Az otthon szülésről készült mesekönyvtől volt olyan gyerek, aki halálra rémült és sokkot kapott, többeket érdekelt a szülés, születés témaköre, a felnőttek pedig elutasítóan reagáltak a Magyarországon egyedülálló kiadványra.Sok olvasónkban ellenérzést váltott ki cikkünk, amelyben olyan otthon szüléseket mutattunk be, ahol kisgyerekek nézték végig testvérük születését.
Az otthon szülésről készült mesekönyvtől volt olyan gyerek, aki halálra rémült és sokkot kapott, többeket érdekelt a szülés, születés témaköre, a felnőttek pedig elutasítóan reagáltak a Magyarországon egyedülálló kiadványra.
Sok olvasónkban ellenérzést váltott ki cikkünk, amelyben olyan otthon szüléseket mutattunk be, ahol kisgyerekek nézték végig testvérük születését. Véleményük szerint a kisebbeket megrémisztheti, ahogy anyjuk kiabál és szenved. Az ellentábor szerint pedig a szülés az élet része, ha kellőképpen elmagyarázzák a gyereknek a születést, akkor nem fog félni, amikor anya a nappali közepén esetleg ordítva préseli ki magából a kistestvért. Az otthon szülés pártolói már mesekönyvet is kiadtak, amelyben egy otthon, gyermekei körében szülő anya történetén keresztül magyarázzák el a gyerekeknek, hogy a szülés milyen egyszerű és szép.
A szerkesztőség tagjai megrökönyödve fogadták a könyvet, nem értik, hogy miért kell egy ilyen nehéz kérdéssel tömni a gyerekek fejét, amikor gyakran a felnőtt sem tudja eldönteni, mi a jobb: kórházban vagy otthon világra hozni a gyereket. A többségnek nem tetszettek a rajzok sem, az egyikről egy munkatárs a Répamesére asszociált.
Egyik este a szokásos Incifinci pókocska című esti mese helyett az otthon szüléssel foglalkozó Szia Baba című könyvet vettem elő és olvastam fel a 3,5 és a 6 éves lányaimnak. A várt negatív reakciók helyett érdeklődéssel fogadták a könyvet és kérdezősködni kezdtek. Leginkább arra voltak kíváncsiak, hogy mi az a madzag, ami a kisbaba hasából jön ki és hogy kerül oda. Ugyanazt a képet szúrták ki, amelyen a felnőttek megrökönyödtek, a kisebbik lányom szerint nagyon cuki a baba, ahogy kibújik az anya hasából. Beszélgettünk még egy kicsit a születésről, a kisbabákról és a köldökzsinórról, majd másnap is fel kellett olvasnom a könyvet, amely egy kisfiú szemszögéből láttatja a történetet.
.jpg)
Win nyolcéves lánya viszont sokkot kapott a könyvtől és halálra rémülve kérdezte, hogy hogy fogja ő túlélni, ha ennyire fáj a szülés és közölte, hogy legalább 15 évig nem is akar szülni. Ha egyáltalán. A három és féléves Andris funkcionális kérdéseket tett fel: mi az a méhlepény, mit eszik a baba az anya hasában. A legfőbb kérdésük az volt: „Anya, miért nincs a néni kórházban? Nem szeretnélek így nézni.”
Egy Poronty-olvasó nem érti, mi szükség van erre a könyvre: "Miért kell a gyereket ilyennel traktálni? Nem ér ez rá később? Ez miért jó egy gyereknek?" teszi fel a kérdést Heatherette egy otthon szüléssel foglalkozó korábbi poszt kommentjében. "Egy gyereknek bizonyos korig nem érthető az, akármennyire is meg próbálod magyarázni, hogyan jött ki anyu fenekéből. Mert ő ennyit lát belőle, nem tudja, mi hogy működik, nem ismeri még a teste anatómiáját, és nem is kell, hogy tudja. A mesekönyv meg kicsiknek szól, szóval ez nem az idősebb gyerekeket érinti. Könyörgöm, ne erőszakoljuk már le anyu lyukát a gyerekre, akármennyire csodálatos dolog is a szülés, majd foglalkozik ő a témával, amikor kicsit nagyobb lesz, és már nem mesekönyvet, hanem ifjúsági regényeket lapozgat."
Guruljka így reagál: "A válasz az, hogy nem ér rá. Ugyanis a gyerkőcöket érdekli a születés témája. Nagyon hamar. Vannak is ilyen születést feldolgozó mesekönyvek és bizony jól jönnek. Pl. az általam is kedvel Sehány éves kislány. És bizony ezekben a könyvekben benne van az is, hogy anya kórházba ment és aztán... Márpedig ha kezdetektől csak ezt meséljük, akkor újra csak azt az érzést termeljük ki, hogy a szülés csak a kórházba való. Azt hiszem jobb lenne, ha lenne otthon szülős meg kórházban szülős is."
Jenni Overend - Julie Vivas: Szia Baba!
Kétezeregy Kiadó, 2008.
2.950 Ft
