Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Olvasónk, Syl először hármasikreket várt, ám a babák a gondos orvosi kezelés ellenére nem maradtak meg: kettő felszívódott, egynek pedig megállt a szívverése.
Olvasónk, Syl először hármasikreket várt, ám a babák a gondos orvosi kezelés ellenére nem maradtak meg: kettő felszívódott, egynek pedig megállt a szívverése. Az eset annyira megviselte, hogy ezután hosszú ideig nem tudott újra teherbe esni. Egy háromhetes, stresszmentes szabadság alatt fogant meg a kisfia, aki a végén a 37. hétre, két óra alatt született meg. Szeretnéd megosztani olvasóinkkal szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!
Két és fél évvel ezelőtt határoztuk el a férjemmel, hogy most már nagyon szeretnénk gyerkőcöt. Mint leendő gondos szülő felkerestem nőgyógyászatomat, hogy a gyerekprojekt előtt kivizsgáltassam magam. Vérvétel, hormonvizsgálat. Kiderült, hogy alacsony az ösztrogénszintem. Ettől függetlenül elkezdtünk próbálkozni, egy hónap múlva teherbe estem, de sajnos rögtön vérezni is kezdtem. Egyből bementünk a kórházba, ahol megállapították, hogy hármas ikerterhesség plusz egy haematómám van. Ez az 5. terhességi hét volt, egy hónap bennfekvés után kettő embrió felszívódott, a harmadiknak megállt szívverése. A helyzet nagyon megviselt, fél év szünet után újra próbálkoztunk a párommal.
Hőmérőzés, homeopátia, üdülés, gyertyafényes vacsora, torna és egy év után semmi. Stressz, stressz... Elkeseredve újra felkerestem orvosomat, Duphaston-t kezdtem szedni három hónapon keresztül. Állandóan ultrahangra jártam a ciklus félidejében kétnaponta, hogy megnézzék, hogy a tüsző mikor érik és mikor reped meg (elég macera volt munkahelyről elkérni magát az embernek). Időzített együttlétek, hatás semmi. A férjemnél mindent rendben találtak. Az orvos már azzal riogatott, hogy sikertelen három hónapos gyógyszeres kezelés után irány a meddőségi központ.
Tavaly mindkettőnknek sok szabija maradt benn, amit decemberben ki kellett venni. Úgy jött ki a lépés, hogy 3 hetet voltunk együtt itthon. A három hónap letelt, én nem mentem vissza az orvoshoz, nem idegeltem. Gyorsan elszaladtak az ünnepek, nagyon egymásra voltunk hangolódva, a következő mensi előtt pár nappal már volt egy megérzésem, hogy most jön a baba. Összesen 5 tesztet csináltam meg 10 napon belül, mindegyik pozitív volt, a mensi elmaradása után már keményen szenvedtem hányingertől.
Két hetet vártam, csak aztán mentem újra orvoshoz, aztán az ultrahang megállapította, hogy kismama lettem. Minden rendben indult és maradt végig a terhesség alatt, de az előzmények miatt már a 7. héttől veszélyeztetett terhesként táppénzre kerültem. Kihasználtam a szülésig minden pillanatot arra, hogy nyugalommal teljen és feltöltődjek élményekkel. Könnyen viseltem a terhességet, sokat kirándultunk, kikapcsolódtunk a családdal. Tudtam, hogy a szülés után sokáig nem fogunk menni.
Szeptember 17-re voltam kiírva, de előbb jött a kisfiunk. Szeptember elsején gondoltam, itt a naptári ősz, kimosom a nyári takarót és nyári cuccaink nagy részét, hogy aztán elrakjuk a következő szezonra. Délután észrevettem, hogy a nyákdugó különösebb előzmények nélkül elment. Férjemet hívtam, hogy valami készül, de nem tudni pontosan, hogy mikor lesz szülés. Nyákdugó távozása azonnali szülést nem mindig jelent.
Este megfordult a fejemben, hogy ha éjszaka szülünk, kell az energia és bevágtam két nagy csirkecombot. Este még megnéztük kedvenc sorozatomat, lefeküdtünk aludni. Hajnali fél kettőkor egy enyhe görcsöt éreztem alhasi tájékon. Kipattantam az ágyból, kimentem mosdóba. Ejha, ez az opálos cucc a magzatvíz. Szóltam a férjemnek, hogy ébredjen, megyünk szülni. Azt se tudta hirtelen, hol van. Én még lezuhanyoztam.
Amikor beértünk a kórházba, egy másik vajúdó kismama is érkezett egy távoli városból. Az ügyeletes orvos felvette az adataimat és a vizsgálóba irányítottak. Ekkor közölte velem az orvos, hogy már 4 ujjnyi tág vagyok. A fájások még nem voltak erősek. Megkérdezték, ki az orvosom, behívták. Egyből kórházi köpenyt kaptam, leborotváltak. A szülőszobába mentünk, NST-re raktak. Jókedvűen beszélgettem mindenkivel, teljesen fel voltam pörögve, dolgoztak a hormonok. 20 perc múlva megérkezett a dokim, oxitocint kaptam.
A fájások szépen jöttek, a férjem a hátamat masszírozta, ő volt nagyobb izgalomba. 10 percenként kávét ivott a kórházi automatából. Szépen elbeszélgettem a szülésznővel, orvossal mindenféléről, aztán egyszer csak nyomási ingerem volt. Mondtam az orvosnak, nyomni szeretnék. Kérte, várjak, mert még át kell szerelni az ágyat a lábvégénél, mondtam, gyorsan, már jönne a baba. Egyszerre szerelte a lábrészeket az orvos és a szülésznő. Ekkor már rég eltűnt a méhszáj. Körülbelül 10 nyomásra kicsusszant a kisfiam, az 5. nyomásnál mondta szülésznő: "Már lobog a haja." Ami volt fájdalmam, mintha azonnal elvágták volna, elmúlt. A 37. héten szültem meg a babánkat két óra alatt (születési súly: 3250 g, hossz: 55 cm).
Az orvos elvágta a köldökzsinórt, mázosan a hasamra tették a kisfiam pár percre. A férjem a kezemet fogta. Aztán elvitték megmosdatni és felöltöztetni fiunkat. 10/10-es Apgart-t kapott. Utána visszahozta a szülésznő Mazsolát és a mellemre rakták. Szépen odakúszott a cicihez, és szopizni kezdett egyből, utána egyből beindult az előtej. Két óra hosszat hármasban együtt lehettünk. Szülés után kicsit besárgult gyerkőc, de 10 nap után helyre rázódtunk. Kereslet-kínálat alapon szépen beindult tejtermelésem. A testvérkét úgy két év múlva tervezzük, a férjemnek csak annyit mondtam, hogy ha az elsőt két óra alatt szültem meg, a másodikkal talán beérünk majd a kórházba. Minden leendő édesanyának azt kívánom, hogy ilyen könnyű szülése legyen.
Tanulság: Ha nincs gyermekáldás, nem biztos, hogy fizikális okai vannak. Nem szabad stresszelni.
Syl
