném nektek elmesélni a második gyermekem születésének történetét. Tudni kell, hogy mi nagyon rajta voltunk, hogy gyerekünk legyen,ami sikeres is volt, hiszen miután abbahagytam a gyógyszert, egy hónap múlva már állapotos is voltam a babócánkkal! Nagy volt a boldogság, a terhesség simán zajlott, minden oké volt, nem volt hányinger, sőt még a súlyom sem nőtt, csak 11 kilót szedtem fel. A pocim napról napra nőtt, a szüléstől nem féltem, mert az első gyermek is egy órán belül megszületett, két perces fájásokkal mentem kórházba 5 ujjnyira spontán tágulva, így ilyen élmények után nem féltem a második szüléstől.
A szülés előtti napon a kislányom megszólalt: „Anya, tudod, mikor fog megszületni a kistesóm?” Kérdőn néztem rá. „Hát holnap!" Jót mosolyogtunk a dolgon, mert még volt hátra egy hét! Este mégis furcsán éreztem magam és picurnak igaza volt! Éjjel egykor hívtam a férjem, hogy ha nem akar lemaradni a szülésről induljon el, mert ő 250 kilométerrel odébb volt. Apuka rohant és még hamarabb ott is volt a kórházban, mint én.
Kétperces fájásoknál szóltunk a szülésznőnknek, aki egy szuper csaj volt, jött is és irány a szülőszoba! Csakhogy, miután beértünk, a kis pocaklakó nem akart megszületni, a fájások nem erősödtek. Vártunk, fürcsiztünk, labdáztunk gyenge javulás, megrepesztették a burkot és jött az infúzió. Most már felpörögtek az események. A szülésznőm négyszer fordított a méhszájon, mert nagyon hátul volt. Iszonyatosan fájt, végül az utolsó stádiumban megjött a dokim is, aki teljesen lefordította a méhszájat, azt hittem belehalok!
Ezek után fél óra sem telt el és jöttek a tolófájások. A fájások jöttek, csak a dokim nem volt sehol! A szülésznőm torka szakadtából üvöltött, hogy valaki segítsen, de semmi reakció, kint a szülésznők nagyon jól elvoltak, de segíteni nem jöttek. Közben a babócánk elindult és félig kijött a fejecskéje, amit a szülésznőm visszatolt és az üvöltözések közepette tartotta a babafejét, hogy ne bújjon ki! Reakció még mindig nem volt, és persze segítség sem! Ekkor már a férjem is üvöltözte a dokink nevét, aki még mindig nem volt sehol!
Közben teltek a percek, amik óráknak tűntek és nekem az járt a fejemben, hogy nem kap elég oxigént a baba és valami károsodást fog szenvedni az amúgy egészséges gyerekünk. Már a szülésznőm és a férjem ott jártak, hogy gátvédelemmel világra segítik a babát, akinek a fejét még mindig tolták visszafelé! Erre hirtelen megjelent a dokink, mint ha semmi sem történt volna, gátat metszett és fél tolófájást követően (14.oo-kor) megszületett Csenge baba, mindenki megnyugvására egészségesen. Az orvosunk, amíg összevarrt, próbált poénkodni, de nem voltunk rá vevők és miután végzett velem, elsunnyogott és másnap estig színét sem láttuk, csak a szülésznőtől érdeklődött, hogy mi van velünk.
Utólag kiderült, hogy hasmenése lett ezért nem ért oda idejében. Igaz, ez minket akkor nem igazán érdekelt és nem vigasztalt! Hétfőn persze híre ment, hogy milyen üvöltözés volt és annak is, hogy nem jött segítség. Szerencsére az akkori félelmünk mára már tovaszállt és szeretettel neveljük a most már 15 hónapos babánkat és az 5 és fél éves nővérét!
