Abigél ma egyéves, nagylány lett, és ezzel el is búcsúzik a bébinaplótól, hiszen nem bébi már.
Abigél ma egyéves, nagylány lett, és ezzel el is búcsúzik a bébinaplótól, hiszen nem bébi már. Nagyon örült, hogy itt lehetett, legálábbis azt hiszem. Most izgulok, hiszen ez az utolsó bébinapló, nehogy unalmas legyen, vagy béna, vagy túl csöpögős, majd igyekszem. Abigél tehát egyéves, tud járni, sőt, már toporzékolni is, van két és fél foga, egy hete már egyáltalán nem szopik, és a héten kimondta az első szót, lehet találgatni, mi volt az, hát persze, maci (daci).
Ezen kívül néha, amikor az apja a vécén van, áll az ajtó előtt, ütögeti és azt kiabálja, hogy apapapa. Szóval lehet hogy azt is mondja, hogy apa, de lehet hogy ez csak afféle indulatszó nála, egyelőre tehát csak a maci biztos. Amikor kihozom alvás után az ágyából, néha eszébe jut, hogy valamit a szobájában felejtett, felpattan, mondogatja, hogy daci, daci, eltotyog, majd visszatér a macival. Bár igazából már nem is totyog, elhagyta a széles terpeszt, rendesen megy, mint a nagyok, hát igen, nem bébi már.
Nem akarom összegezni az egész évet, dehát nem is érdemes, úgyis itt voltunk végig, tudtok rólunk mindent. Én személy szerint borzasztóan örülök ennek a naplónak, hiszen e nélkül biztos, hogy soha nem marad volna meg nekünk Abigél első éve ilyen részletesen, szóval ez nektek is köszönhető. Ráadásul sokan mondták és írták, hogy nagy segítség volt nekik a napló, és hogy nagyon szeretik. Nekünk is nagyon jó dolog már most is visszaolvasni a régi bejegyzéseket, tíz év múlva, vagy a következő gyereknél meg nyilván még jobb lesz.
Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, köszönöm ezúton is, - persze kaptam hideget is, meg hogy milyen ciki a gyereket mutogatni, de ez volt a kevesebb. Mondjuk amikor felismerik Abigélt a piacon, meg a játszótéren, az nekem is furcsa, de egyúttal nagyon kedves és vicces is. Nagyon furcsa, és kicsit sajnálom is, hogy véget ért a gyerekem első éve, de kíváncsian várom, milyen lesz a második, hiszen a szellemi fejlődése napról-napra lenyűgöz. Úgy érzem, lesz még miről írni.
