Valószínűleg mindenki látott már festett gyerekszobát, biztos csináltátok már ti is. Az én családomban ez szinte hagyomány. Gyerekkoromban anyu festett nekünk a falra Vízipókot és a csigákat, meg törpöt.
Ilyen gyerekszoba után számomra egyértelmű volt, hogy ha lesz gyerekem, én is festek. Az első műveimet a kiságy fölé álmodtam meg, 32 hetes pocakkal: Micimackót és barátait alkottam.
Szeretem a Disney-figurákat, viszonylag egyszerű vonalak, még én, a kétbalkezes is, boldogulok velük, a kész remekmű pedig sikerélmény. Vannak olyan ügyes emberek, akik csak úgy szabadkézzel komplett rajzfilmjelenetet alkotnak a falra, nekem sablon kell, de azzal legalább szép. A neten kismillió letölthető kifestő közül lehet válogatni, összetűzöm indigóval és mehet a falra. Erre a célra szokták használni a diavetítőt, sőt lehet, ma már van modernebb eszköz is nálunk az indigó nagyon bevált, amíg alkotok, nem kell őrizni a berendezést.
Mikor Csipet egyéves lett, elkezdtünk tervezni valami vagányabbat a szobába, ha már fiú, legyen autó (mi más?). A férjem folyamatosan a netet bújta, elárasztott bonyolult versenyfotókkal, aztán a kompromisszum egy autós játék BMW-je lett. Kinyomtatta, összeragasztotta a lapokat és fölfestettem. Az eredeti színnel nagyon nem mutatott volna a pelenkázó fölötti falon, így kék-szürke helyett a mi autónk piros-szürke lett. Ilyen nagy méretűre azóta sem vállalkoztam.
Képbe került a költözés, már egy évvel előbb tudtuk (várni kellett az építkezés miatt), volt idő megtervezni az új gyerekszobát. Akkor még arról volt szó, hogy második gyerekünk lány lesz, álmaimban szépséges koedukált dekor, egy autó, egy hercegnő. Férjem rendületlenül gyűjtötte ismét a versen fotókat, autó, kamion, de még munkagépek is voltak. Aztán megszületet Cárom, én pedig elbúcsúztam a rózsaszín hercegnőktől és szívecskéktől. Apa pedig monumentális, egész falat betöltő freskókat akart, természetesen azt már profival.
Nem tetszett az ötlet, Csipet nagyon vandál tud lenni, ha pedig ceruza akad a kezébe, az biztos, hogy a falon próbálja ki először. Egy kisebb vagyont érő dekor ide pénzkidobás. Szépen lassan meggyőztem az embert, jó lesz nekünk az is, amit én festek, igaz sajnálni fogom a belefektetett munkát szobafestéskor, de bármikor visszafestem, vagy jöhet az új dizájn. Kiegyeztünk a Verdák főszereplőiben, Csipetnek ez most az aktuális kedvence (szerintem mérhetően vékonyabb a lemez a többinél). Apa letöltötte a kifestőket, kiválasztottuk a szerencséseket, Piró (ő a fő kedvenc) majdnem lemaradt, mert nem találtunk egészalakost, végül egy magazin színezője megoldotta a dolgot. A szereplők A4-es méretűek, kifestés után a kontúrokat fekete filccel kihúztam. A keretet adó kockás csíkot apa végtelen türelemmel színezgette (1 x 1 cm kockák). Az ágy fölötti falra került a Verdák logó és a 66-os tábla. Az ajtó melletti tartóoszlopot 10 x 10 cm kockásra festettem, az autós hangulathoz igazodva az ajtóra a fiúk nevével ellátott rendszámtábla került.
Nagyfiam nagyon szeret segíteni, sőt kissé túlbuzgó, ezért a mű lassan készült, mindig csak annyi festék lehetett elöl, amire tudtam figyelni. Ha a mamámnál töltött pár napot és nagyot haladtam, hihetetlen örömködést csapott az új autóknak. Ez volt a legnagyobb köszönet számomra.
Mesianyu
