21. hét
Nem tudom, más hogy van vele, de engem nagyon idegesít, amikor valaki azzal jön nekem, hogy a terhesség nem betegség, hanem állapot. Mert ez nagyon szépen hangzik, és valóban, így is kellene, hogy legyen, a tapasztalat viszont azt mutatja, hogy minél mélyebbre merülök a terhesség bugyraiban, annál inkább szaporodik körülöttem a fehérköpenyes társaság. 
Egyszer a körzetihez megyek valami papírért, aztán a nőgyógyászhoz a havi kontroll miatt, majd az ultrahangra, ahol legutóbb például egyetlen kérdésemre sem volt hajlandó válaszolni a doki, vagy a védőnőhöz, akihez aztán végképp nem értem miért kell havonta járni. Megvallom őszintén, igazából a vele való randi dobta fel a miértek háborgó tengerét az egészségügy útvesztőiben amúgy jámbor birkaként terelgetett terhes személyemben. Egyszerűen értelmetlennek érzem ugyanis ezeket a kontrollokat.
Bár nem szeretném, ha ezt a kijelentésemet a rövidesen háromgyerekes kismama arroganciájaként könyvelnék el egyesek, mégsem tagadhatom, hogy gyakorlati oldalról nézve a kelletlenségnek igenis köze van meglévő és folyton rohangáló, rosszalkodó gyerekeimhez. Nekem ugyanis egy-egy ilyen kiruccanás megtervezése körülbelül egy hetet vesz igénybe. Mert nálunk nincs nyugdíjas nagyszülő, konkrétan nekem már szüleim sincsenek, a férjem reggeltől hajnali háromig dolgozik, tehát nagyjából én csinálok mindent itthon és a gyerekek körül. Így alakult ki például az az extrémnek mondható helyzet, hogyha nem akarom a gyerekeimet magammal cipelni a védőnőhöz, hogy ott klasszul végignyalják a padlót míg nekem megmérik a vérnyomásomat meg a testsúlyomat, akkor reggel 8-ra kérek időpontot, mert egy óra vigyázást a férjem akkor még be tud vállalni.
Ilyenkor kocsival száguldok a két utcányira lévő rendelőhöz, hogy a gyaloglással se veszítsek időt, és igyekszem minél gyorsabban lerendezni a dolgot, hogy repeszthessek visszafelé. Szerencsére a védőnőm sem az a sztorizgatós fajta, bár nem is tudom, miről is mesélhetne, hiszen kábé 24 évesen ez az első körzete. Nagyon kedves, meg minden, de őszintén, ha valamin spórolhatnék az időmből, hát a vele való dumálgatás (Hogy érzi magát? Van kérdése? stb) lenne az.
Igazából nem is értem ezeket a randikat. Amikor először mentem hozzá, azt hittem, felvesz a nyilvántartásba, ad egy kiskönyvet, aztán legközelebb akkor találkozunk, amikor hazajövünk Félgyerkőccel a kórházból. Ehhez képest azóta volt már itt családlátogatáson, és havonta vár engem vérnyomás és testsúly-kontrollra.
Elismerem, a védőnőre szükség van a gyerek születése után, jöjjön, csekkolja a dedet, idegesítse vagy nyugtassa a kismamát a gyarapodással meg a szoptatással, de azon túl, hogy fel lettem világosítva, a védőnői kontroll kell a GYES-hez, a szülés előtti havi vacakolásban nem sok poént látok. Persze lehet, hogy mindez azért van, mert egyszerűen nem vagyok hozzászokva a magyar szisztemhez, és épp a következő védőnői ellenőrzésen fogok majd megvilágosodni, aztán mea culpázni itt a Porontyon.
Csak összehasonlításképp, a holland rendszer, amiben én eddig “terheskedtem”, ugyan nem adja meg a teljeskörű orvosi biztonságot a kismamáknak, de ez szerintem egy problémamentes terhességnél nem is hiányzik. Hagyták, hogy növögessen a hasam, és bár ott nem orvoshoz jársz havonta, hanem bábához, mégsem éreztem a terhesgondozást kevesebbnek attól, hogy a kilenc hónapban egyszer sem kellett lehúzni a bugyimat, viszont élveztem, hogy mindig hosszan és türelmesen nézték a szívhangot, tapogatták, hogyan fekszik a baba, és minden olyan végtelenül természetes volt. Azt hiszem, két ultrahang volt egész terhesség alatt, és talán egy labor.
Mindemellett, félreértés ne essék, én igenis úgy érzem, az orvosnak helye van a mama mellett, mégha nem is olyan sűrűségben, mint ahogy azt a magyar rendszer előírja, és szüléskor én is nagyobb biztonságban éreztem magam itthon a kedvenc dokimmal, mint érezhettem volna kinn a bábával, de ezt a védőnős dolgot azért továbbra sem értem. Mit oszt és mit szoroz a védőnő pecsétje, mérlege és vérnyomásmérője az orvos pecsétjével, az orvos mérlegével és vérnyomásmérőjével szemben? Mikor találja már fel végre valaki a “védőorvost”?
Panzej
